Fölényesen megnyerte az előrehozott ukrajnai választásokat a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mögötti Nép Szolgája (Szluha Narodu) párt. Egyelőre kitart a varázs, ami körbelengi a színészből lett politikust. A #moszkvater alapító-főszerkesztője, Stier Gábor külpolitikai újságíró azonban óvatosságra int, és a felfokozott várakozások ellenére, messze nem optimistán látja az ukrán politikai helyzetet.
Stier Gábor szerint az egyébként kétségkívül tehetséges Volodimir Zelenszkij a posztszovjet térség azon generációjához tartozik, amelyik politikai értelemben semmihez sem ért. A szovjet gazdasági és politikai gyakorlatot már, a nyugatit még nem ismerte, számukra a Nyugat kizárólag álmaik tárgya volt – teszi hozzá értékelésében a külpolitikai újságíró. Nem tartja igazán önállónak, sem eredeti személyiségeknek az ukrán politikai generációnak a legtehetségesebb figuráit.
„Minden paraméterben alulmaradnak még az úgynevezett posztbirodalmi korszak politikusaival szemben is. Hogy az ő nyelvükön fogalmazzak, sok bennük a ctrl C. Ebből eredően nincs stratégiai látásmódjuk, nincsenek vízióik.”
Stier Gábor kritikusan úgy látja, hogy mindent helyettesít a PR, a marketing, a kommunikáció, és ennek következménye a politika végletes leegyszerűsítése, a félelem a döntésektől.
„Ettől a generációtól áttörést nem lehet várni”
- vélekedik a #moszkvater főszerkesztője.
Zelenszkij újabb győzelme kapcsán azt írja, veszélyt is lehet abban látni, hogy az ukrán elnök újonc pártja túlnyerte magát. Emlékeztet rá, hogy öt éve Petro Porosenko vitt mindent, „aztán hol van ő most”. Azt is megjegyzi, hogy a Zelenszkijre szavazók jelentős része sem rá, inkább Porosenko ellen voksolt, míg sokan a megváltót látták belé.
Stier Gábor ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy Ukrajna közeljövője alapvetően továbbra is a Nyugattól, pontosabban az IMF-től függ. A Nemzetközi Valutaalap az elmúlt években is a lakosságra háríttatta a reformok nem kicsi terheit, és ez most sem lesz másképp. Szerinte gazdaságpolitika tekintetében aligha várható lényegi változás, mint ahogy ezzel összefüggésben marad a külpolitikai irányultság is. A nagy kérdés az, hogyan konszolidálható így a Donbassz, vagyis Kelet-Ukrajna, a helyzet azonban az Egyesült Államoktól és Oroszországtól függ.
A #moszkvater főszerkesztője azt írja, ha már sem a jólét, sem pedig a béke nem csupán az ukrán vezetésen múlik, akkor legalább az oligarchikus berendezkedést megtörhetné Zelenszkij. Csakhogy saját tehetségén kívül maga Zelenszkij is az egyik oligarchának a jóvoltából lett ismert.
„Ihor Kolomojszkijtól megszabadulnia akkor is nagyon nehéz, ha ezt az elnök szeretné is”
- szögezi le a külpolitikai újságíró. Arra is kitér, hogy Ukrajnát az oligarchák uralják, akik szintén nem engednék ki a kezükből az arany tojást tojó tyúkot: a politikát.
Stier Gábor úgy látja, eleinte meg kellene elégedni az önsorsrontó, az országot darabokra szakító nacionalista tombolás leállításával, továbbá a legfőbb feladatként az állam rehabilitálását kellene célul kitűzni. A külpolitikai újságíró szerint ugyanis Ukrajna jövője alapvetően attól függ, hogy először működőképes, aztán hatékony lesz-e a ma alig látható, korrupción alapuló állam. Ha ez megvalósul, akkor van esély Ukrajna egyben tartására, a társadalom konszolidálására, az ország működtetésére, valamint szuverenitásának erősítésére. Stier Gábor az elemzése végén figyelmeztetően hozzáteszi:
„Bizakodásra ad okot, hogy a háború pártja ismét kiütéses vereséget szenvedett, ám az még egyáltalán nem egyértelmű, hogy a béke támogatói győzedelmeskednek-e.”