A Fideszen kívüli jobboldal megújulására és összefogására biztat a Magyar Hang vendégszerzője

A tavaly áprilisi választások óta sokan sokféleképpen próbálták definiálni, hogy mit is jelent vagy mit kéne képviselnie egy jobboldali alternatívának a magyar belpolitikában. Az sem utolsó kérdés, hogy az ellenzéki együttműködések és összefogások vágyvezérelt időszakában van-e létjogosultsága ilyen politikai gondolatnak. A Jobbik felívelése egyértelműen a jobboldali radikalizmussal hozható összefüggésbe, ám az üvegplafon elérése után a „politikai szükségszerűségként” megfogalmazott, de politikailag nehezen definiálható néppártiság már a közepet célozta meg (noha bőven akad olyan kritika is – nem csupán a kormányoldalról - , amely szerint azon áthaladva a kelleténél jobban átcsúszott a baloldalra). A 2018-as országgyűlési választás eredménye, Vona Gábor kivonulása, a pártszakadás, majd az EP-választás formálta, csalódottságra okot adó új ellenzéki erőviszonyok azonban az újratervezést sürgetik a Jobbikban. Ehhez hozzászólva jelent meg Ki szabadítja ki a magyar jobboldalt? címmel Szávay László művelődéstörténész publicisztikája a Magyar Hangban (2019. július 19-25. - II. évfolyam 29. szám).

A lap vendégszerzője az elején leszögezte, hogy azoknak a jobboldaliaknak ír, akik 2018 áprilisa óta a kormánypártok tartósnak ígérkező, szélsőjobbra húzó manővere, valamint az ennek megfelelő logikájú hatalomgyakorlás miatt kétségesnek látják, hogy a Fidesz-KDNP-vel szemben álló ellenzéki jobboldal belátható időn belül újra hatalmi tényezővé válhat.

„Azokhoz szeretnék szólni, akik magukat nemzeti érzelmű, mérsékelt jobboldalinak, kereszténydemokratának vagy konzervatívnak tartják, azonban látják, hogy politikai képviseletük a rendszerváltás óta eltelt időszak leglátványosabb, legsúlyosabb válságát éli.”

Szávay László arra hívta fel a figyelmet, hogy a Fidesz szélsőséges párttá vált, miközben Orbán Viktor fogságba ejtette a jobboldalt, az önelaprózó kamarillapolitizálás pedig a legelutasítottabb politikus vezető szerephez jutását eredményezte a balliberális oldalon.

A Magyar Hang publicisztikájának szerzője szerint Gyurcsány Ferenc nemsokára nemcsak a DK és az MSZP-Párbeszéd de facto vezetője lesz, de a magyar belpolitikában még mindig nagyon tapasztalatlan Momentumot is foglyul ejtheti az első adandó alkalommal,
„ha még nem tette meg a főpolgármesteri előválasztás körüli játszmákban...”

A jobboldalon most a Fidesz dominál, illetve aktuális politikai érdekeinek megfelelően manipulálja a Mi Hazánk Mozgalmat, amit a Jobbik gyengítésre használ.

Szávay László az ellenzéki jobboldali térfélre sorolta a Jobbikot, ami mostanra megtorpant, illetve a Mindenki Magyarországa Mozgalmat is, amely a művelődéstörténész szerint önmagában egy figyelemreméltó kezdeményezés, mégsem látszik visszaigazolni alapítóinak elvárásait. Éppen ezért Szávay László úgy véli, az sem véletlen, hogy sokan óva intik a párttá alakulástól a Fideszből kiábrándult tekintélyes entellektüelek által életre hívott Felelős Értelmiségiek körét.

„A tanácstalanság leírhatatlan, ami nagymértékben késlelteti a mérsékelt jobboldali erők és szavazóik egymásra találását”

- tette hozzá.

Szávay László arra figyelmeztetett:

a balliberális oldal ugrásra készen áll, hogy bármelyik pillanatban átvegye a kormányzást, ha arra esetleg váratlanul sor kerülne, emellett Orbán és Gyurcsány érdeke a jobbközép erőkkel kapcsolatban egybeesik:

„Gyurcsány célja úgy uralni az ellenzéket, hogy abban a Jobbik, mint a Fidesz-mentes jobboldal lehetséges egységesítője és reprezentánsa, ne válhasson autonóm szereplővé, hanem a Fidesszel szemben álló tömbön belül megbéklyózva vergődjön. Orbán célja ugyanez: a Jobbik »összegyurcsányozásával«, balra tolásával lehetetlenné tenni a jobboldal megújulását.”

Szávay László ugyanakkor kritikát is megfogalmazott a jobboldali ellenzékkel szemben, amikor azt írta, bár a politikai stratégiai célok bizonyos helyzetekben óhatatlanul alárendelődhetnek a választási matematikának, de a politikai stratégia hiánya előbb vagy utóbb a választási matematika szintjén is megbosszulja magát.

„Mert hosszú távú víziók és világos értékek nélküli politikai közösség okos alkuk és jó taktika nyomán egy ideig imitálhatja az értelmes létezést, de valójában egy ilyen közösséghez hosszútávon senki sem akar tartozni.”

Az viszont az ellenzéki együttműködésekre utalva elismerte, hogy most választásmatematikai kényszerzubbony van az ellenzéki pártokon, és ezt nem tudomásul venni a gravitáció tagadásával egyenértékű esztelenség. Szávay László szerint az önkormányzati választás után előálló helyzetre kell majd kiinduló pontként tekinteni, „mindent elkövetve, hogy addigra már kialakuljanak egy új jobboldali együttműködés további keretei”. A megújuló jobboldalban a Jobbiknak is szerepe van, mint legnagyobb jobboldali ellenzéki erőnek, aminek a nemzeti érdeket kell választania.

„Ha nem így tesz az önkormányzati választások után, nem fogja tudni megmagyarázni, miért is asszisztál továbbra is egy olyan folyamathoz, ami 2022-re kizárólag Dobrev Klára közös ellenzéki miniszterelnöki jelöltségéhez vezet.”

Szávay László hozzátette, látni kell és el kell kerülni ezt a végzetes csapdát:

mérsékelt jobboldali erőknek nem lehet baloldali jelöltjük Orbán Viktor leváltására. A Momentumra kitérve azt írta: „jobb híján” nem lehet bizalmat szavazni a pártnak, „mert nem a mi értékeink megtestesítője, az övé nem a mi utunk.”

A művelődéstörténész szerint a Jobbiknak az utolsó esélye következik, az ellenzéki párt esetleges újrapozicionálásának stratégiai célját tisztáznia kell a konzervatív közvélemény előtt, mivel a jobbközép többi szereplőjével ellentétben van szervezeti háttere és anyagi erőforrásai.

„Ha a (Fideszen és KDNP-n kívüli, hiteles) konzervatív tábor most magára hagyja a szélsőségeseitől megszabadult, továbbra is a legnagyobb frakcióval rendelkező pártot, halálra ítéli saját magát is; ha pedig a Jobbik nem találja meg és tudja maga köré gyűjteni mielőbb azokat, akikben még van tetterő, és már van együttműködési hajlandóság, később nem lesz kivel együttműködnie.”

Szávay László arra biztatja az általa megszólítottakat és a vele egyetértőket, hogy keressék a találkozás, illetve a párbeszéd lehetőségét, „ha egyszer közösen nekikezdünk, meglátjuk, elég türelemmel még az elefántot is meg lehet enni – falatonként.”

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Tari Tamás

Friss