Dé:Nash és Krúbi; az ébredő erő?

krúbi

Belenyugvás, megalkuvás: ez jellemzi a magyar társadalom túlnyomó részét, ha a politikáról van szó. Ennek az oka visszavezethető az államszocializmus évtizedeiben kikényszerített választói magatartásra, amelyben nem ment végbe gyökeres változás a rendszerváltás után sem és egyelőre arról sem beszélhetünk, hogy elkezdődött volna valamiféle előrelépés a politikai részvétel ügyében. Változás nélkül nincs fejlődés, pedig, ha valamikor, akkor most itt az ideje a változásnak.

Van viszont egy viszonylag új, azonban annál inkább identitásképző politikai szocializációs helyszín: Dé:Nash és Krúbi.

Innovatív stílusukkal, szókimondásukkal a két fiatal rapper nagyon rövid idő alatt robbant be a köztudatba – Krúbi 2017 tavaszán, Dé:Nash 2018 végén - és karrierjük azóta is folyamatosan felfelé ível. Videóikat több millióan tekintették meg a legnagyobb videómegosztó portálon, koncertjeiken pedig rendszerint teltház van. Amíg Krúbi inkább említés szintjén szövi bele dalszövegeibe a politikát, addig Dé:Nash könyörtelenül zúdítja ránk az összes témát, amivel csak foglalkozott a Fidesz-„KDNP” a közelmúltban.

A politikai rap egyre nagyobb népszerűségnek örvendő műfaj, amely komoly kihívást jelenthetne az elmúlt 30 év politikai elitjének, ha az illuminált állapotban való éneklés a szórakozóhelyeken összekapcsolódna valós politikai aktivitással is. Dé:Nash a kormányzat mantráit cinizmussal megtöltve adja elő, eltúlzott jobboldalisággal és még mélyebb agresszióval, mint ahogy a plakátokon láthattuk az elmúlt években. A Keresztes hadjárat című közös dalukban Soros Györgyöt 12 fejű szörnyetegnek festik le:

„Azta paszta ez mi

Borzasztóan undi

12 nyak, 12 fej

Millió-millió-millió pikkely

Jeruzsálemet őrzi

Szüzek véréből hörpint

Szeme szikrát szór tesóm

Milyen lény ez a szörny itt?

Fúj b*zdmeg: Soros György!

Öld! Öld! Öld! Öld!”

A magyar nemzet felsőbbrendűsége, a kelet-európai országok túlidealizálása örökzöld motívumok a dalokban az illiberális - és a despotikus flow mellett:

„Fontos neked az, hogy illiberal legyen a flow

G*ci nagyot dörren nálunk most a Viktor apó

Felejtsük hát inkább most el, hogy gyűlöljük egymást

Gyere tesó, mészároljunk le egy jó pár migránst”

Szintén a Keresztes hadjáratban hangzik el e párbeszédrészlet főhőseink és Erdogan török elnök között, utalva a kormány menekültpolitkájára.

Olyan fontos közéleti témák is megjelennek mindkét előadó alkotásaiban, mint például a sajtószabadság kérdése, az M1 és a TV2 hitelessége:

„Ma délben a Tényeket nézem, a tényektől 2000 fényévre” (Lil Frakk, D. Koms, Krúbi-M1)

A fiatalok ezekkel a kérdésekkel aligha foglalkoznának, viszont ezeken az egyre populárisabb dalokon keresztül közel kerülnek a közélet mainstream témáihoz. A Fidesz ősellenségei, mint Soros, a migránsok és Brüsszel mind megértek egy-egy dalt, amelyek folyamatosan visszatérő elemek Krúbi dalaiban is. A fiatal generáció rajtuk keresztül könnyebben megértheti a kormánypropaganda által okozott torzulásokat a társadalomban. Például az Oroszok a házban című remekmű nagyon pontosan mutat rá a Fidesz Oroszországhoz fűződő viszonyára, és arra, hogy ennek a viszonynak a fenntartása miért és meddig érdeke Putyinnak:

„Keleti szél fúj mostantól

Nem függünk többé a Nyugattól

K*rva jó anyagi szupport

Jaj, de jó új szelet foghat a kishajó

Tartani kell a pozit még

Mi vagyunk az orosz helyőrség

Amíg a helyünk megvan még az EU-ban”

Azonban ez a fajta kormánykritika sem lesz célratörőbb, mint bármi más, ha a közönsége nem lát a dalszövegek mögé. A mostani fiatal generációnak minden eszköze és lehetősége megvan arra, hogy ne csak nézze, hanem lássa is ezeket a szövegeket: nincsenek ráutalva arra, hogy csak a közmédiából tájékozódjanak, pillanatok alatt képesek lennének megtalálni a fennmaradt kormánykritikus médiumok bármelyikét az interneten. Azonban az, hogy mennyire éreznek magukban felelősséget, milyen mértékben tudatosul bennük az, hogy mekkora felelősség van rajtuk az ország politikájának alakításában már egy sokkal összetettebb kérdéskör. Jelenleg Magyarországon a politikai kultúra állapota és az állampolgárok zömének a politikai jártassága is kétségbeejtő.

Dé:Nash-ék célközönsége azonban még menthető: ezek a fiatalok nem az államszocializmusban nevelkedtek és láthatják, hogy vannak jól működő, demokratikus országok a világban, ahol az állampolgárok szolidárisak és nem félnek az utcán tüntetni, ha úgy érzik, hogy igazságtalanság érte őket.

A Keresztes hadjárat, az Oroszok a házban, a Kisvasút, a V4 krú, illetve a Rekonkviszta diszkó mind-mind rávilágítanak olyan problémákra, amikkel az idősebb korosztályt már nem biztos, hogy lehet szembesíteni: a 16 éves fiatalok nem párthűek, nem ragaszkodnak elvakultan egyik politikai oldalhoz sem, az ő identitásuk még folyamatban van. A mostani magyar oktatási rendszerben a diákok nem tanulnak meg gondolkozni, kritizálni, önálló véleményt alkotni, így a politikai mémeken és az ilyen zenéken keresztül tud kialakulni bennük bármiféle világkép, elképzelés a hazai közéletről.

A kérdés az, hogy a Fidesz politikájának kritikája képes-e irányt is mutatni, identitást képezni, vagy a Dé:Nash koncertre várva két sör közötti beszélgetés alatt a „külföld” lesz-e az egyetlen opció a fiatalok számára, ha a jövőről tanácskoznak. Ezek a dalok kimozdíthatnák a passzivitásból a felnövő generációkat, ha olyan véleményvezérek kerülnének ki a hallgatóságból, akik tudják, hogy hogyan kell az éneklésből cselekvést csinálni. Mindenesetre ha meg akarja tartani a hatalmát a kormány, akkor inkább Dé:Nasht kellene megállítania, nem Sorost.

Kóródi Gréta

(A szerző politológus-hallgató)

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Harmati András

Friss

Brenner Koloman szükségesnek tartja, hogy erre a területre fordítsák a nemzeti össztermék 6 százalékát, de lehetőség szerint inkább 8 százalékát.
Az államtitkár kijelentette: „kétszeresen is meg kell majd küzdenünk a 2022-es győzelemért”.
Az elmúlt 9 évben ez volt az egyetlen stadion, aminek volt értelme.