Tavaly májusban mutatkozott be portálunkon a középkori világzenét játszó Bordó Sárkány Régizene Rend nevezetű formáció, akik pár nappal ezelőtt egy új – a 19. század pusztai világában élt, ördögi dudásnak nevezett Tulok Balogh Márton történetét elmesélő –, Legenda című népdalfeldolgozásukhoz készített grandiózus videoklippel jelentkeztek. A zenekar vezetőjét, a holnap induló erdélyi turnéra csomagoló Dickmann Rolandot ennek kapcsán csörgettük meg, de kihasználva az alkalmat, az elmúlt bő egy év legfontosabb eseményeinek felelevenítésére, valamint néhány személyesebb téma megválaszolására is megkértük. Az Operaház erkélyétől a norvég Viking Fesztiválig, egy arezzói esküvőtől a napperzselte Hortobágyig, avagy szinte minden, amit a Rend történéseiről tudni kell.
- Kis visszatekintéssel kezdeném... Mára jócskán több mint 300 koncerten vagytok túl. Milyen a meglátásotok, a külföldi közönség hogyan viszonyul a magyar nyelvű dalaitokhoz?
- Egyértelműen szeretik ezeket, mert egyrészről a magyar középkori- illetve népdaloknak egy teljesen egyedi íze van, és mint ilyen, ez szokatlan – nem túlzás, kuriózum – külföldön, illetve, mi is igyekszünk a lehető legmagasabb színvonalon és a legnagyobb lelkesedéssel előadni ezeket, és ez a kisugárzás lejön a színpadról. Másrészt, ritkán is találkoznak ilyennel, mert a középkori zenét játszó formációk egy része vagy instrumentális dalokat játszik, vagy latin nyelven énekel, ha kelta vonalon dolgozik, akkor zömmel angolul, valamint még a német és francia a domináns, mert ezeknek a kultúráknak van a legerősebb fennmaradt középkori gyökere. És az sem mellékes, hogy kevés ilyen stílusú hazai zenekar járja a világot, mint mi.
- A ti műfajotok – ami ugye alapból egy nagyon hangulatos, mondhatni bulizós, oda-vissza energiákat megmozgató – a nagy fesztiválokon vagy a kis klubokban „működik” jobban?
- Ha a kis klubokban teltház van, ez lehet 200, vagy akár csak 50-60 ember is, de lelkesek, megvan az a teljesség élmény, mint amikor esetleg jóval nagyobb nézőszámú, szabadtéri fesztiválon játszunk. Ilyen szempontból tehát nincs különbség. Sokkal fontosabb a közönség reakciója, mint a résztvevők száma. Én a magam részéről sokszor sokkal jobban szeretem a klubkoncerteket, mert ott közel van a közönség, sokkal személyesebb a kontaktus, mint egy nyílt színi nagyszabású rendezvényen.
- Előszeretettel posztoltok a közönség, sőt kimondottan gyerekek visszajelzéseiről képeket, videóitokban is találkozni olyan jelenetekkel, hogy a legfiatalabbak mennyire élvezik a koncerteket.
- Nem sikerült még száz százalékosan megfejteni, hogy miért szeretik ennyire a gyerekek a produkciónkat. Nyilván, ha mondjuk progresszív rockot vagy durva metalt játszanánk, akkor lehet, hogy más lenne a helyzet. (nevet) De vélhetően a középkori zene, illetve a saját dalaink is illeszkednek ahhoz a dallamvilághoz és szerkezethez, ami tetszhet nekik. Illetve, letisztult, fülbemászó ritmusaink, dallamaink vannak, nincsenek benne óriási nagy váltások, nem kemény a hangzásunk, mivel nem használunk elektromos hangszereket, tehát nem annyira intenzív a zenekar hangereje. És az energiát sugalló színpadi mozgásunk, plusz a korhű viseleteink is jól illeszkednek a gyerekek mesevilágához.
- A külföldi fellépéseitek közül kiemelném a norvégi Viking Fesztivált, ahová már ötödször kaptatok meghívást, illetve egy olaszországi eseményt, ott ugyanis egy esküvőn játszottatok.
- Norvégiában ezen a fesztiválon kívül is játszottunk, de a vikinges meghívások egyszerűen annak is köszönhetőek, hogy ott nincs ilyen jellegű – tehát történelmi/hagyományőrző – zenekar, ahhoz képest, hogy mekkora az ország, így kénytelenek importálni ezeket. Természetesen több országból is hívnak meg bandákat, de úgy gondolom, hogy mi egy elég intenzív temperamentummal rendelkező nép vagyunk, és a norvégok is tudnak ám mulatni, így sikerült egymásra találnunk. (nevet)
Az újabb olasz meghívást pedig egy 2017-es toszkánai fellépésünknek köszönhetjük. Ott látott, hallott minket ugyanis egy pár, akik ezután nem sokkal el is jegyezték egymást, és azt szerették volna, hogy az esküvőjükön mi játszunk. És ez nekünk nem volt ellenünkre. (nevet)
- Tavaly ősszel a Magyar Állami Operaházban is játszhattatok, ráadásul több alkalommal, a Carmina Burana előtti prológban. Hogyan talált meg titeket ez a lehetőség, és konkrétan milyen szerepetek volt a darab kapcsán?
- Azzal kezdeném, hogy a Magyar Állami Operaház színpadra állította a Carmina Burana-t, ami egy nagyon látványos, 3D-s kivetítéssel is bíró oratórium, balett táncosokkal, kórussal. Viszont, a rendező a karmesterrel elgondolkodott, hogy hogyan lehetne még színesíteni az előadást, és eszükbe jutott a Carmina Burana című eredeti daloskönyv, hogy érdemes lenne párhuzamba állítani annak hangulatát az Orff féle változattal. (Kis kitérőként: Az eredeti, 13. században született versgyűjtemény-kódexet 1803-ban találták meg egy németországi kolostorban, ami Carl Orff-hoz is eljutott. Ezt olvasva kapott ihletettséget, hogy megírja a saját darabját, de az ő művének zeneileg vajmi kevés köze van ehhez a dokumentumhoz, teljesen továbbgondolta az egészet. De mégis ebből az impulzusból fakadóan alkotta meg ezzel a címmel a saját darabját.)
De visszatérve az Operaházhoz… azt találták ki, hogy kiemelnek néhány dalt az eredetiből, és azt odaadják egy középkori zenekarnak, hogy játsszák el. Itt jöttünk a képbe mi. Sőt, a saját szerzeményeinkből is beletehettünk ebbe a blokkba néhányat – ez kapott helyett az Előhangban, egy színész narrációja után – ahol utolsóként az O Fortuna (a Carmina Burana nyitánya) hangzik fel, amit mi középkori hangszerekkel játszunk el, hiszen nem szimfonikus zenekar vagyunk. Így ez egy kiváló átkötés, amolyan időutazás a mű tényleges kezdéséhez.
- Milyen visszajelzéseket kaptatok erre a produkcióra? Lesz-e esetleg folytatás?
- A közönséggel nem beszéltünk, hiszen nekünk ezután a kb. 20 perces előadás után nincs szerepünk az oratóriumban, viszont az sokatmondó, hogy az Operaház a most októberben kezdődő előadásokra ismét meghívott minket.
!(youtube-video://C8OAItJEBBE)- Három videoklippel is jelentkeztetek tavaly nyár óta. Elsőként, augusztusban az Avaldsnes road movie-ja érkezett, majd karácsony előtt az Utolsó lehelethez készített kisfilm.
- Az Avaldsnes egy hét országon átívelő klip. A szülővárosomból, Debrecenből indul a sztori, és ahogy a videóban is látható a térképen, Szlovákián, Csehországon, Németországon, Dánián, Svédországon megyünk végig, hogy a végén Norvégiába érkezzünk. Egy stábot is vittünk magunkkal az útra, és valamennyire fel is készültünk, mert például fáklyákat csináltattunk az esti felvételekhez, de a különböző forgatási helyeket mindig az adott országban találtuk ki. Próbáltuk mindig a legjellemzőbb tájegységeket kiválasztani, odafigyelve, hogy egyáltalán ne legyenek modern elemek a klipben, kvázi egy középkori utazás hangulatát, életérzését adják vissza a képsorok. Norvégiában könnyű dolgunk volt, mert mivel már többször jártunk azon a vidéken, ott tudtuk, hogy konkrétan hol fogunk meg-megállni.
Az Utolsó lehelet viszont egy koncertfelvétel, amit a Kolozsvári Magyar Napokon rögzítettünk. Érdekessége, hogy vendégzenészként Kökény Tamás – a 2016-os Virtuózok tehetségkutató abszolút győztese – játszik benne nagybőgőn. És ez a nóta ki is lóg a Bordó Sárkány repertoárjából, mert egyrészt közel húsz évvel ezelőtt írtam meg, és csak a tavalyi harmadik lemezünkhöz poroltuk le. Másrészt, ez inkább egy kamaraműnek tekinthető, sőt, nem is szerepel benne az egész zenekar, csak Kiss Ernő mandocello-n.
!(youtube-video://k_XGIzSbOhY)- A napokban jelent meg a Legenda című új feldolgozásotokhoz készített videó, ami egy látványos is igen profi alkotás lett. Hogyan készült?
- Magát a dalt anno még Kobzos Kiss Tamás énekmondótól hallottuk először, a szövege pedig népdaltöredékekből való, illetve – mint később kiderült – az ő édesapja, Kiss Tamás debreceni költő egészítette ki ezeket egy vers formájában. Tehát ez a szövegváltozat, ami a klipben is hallható egy népdal alapú műköltemény, a Bordó Sárkány újragondolásában. Tulok Balogh Mártonról, a főszereplőről, néprajzi lexikonokban lehet olvasni, én is így találkoztam a személyének és varázslatos dudájának a történetével, és annyira megérintett mindez, hogy elkészítettük a dalt, és hozzá a videót.
A forgatás előtt nagyon komoly előkészületek történtek, már májusban elkezdtük a felkészülést a közreműködő csoportok, illetve az egyének meghívásával. A Szabó Lovasudvar és a fehérgyarmati lovasok, valamint a Debreceni Hajdú Táncegyüttes mellett a Csokonai Színház művészeit – Madák Zsuzsanna rendezőt, Homonna Nóra rendezőasszisztenst, és Papp István színészt – illetve két népdalénekes lányt, Fekete Borit és Viszkeleti Julcsit kértük fel a közös munkára. És hadd ne hagyjam ki a Mártont alakító Bergics Andrist, aki sok éven keresztül a Bordó Sárkány tagja volt.
Több mint 30 oldalas forgatókönyv készült, a szakértőnk pedig Sárosi Eleonóra volt, aki felkészített minket, hogy hogyan is nézett ki a 19. századi pusztai világ, a rá jellemző tájegységi, néprajzi elemekkel, használati tárgyakkal egyetemben, hogy teljesen korhű lehessen minden a klipben. Nekem személy szerint lovasórákat kellett vennem, hogy meg tudjam ülni a lovat vágtázás közben is. Előzetes helyszínbejárást tartottunk, egyeztettünk a pásztorokkal, a csordással, a gulyással, a bojtárral, megigényeltük a szükséges területi engedélyeket, fuvarokat szerveztünk a be és kijutáshoz, legyártattuk egy fazekassal a kupákat, kancsókat, beszereztük a viseleteket. És egy autentikus kocsmát is találnunk kellett – ez lett a Meggyes Csárda – ahol a belső jeleneteket elkészíthettük. Majd a forgatási- és esőnapok kijelölése történt. A forgatási napon aztán a csapat két részre oszlott, és párhuzamosan folytak a munkák kézikamerákkal és drónokkal, percre pontosan beosztva, mert így tudtuk megoldani, hogy 24 óra rögzítsünk mindent.
!(youtube-video://yay8rfi3J7w)- Minden az előzetes tervek szerint alakult?
- Egyetlen kérdéses pont az időjárás volt. Izgulva figyeltük az előrejelzéseket, mert egy szikrázó napsütéses, kánikulai időt képzeltünk el, hiszen ez illik a Hortobágy hangulatához. Legyen felperzselve a fű, porozzon az út… Minden jónak is tűnt, aznapra egy csepp esőt sem jósoltak. Ehhez képest leszakadt az ég, és egy órán keresztül egy olyan óriási zivatart kaptunk a nyakunkba, hogy majdnem meghiúsult az egész forgatás, hiszen annyira felázott ott a puszta, ahol tartózkodtunk, hogy semmilyen járművel nem lehetett közlekedni. Viszont, 20 kilométerrel odébb semmi nem történt, és a munka befejeztéig nem is esett, csak végig be volt borulva egyes helyeken, így ott az ég – ahogy a klipben is látszik – olyan indigókék lett, hogy a képanyagnak is jót tett. (nevet)
- Mostani interjúnkhoz az apropót nem csak az új klipetek megjelenése, hanem a holnap induló újabb erdélyi turnétok is adja. Tavaly decemberben, karácsony előtt jártatok legutóbb Székelyföldön.
- Most is, ahogy tavaly év végén, Sepsiszentgyörgy a meghívó, ezúttal az Őszi Vásár a cél, e mellé szerveztünk klubkoncerteket. A székely emberek vendégszeretete egyébként valami egészen elképesztő, olyan szívesen, örömmel és lelkesedéssel fogadnak minket minden egyes alkalommal, hogy az megindító. És tudnak mulatni is… (nevet) nagyon oda tudják magukat tenni, úgyhogy óriási koncerteket szoktunk ott adni.
- A híradások egy készülő negyedik albumról is szólnak. Ez milyen fázisban jár?
- Még egészen az elején járunk a munkának, nincs kész a teljes repertoár. Néhány saját dalt és feldolgozást már elkészítettünk, ezek közül már játszunk is a koncerteken. A nyarunk nagyon sűrű volt, most jön egy olyan időszak október után, hogy ritkulnak a fellépések, így többet tudunk majd foglalkozni a dalírással. Ha tavaszig-nyárig be tudjuk ezt fejezni, akkor ősz környékén elkezdődhetnek a stúdiós munkák, és 2020 telére megjelenhet az új lemez.