Szomorú születésnap: megnéztük, hogy tartja magát a 135 éves Keleti pályaudvar
1884. augusztus 16. nagy nap volt Budapest életében, ugyanis ekkor fejeződött be a Keleti, akkori nevén Központi pályaudvar 1881 óta tartó építése.
A Magyar Királyi Államvasutak eklektikus stílusú új középületét Rochlitz Gyula építész, a csarnok acélszerkezetét pedig Feketeházy János mérnök tervezte.
Az impozáns méretekkel és rendkívül esztétikus megjelenéssel bíró pályaudvar megnyitása egy új korszak kezdetét jelentette a magyar vasúti közlekedésben, hiszen elkészültével Budapest immár az Osztrák-Magyar Monarchia és tágabb értelemben a kontinens minden égtája felől képes volt nemzetközi és regionális utasforgalmat fogadni. Hogy erre mekkora igény volt, mi sem mutatja jobban, hogy már az 1884. augusztus 24-ei Vasúti Közlöny arról ír, hogy
"az 1875-ben tervezett központi pályaudvar már is szűknek mutatkozik, s nagyobbitást igényel".
A ma is lélegzetelállítónak számító homlokzat díszeit jeles szobrászok készítették: a közlekedés allegóriájaként szolgáló fő szoborcsoportot Brestyánszky Béla, a Könnyűipar, a Kereskedelem, a Bányászat és a Földművelés szimbolikus alakjait Bezerédi Gyula, míg George Stephenson és James Watt másait Strobl Alajos alkotta meg.
A belbecs pedig olyan szépségeket rejt, mint a Lotz Károly és Than Mór festményeivel és freskóival ékesített pénztárterem, vagy Lotz-terem.
A gyönyörű épület egyes részein azonban, kis túlzással mind a 135 esztendő meglátszik. De legalábbis az elmúlt 15 mindenképpen.
Utoljára ugyanis 2002 és 2004 között, két ütemben nyúltak hozzá érdemben a főhomlokzathoz és a csarnokhoz, az akkori felújítás nyomai pedig már egyre kevésbé tartják magukat, illetve mutatnak magukból valamit.
Az épület leglátványosabb és legjobb karban lévő része, a már említett Lotz-terem 2008-ban újult meg, és gyakorlatilag ez az egyetlen olyan belső tér, ami tükröz valamit a Keleti régi fényéből.
A többi szegmensről ez aligha mondható el:
Ahogy Béli Balázs kollégánk képein nagyszerűen látszik, a kivitelezés még ott is hagy némi kívánnivalót maga után, ahol sikerült érdeminek tűnő munkát végezni.
A teljesség igénye nélkül, csak néhány példa arról, milyen látszatintézkedések fogadják a látogatót manapság:
- a belső falakat csak pár méteres magasságban kenték újra, hogy a rohanó, többnyire telefonjába temetkező tömegnek fél szemmel úgy tűnjön, mintha történt volna valami;
- az utoljára talán 1990 környékén cserélt nyílászárókkal az ég adta világon semmi sem történt;
- a nagy csinnadrattával lefektetett új kopórétegből nem futotta a peronok teljes hosszára (a 11-es és 12-es vágányok peronjai például teljesen ki is maradtak a munkálatokból);
- a borzalmas állapotban lévő külső falakkal az elmúlt években csak az épp zárva lévő Kormányablak területén kezdtek valamit, a többi falfelületről embernyi darabokban hiányzik a védőréteg.
Bár a kormány idén év elején bedobta, hogy a Keletit a Nyugati pályaudvarral együtt teljesen felújítják valamikor, erről azonban továbbra sem tudni semmi konkrétumot, ahogy az összedőlés szélére jutott pályaudvarok XXI. századi igényeknek megfelelő modernizációjából valaha lesz-e valami.
Béli Balázs fotói az alábbi galériában tekinthetők meg:
Életmentő műtét helyett sebtapasz
Természetesen kerestük a MÁV-ot is. Kérdésünkre, miszerint a nem megfelelő színvonalú kereskedelmi szolgáltatást nyújtó bérlők és pavilonok eltávolításán túl tervezik-e a rendkívül rossz állapotban lévő pályaudvar-épületek illetve a hozzájuk szorosan kapcsolódó infrastruktúra felújítását, azt a választ kaptuk, hogy az érintett fejpályaudvarok (Keleti, Nyugati) rekonstrukciója szerepel a MÁV Zrt. stratégiai fejlesztési terveiben.