A Fidesz zsákmányszerző kiskirályai egymást falják fel

A Fidesz zsákmányszerző kiskirályai egymást falják fel

Kilenc év nagy idő a hatalomban, a kapzsiság és az irigység érdekellentéteket szül, amelyek személyes konfliktusokat érlelnek a dölyfös haszonlesők között. Vélemény.

Napi jegyzet - Ne mondj rosszat fideszes társadról – fogalmazta meg intelmét Orbán Viktor a Fidesz szeptemberi tisztújító kongresszusán. A Borkai-botrány árnyékában meglehetősen úgy tűnik, hogy a figyelmeztetés („tizenegyedik parancsolat”) mögött több van, mint azt elsőre gondolhattuk volna. Pláne, ha felidézzük, mit is mondott még a Fidesz veterán vezetője.

„Bajtársak vagyunk, és szavak nélkül is tudjuk, hogy egy vérből valók vagyunk. A bajtársiasság a legfontosabb dolog. Politikai pártként és szövetségesekként is ezen fordul meg a sorsunk. Bárki lojális tud lenni a másikhoz, ha annak igaza van. Hozzám is könnyű lojálisnak lenni, ha igazam van. A bajtársiasság azonban több ennél, jóval túl van ezen. A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor Te tévedsz, s akkor is számíthatok Rád, amikor én tévedtem. És, Barátaim, ugyan melyikünk nem tévedett még az elmúlt harminc év során?”

Orbán Viktor szerint a bajtársiasságot még majd gyakorolniuk kell, mert egyre fontosabbá válik „a tizenegyedik parancsolat”.

És lám, elérkezünk a Borkai-botrányhoz, melyről a német sajtóban úgy írnak, hogy ez a magyar Ibiza-botrány. Csakhogy az osztrákoknál vette a lapot (vagy inkább a kabátját) Heinz-Christian Strache szabadságpárti alkancellár, és lemondott. A Fidesz a nyilvánosság előtt nem bántja a sajátját (majd később, szép csendben, házon belül intézik, hogy ne sérüljön a politikai közösségük érdeke), nem mondatja le, mert fontosabb – minden áron – megtartani Győrt. Egyelőre marad az „ejnye-bejnye”, meg a hárítás, hogy a kormánynak tulajdonképpen nincs is köze az ügyhöz, a vádaskodások pedig átlépték a privát szféra határát. Ez persze egyáltalán nem zavarja a kormányoldalt, ha ellenzéki politikusok kerülnek a közpénzzel, állami hirdetésekkel kitömött propagandagyáruk célpontjába.

Ugyanakkor az is egyre világosabb, hogy a fideszes „bajtársiasságban” nem csupán a módszert, a parancsolatot kell látni, hanem azt is, miért van erre szükség.

Minden, a Borkai-botrány kapcsán felbukkanó információ azt erősíti, hogy a fideszes politikus klikkjét belülről, fideszes körből érte támadás. Az Index „Jobbról semmisítik meg Borkait, de nem ő a fő célpont” (ne alázzuk meg a jobboldalt, hogy azt mondjuk jobbról, ne nevezzük a kormánypárton belüli lezüllés járványát jobboldalnak) című cikkében arról írt, hogy több sértett személy állhat a botrány kirobbantásának hátterében. Az „árnyékemberek” mind a Fidesz politikai közösségéhez, üzleti élősködőihez tartozhatnak, de egyáltalán nem biztos, hogy politikai okokból indíthattak hadjáratot, elképzelhető az üzleti motiváció mellett a személyes, magánéleti bosszú is.

Orbán Viktor „tizenegyedik parancsolata” így válik értelmezhetővé. Kilenc év nagy idő a hatalomban, a bőség zavara óvatlanná és arrogánssá teheti a Fidesz által kiépített feudális hatalmi struktúra zsákmányszerző „kiskirályait”, akiket többnyire nem a bajtársiasság, nem a lojalitás, hanem – ahogy Borkaiék esetében is sejthető – a közös bűnbeesés tartott össze eddig.

Amikor azonban egy beágyazott hatalmi struktúra szükségszerűen nagy lesz, és a javak felosztása már egymás között is kapzsiságot, irigységet szül, amikor az érdekellentétek személyes konfliktusokat érlelnek a dölyfös haszonlesők között, a romlás olyan láncreakciója indul be, ami kikezdheti a politikai közösség egységét, illetve stabilitását.