Tíz év alatt félmillióval csökkenhet a munkaképesek száma

Magyar Közgazdasági Társaság
Dobos Zoltán / Alfahír

Ismét a Magyar Közgazdasági Társaság által rendezett konferencián jártunk, melynek témája ezúttal a munkaerőpiac és a foglalkoztatás versenyképességi aspektusa volt. A rendezvén apropóját a Magyar Nemzeti Bank (MNB) februárban nyilvánosságra hozott 330 pontos javaslatcsomagja adta, melynek néhány pontjára fókuszált Baksay Gergelynek, az MNB költségvetési és versenyképességi elemzések igazgatósága vezetőjének előadása.

Baksay motivációként ismertette, az országok többsége a közepes fejlettséget nem képes meghaladni és belépni a legfejlettebek közé, azonban – lásd a kelet-ázsiai „kistigriseket” vagy épp Ausztria, Finnország esetét – itt is vannak kivételek. Az MNB által megfogalmazott

középtávú cél, hogy a magyar gazdaság növekedési üteme meghaladja a legfejlettebb uniós tagállamok növekedését 2 százalékponttal,

így a következő évtized végére megközelítsük Ausztria fejlettségét.

A magyar gazdaságpolitika legnagyobb sikerének nevezte Baksay, hogy a foglalkoztatási ráta, vagyis a munkaképes korosztályból a dolgozók aránya ma már meghaladja az eurózóna átlagát, és a V4-ek átlaga körül alakul. A munkaerőhiányról szólva elmondta, a gazdasági konjunktúra magasabb keresletet termel, mint amit a munkaerőpiac kielégíteni képes, ezért a feladat, hogy újabb munkaerő-tartalékokat találjunk az országban, vagyis növeljük a foglalkoztatási rátát, ezzel párhuzamosan pedig a termelékenységet is növelni kell.

Baksay kiemelte, a magyar gazdasági növekedés extenzív, a foglalkoztatottak számában bekövetkezett növekedésnek tudható be. Ami viszont a V4-ekhez képest látványosan elmaradt, az az egy munkaórára jutó GDP (vagyis a termelékenység). Hangsúlyozta, mivel foglalkoztatottság tekintetében „jóformán beleütköztünk a plafonba”,

a termelékenység növelése szükséges a hosszú távú növekedés fenntartásához.

A jegybanki szakember kihívásként értékelte, hogy

2030-ig a munkaképes korúak (15-64 év közöttiek) létszáma 500 ezer fővel csökkenhet,

vagyis a foglalkoztatotti létszámot nehéz lesz fenntartani. Ehhez a foglalkoztatási rátát úgy kell növelni, hogy a munkaképes korúak közül még többen dolgozzanak. Ehhez például a jegybank olyan javaslatot tett, hogy a közfoglalkoztatotti rétegből a piacon elhelyezkedő munkavállaló bérét egy évig az állam vállalja át (amíg betanul és magas hozzáadott értéket lesz képes előállítani), ha a cég cserébe azt vállalja, hogy még legalább ennyi ideig továbbfoglalkoztatja az illetőt. Általánosságban azonban az a megoldás a demográfiai válság munkaerőpiaci kihatására, ha az olyan csoportokban, ahol az uniós átlagnál alacsonyabb az aktivitás, célzott politikával növeljük a foglalkoztatást – mutatott rá Baksay.

Ugyancsak óriási kihívásnak nevezte a Nyugat-Európával szemben fennálló bérkülönbséget. Mint fogalmazott, már kijelenthető, hogy az uniós csatlakozás előtti zártság nem őket, hanem a kelet-közép európai munkaerőpiacot veszélyeztette. A fennálló bérkülönbségeket nagyon nehéz rövid távon felszámolni, ehhez az MNB például bérfejlesztési támogatást javasol a kis- és középvállalkozói (kkv) szektorban, ahol a legnagyobb a bérkülönbség (és a termelékenységben fennálló különbség is). Ehhez Baksay szerint

egy tartós, a termelékenységgel arányos reálbér-növekedéssel lehet a külföldön dolgozó magyar munkavállalókat hazacsábítani.

A reálbér-növekedéshez a jegybank az egyszámjegyű SZJA-ban lát még lehetőséget – tette hozzá a szakember. Úgy véli, az SZJA csökkentése a munkaerő-kínálatot tovább növelné.

A munkaerőpiacra közvetetten hat – említette még Baksay –, hogy az OECD-országok között Magyarországon az egyik legnagyobb a bérkülönbség a felsőfokú végzettségűek és az alacsonyabban képzettek között. Úgy véli, ez azért van, mert van kereslet a felsőfokú végzettségűekre, ugyanis még mindig alacsonyabb a felsőfokú végzettségűek aránya, mint másutt. Az egészségüggyel kapcsolatban pedig azt fogalmazta meg, hogy egy átlagos munkanapon 100 ezer ember hiányzik a munkából egészségügyi okból. Ez rossz a munkavállalónak, a cégnek és az államnak is. Az MNB több javaslata közül a prevenciót emelte ki mint megoldási javaslatot.

Baksay előadását követően panelbeszélgetésre került sor, melyet Hornyák József, a Portfolio elemzője moderált, résztvevői pedig Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezetője, Czomba Sándor volt foglalkoztatáspolitikai államtitkár és Regős Gábor, a Századvég makrogazdasági üzletágának vezetője volt. A legfontosabb kérdés az volt:

valóban mindenütt van-e munkaerőhiány?

A válaszok megoszlottak, hiszen – mint azt Czomba Sándor megfogalmazta – míg Nyugat-Magyarországon a cégek

egymástól lopkodják a munkaerőt,

addig a keleti országrészben egyes térségekben akár 9-10 százalékos munkanélküliség is előfordul. Az egykori foglalkoztatáspolitikai államtitkár aláhúzta, nehéz megtalálni azt a pontot, ahol féket kell tenni a közfoglalkoztatásra, ráadásul az önkormányzat és a versenyszféra egymással ellentétben áll: előbbi ragaszkodik a közfoglalkoztatotthoz, ami országosan 50-80 ezer főnyi munkavállalót tesz ki.

Baja Sándor szerint Magyarországon kevés diák dolgozik, mivel a diákszövetkezetek monopolhelyzetben vannak, a nyugdíjasok is között kevés az aktív, mivel a statisztikák szerint a hölgyek 65, a férfiak 61 éves korukig egészségesek. A termelékenységgel kapcsolatban kiemelte, itthon a munkaszervezéssel vannak gondok, így a bérinfláció tovább növeli a szakadékot Nyugat- és Kelet-Európa között: Németországban a 3 százalékos béremelés 200 eurót tesz ki, míg Magyarországon a 10 százalékos emelkedés csak 100 eurónak felel meg. Aláhúzta,

a bruttó 300 ezer forintos fizetés rabszolgabér.

Rolek Ferenc válaszul felvetette: miből emeljünk? Ő is úgy véli, „ne a farok csóválja a kutyát”, azaz először a termelékenység növelésére van szükség, így – például az automatizáció, robotizáció révén – csökkenhet a munkaerőigény. A demográfiai válsággal kapcsolatban kiemelte, az elöregedő társadalommal nem tud versenyezni a munkaerő mobilitása.

Czomba Sándor szerint a foglalkoztatási ráta növelése a legfontosabb, célnak nevezte, hogy elérjék az 5 millió foglalkoztatott számát. Regős Gábor úgy számolt, a jelenleg dolgozó 4,5 millió fő mellé körülbelül 300 ezer fő vonható be a foglalkoztatásba. A felvetésre Rolek Ferenc úgy reagált, csökkenő népességszám mellett nem jó kitűzni az 5 milliós foglalkoztatási célt. Helyette inkább a foglalkoztatási ráta arányszámában kellene célt megfogalmazni.

Felvetődött a külföldön dolgozó magyarok és a Magyarországon dolgozó harmadik országbeliek problémaköre is, amit Czomba Sándor átpolitizáltnak nevezett. Baja Sándor a szabad versenyre hivatkozott, illetve arra, hogy a holland, francia fiatalok is szívesen dolgoznak külföldön. Jó tendenciának nevezte, hogy itthon 41 ezer harmadik országbeli munkavállalói engedélyt adtak ki és ez a szám exponenciálisan nő. Rolek Ferenc szerint tovább fog emelkedni a külföldön dolgozó magyarok száma, míg Czomba Sándor azt árulta el,

a Gyere haza, fiatal! programmal csupán rést akartak ütni a külföldre vándorlás falán,

de a programot – véleménye szerint túl hamar – leállították.

Arra a kérdésre, hogy fenntartható-e a bérnövekedés jelenlegi szintje, Czomba úgy reagált, a politika nem íratja felül a közgazdasági szabályokat, a bérnövekedés nem haladhatja meg a termelékenység növekedését, és újfent kulcskérdésnek nevezte az inaktívak megszólítását. Regős Gábor úgy vélte, meg kell nézni, hogy a régiós versenytársak hogyan állnak, ez alapján ő úgy gondolja, folytatható a jelenlegi bérnövekedési ütem.

Rolek Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte a magyar munkáltatóknak szolgáltatásokat is kellene biztosítaniuk, ebből a szempontból fontosnak tartotta, hogy

a cafetéria a munkabérnél kedvezőbben adózzon.

Szerinte ezzel növelhető a munkaerő mobilitása és csökkenthető az elvándorlás.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Balogh Gábor

Friss