Kihasználatlanul ömlik a Rinyába Babócsa kincse

Olvasási idő kb 6 perc
Babócsa
Kvárik Anita/Alfahír

Ligetes úton érkezünk meg az egykori fürdő helyére, ahol néhány fiatal roma fiú mulatja az időt. Mikor meglátnak minket, gyorsan összeszedik holmijukat és tovább állnak, pedig nincs miért sietniük, senki nem őrzi a területet és talán ők az egyetlenek, akik a 30 fokos hőségben rendeltetése szerint használják azt.

A dél-somogyi Babócsán járunk, ahol a rendszerváltás körül még nyugati turisták lepték el az 1958-ban üzembe helyezett fürdőt, aminek gyógyvize nemcsak mozgásszervi panaszokra volt kiváló, de egyes nőgyógyászati betegségek esetén és ivókúra formájában a bélrendszer gondjaira is megoldást kínált. Mára gaz és törmelék fedi a melléképületeket, a medence azúrkék csempéje feltöredezett és a gyógyító forrásra sem a legbizalomgerjesztőbb körülmények között lelünk rá.

„Pedig még most is van, hogy útba ejtik a falut az osztrákok és ballonokban viszik haza a vizet innen”
Babócsa
Kvárik Anita/Alfahír

-meséli lelkesen Kalányos István, zalai származású roma (bár a cigány megnevezést jobban preferáló) jogvédő, aki egykor iraki kútfúrással kereste meg a pénzt, amiből aztán Babócsán házat épített. A faluban töltött évtizedek alatt látta, hogyan züllesztik le a szívéhez oly közel álló fürdőt. Még arra is emlékszik, mikor annak idején 6-7 osztrák család vásárolt magának telket a településen a gyógyvíz miatt. Mára már egy kivételével mind túladott a magyar földön.

Az olajosok által föltárt gyógyvízből táplálkozó fürdő kapujára több mint egy évtizede került lakat egy, az Európai Unióba való belépésünk után hozott szabályozás és az önkormányzat hanyagsága miatt. A víznek ugyanis hiába vannak gyógyhatásai, ha hivatalosan nem rendelkezik gyógyvíz minősítéssel, kötelező vízforgató berendezéssel ellátni a medencéket. Az önkormányzat, állítása szerint pénzhiány miatt, se előbbit, se utóbbit nem szerezte be, pedig 2005-ben és 2006-ban több tízmillió forintot költöttek a fürdőre. Nyílászárókat, új tetőt kapott, csak épp a legfontosabbról, a vízforgató berendezésről feledkeztek meg.

„Valamikor a falu ékessége volt, most a falu szégyene. Álomba illő volt ez a fürdő… a mai állapota is megjelenik még álmaimban, csak már rémkép formájában”

-folytatja a történetet a helyiek körében csak iraki Pista néven emlegetett Kalányos. A férfi nem akart beletörődni, hogy a lakosok akarata ellenére sem foglalkoznak érdemben a fürdővel, pedig a bezárást követő években nagy volt az összefogás. Az akkor 1700 főt számláló falu lakosságának a fele aláírta az újranyitásra gyűjtő petíciót, ám a képviselő-testület nem lépett. Az évek alatt pedig egyre csak romlott a létesítmény állapota. Lebontották a kiszolgáló egységeket, a zenepavilont és szemét lepi el a kiselejtezett zuhanytálcára, majd onnan egy csővel a lefolyóba vezetett csobogó forrásvíz környékét.

„Egy hónap alatt több ezer köbméter a Rinyában landol.”
Babócsa
Kvárik Anita/Alfahír

Ezt a pazarlást látva a lakosok kezükbe vették a kezdeményezést és egyesületet alapítottak, hátha így nagyobb esélyük lesz pályázni, valamint az önerő összegyűjtésébe is belekezdtek. Két nyugdíjas védőnő járt házról házra, aminek 670 ezer forint lett az eredménye. Ezt berakták a szövetkezetbe, ami azóta bezárt, tájékoztatást viszont nem kapott a közösség róla, így azt sem tudni, mennyi van még meg az összekalapozott pénzből. Pedig Kalányos még egy évre a vízügytől is szerzett engedélyt, hogy újra működtetni tudják a strandot. Hiába.

„Kínomban már milliomos embereknek írogattam leveleket, hátha felfigyelnek a lehetőségre. Ha Csányi Nagybajomba oda tudott adni egymilliárdot, akkor talán ide is. 7-8 levél elment, de sehonnan sem jött válasz”

-mondja elkeseredetten Kalányos, aki már belefáradt az állandó harcba, de azt még megígérte, mindent el fog követni, hogy ezért a pazarlásért megbüntessék az önkormányzatot.

„Számtalan módot lehetett volna már találni a hasznosítására: iskolát, lakóépületeket fűthetnének vele, fóliás kertészetet éltethetne, s palackozni is lehetne”

-sorolja a rengeteg felhasználási módot az egykori kútfúró, ami legalább 100-150 új munkahelyet teremthetne a faluban. Ráadásul ennek nagyrésze nem igényel képzettséget, így a lakosok felét adó cigányságot is munkához tudnák juttatni, meg talán néhány fiatalt, akikből már alig maradtak páran.

„Mind vagy vasaznak vagy Ausztriába meg Németországba mennek, a többiekért meg küldik a kisbuszokat és viszik őket Letenyére vagy Csurgóra.”
Babócsa
Kvárik Anita/Alfahír

A kutat lezárni nem lehet, vagyis lehetne, de az esetleges újranyitás százmilliókat emésztene fel.

„A segédgáz nélkül, 65 fokos vizet felszállva termelő kutat, ha elzárják, abban a pillanatban a homok bedönti 600-700 méter mélyen és utána már nincs az az ember, aki azt kinyitja, ha csak újra be nem robbantják.”

De miért is tennék, mikor a forrásnak nem problémának, hanem lehetőségnek kellene lennie. Csak a környék mostoha a jelenlegi vezetésnek, legalábbis a helyi politikusok nem igazán lobbiznak a lakosok érdekeiért. A térség jobbikos képviselője, Ander Balázs az egyetlen, aki próbált forrást teremteni a településnek, minden évben benyújtja törvénymódosító javaslatát, amely tízmilliárdokkal segítené ezt a nehéz gazdasági-szociális helyzetbe sodródott térséget. 

„Ha van egy ilyen lehetőség, ami 20-40 családnak a megélhetését biztosítani tudná, azt hasznosítani kellene és nem eltékozolni, ilyen csernobili körülményeket teremteni, hagyni lezülleni”
Babócsa
Kvárik Anita/Alfahír

-nyilatkozta lapunknak a politikus, aki nem fűz sok reményt a változáshoz, a jövőre induló Magyar Falu Program fényében sem.

A kormány 90 milliárd forintot szán majd a következő esztendőben erre, hogyha ezt az összeget lebontjuk, az azt jelenti, hogy 30 ezer forint jut minden egyes falusi lakosra, akit meg kívánnak célozni.

„Mészáros Lőrinc 10 másodperc alatt keres meg ennyi pénzt, akkor is, hogyha alszik. Ennek a falunak, ha felszorozzuk, az 40-45 millió forintot jelentene, amit mondani sem kell, milyen kevés. Ha a kormányzat valóban komolyan gondolja, hogy ők megmentik a vidéket, nem hagyják lepusztulni és növelik a népességmegtartó erőt, akkor ez az összeg nem lesz elegendő.”

100 évvel ezelőtt Babócsa 3000 embert tartott el, ma az ott élő 1500 is alig tud boldogulni, a lehetséges megoldás pedig minden nap elfolyik a Rinyával.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Tari Tamás

Friss