A bosszúszomjas Médeia: Kill Bill vér nélkül

A bosszúszomjas Médeia: Kill Bill vér nélkül

A bosszú mindig újabb bosszút szül – ez az igazi tragédiája Médeiának. A skandináv rendező, Eirik Stubø immár harmadszor rendez a Nemzeti Színházban, ám ez az első olyan darab, mely a teátrum repertoárjába is bekerül. A hétfői sajtónyilvános próbán jártunk.

Egy rettenetesen megsértett, elárult nő szörnyű dolgot tervez: halálos bosszút áll mindazokon, akiknek közük volt az ő tönkretételéhez, ehhez pedig egy halállistát is összeállít. Ez nemcsak Euripidész 2500 évvel ezelőtt írt klasszikus görög drámájának, a Médeiának, hanem Quentin Tarantino negyedik filmjének, a Kill Billnek is dióhéjban összefoglalt története. A két sztorit pedig a skandináv világ egyik leghíresebb rendezője, a Stockholmi Királyi Drámai Színház (Dramaten) vezetője, Eirik Stubø pompásan ötvözi. Teszi mindezt úgy, hogy ragaszkodik a tragédia eredeti szövegéhez, melyet Rakovszky Zsuzsa fordított magyarra.

A hétfő délelőtti sajtónyilvános próbán a skandináv rendező elmondta, a darab még nincs kész, a pénteki bemutatóig még

végtelen sok idő van.

Közölte azt is,

nagyon szép próbaidőszakot tudhatnak maguk mögött,

az pedig nagy örömmel töltötte el, hogy meglehetősen szép számú sajtómunkatárs látogatott el a Médeia fotóspróbájára.

Stubø-rendezés immár harmadszor látható a Nemzetiben. 2017-ben az Amerikai Elektra, míg idén májusban az Egy nyári éj Svédországban című darabok viselték az ő keze nyomát, mindkettő a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) műsorán szerepelt. Most azonban a Nemzeti Színház 2019/2020-as évadja egyik első bemutatójának színlapján szerepelhet direktorként, vagyis a norvég születésű, de svéd állampolgárságú rendező művét

immár nem csak egy-egy előadás erejéig láthatjuk színpadon.

Bár klasszikus görög drámáról van szó, Stubø szakít az ahhoz köthető attitűdökkel. A díszlet abszolút minimalista, a Gobbi Hilda-színpadon két pad, egy íróasztal, valamint középen egy szék látható, melyet vagy Médeia (Szűcs Nelli), vagy Iászón (Trill Zsolt), vagy a Médeiának „jó” hírt hozó Hírnök (Csurka László) használ. Külön érdekesség, hogy a két főszereplő, Szűcs Nelli és Trill Zsolt a való életben is házaspárt alkot. A kevés – és egyáltalán nem két és fél ezer évvel ezelőtti, sokkal inkább mai világot idéző – díszlet ellenére a színészek bejátsszák a rendelkezésükre álló teret.

Ugyancsak napjainkat idézik a színészek jelmezei. Csupán Médeia fekete egyberuhája és köntöse hasonlít az ókori görög drámák megszokott ruházatára,

a többi szereplő egyszerű utcai öltözéket visel.

Az arisztokráciát, királyi családok tagjait is csak az különbözteti meg a köznéptől, hogy rajtuk zakó is van, ahogy az megfigyelhető Kreón korinthoszi (Rátóti Zoltán) vagy Aigeusz athéni királyon (Szarvas József).

Iászón, aki úgy kíván feljebb emelkedni, hogy Médeiát és gyermekeit elhagyva Kreón lányához megy hozzá, a darab elején fehérben szerepel („he wore black and I wore white” – énekel az ehhez hasonló viseletről Nancy Sinatra a Kill Bill elején), majd a végén maga Médeia segíti fel volt férjére a fekete zakót. Szó szerint a nép hangját jeleníti meg a három korinthoszi nő (Söptei Andrea, Ács Eszter, Ligeti-Kovács Judit), akik Médeia vívódásait egyszerű hétköznapi ruhába öltözve, de különféle aspektusokból közelítik meg.

Euripidész drámájának alapkérdése a szerelem elmúlásából eredő bosszú, akárcsak Tarantino filmjében. Mindkét mű visszatérő motívuma a bosszúból megölendők listája, és Stubø

pompás érzékkel köti össze a filmet a drámával a zenei aláfestés révén.

És hogy ez a rendezés kimondottan a hazai nézőknek szól, arról a magyar népdalfeldolgozások mint zenei betétek árulkodnak.

A direktor remekül használja fel illusztrálásra a színpad hátsó, fekete falát. A kivetített filmrészletek a tengert mutatják, melyek a mű mitológiai mondavilágára, az argonautákra és az Aranygyapjú mondakörére utalnak. A darab vége azonban már nem misztikus, nem Médeia sárkányfogaton történő távozásával zárul. Helyette Stubø

nagyon is emberi, így sokkal átélhetőbb, megrázóbb véget álmodott színpadra.

Itt ragadható meg legjobban a két főhős karakterfejlődése: Médeia végletekig elkeseredett asszonyból bosszúját beteljesítő tragika lesz, Iászón pedig az önigazoló hűtlen férjből válik minden szerettét elvesztő, ugyancsak végletekig elkeseredett férfivá.

A bosszú újabb bosszút szül – Stubønél és Tarantinónál is egyértelmű ez az ördögi spirál. Ez adja Médeia igazi tragédiáját: saját gyermekeit is meg kell ölnie. Immár nem csupán azért, hogy Iászónnak még nagyobb fájdalmat okozzon, hanem hogy a bosszúra érkező bosszú ne a gyermekeket érje.

A bosszú sosem tisztás. A bosszú erdő. Könnyű benne eltévedni. Könnyű elfeledni, honnan jöttél

– utal az ördögi körre a Kill Bill 1 végén Hattori Hanso. Erre a tragikus spirálra tökéletesen rímel a korinthoszi asszonyok kórusának darab végi zárszava:

Az istenek sokszor mást tartogatnak számunkra, mint reméltük. Sosem jön el, amire várunk. Amit nem vártunk, bekövetkezik.

Euripidész Médeia című tragédiájának premierjét szeptember 20-án, pénteken tartják, de a nézők másnap is megtekinthetik a Színházak Éjszakája keretében a fővárosi Nemzeti Színházban.

(Euripidész: Médeia. Nemzeti Színház. Ford.: Rakovszky Zsuzsa. Rend.: Eirik Stubø. Szereplők: Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Rátóti Zoltán, Szarvas József, Nagy Mari, Rubold Ödön, Csurka László, Söptei Andrea, Ács Eszter, Ligeti-Kovács Judit m. v., Buzádi Buda / Niedermüller Ádám, Fogarasi Márk Botond / Sille Tamás)

Tekintse meg Béli Balázs fotós kollégánk alábbi képgalériáját is!