A törökök tényleg háborút indítottak, hogy eltiporják a kurdokat

A törökök tényleg háborút indítottak, hogy eltiporják a kurdokat

Ahogy arról kedden beszámoltunk, légi támadásokkal vette kezdetét a törökök északkelet-szíriai hadművelete, amit szerdán Recep Tayyip Erdoğan elnök is megerősített. A Béke Forrása akció célpontja az Észak-szíriai Demokratikus Föderáció területe, hivatalos célja a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) és az ISIS elleni harc, valamint egy biztonsági zóna létrehozása. Összefoglaljuk, hogy mi és miért történik.

Ellentét

A kurdok a Föld legnagyobb, saját állam nélküli etnikuma. Nagyjából 40 millió főt számlálnak, zömében négy országba (Törökország, Irak, Irán, Szíria) szóródtak szét. Törökországban 15-20 millió kurd él, néhány békésebb időszakot leszámítva gyakorlatilag évtizedek óta folyamatos fegyveres konfliktus zajlik a török hatóságok és az Abdullah Öcalan által alapított Kurd Munkáspárt (PKK) között. A PKK-t a török kormány terrorszervezetként tartja számon, csakúgy, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió.

Föderáció

Az Eufrátesztől keletre található északkelet-szíriai területeken a polgárháború során egy kurd vezetésű föderáció jött létre, miután az Aszad-rezsim erői korábban kivonultak a területről, ezzel erősödtek a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) pozíciói. A föderáció lakosságszáma 2-2,5 millió fő.

Erdoğan attól tart, hogy az északkelet-szíriai kurd irányítás növelheti a PKK jelentette kihívás mértékét Törökországban is, a föderáció erősítheti a szeparatista törekvéseket, ezért akarják megtisztítani a területet.

A törökök korábban is támadtak

A közelmúltat tekintve nem a mostani az első török behatolás Észak-Szíriában. 2016 augusztusában indult az Eufráteszi Pajzs hadművelet. Gyakorlatilag ezzel akadályozták meg, hogy a keletről érkező kurd csapatok, átkelve az Eufráteszen, elfoglalva Manbidzs tartományt, egyesülhessenek az Afrint ellenőrzés alatt tartó nyugati kurd csapatokkal, létrehozva egy összefüggő kurd területet. 2018-ban az Olajág hadművelettel pedig már Afrin ellen vonultak a törökök.

Biztonsági zóna?

Ankara a határ szír oldalán egy 32 kilométer széles, körülbelül 480 kilométer hosszú biztonsági zónát hozna létre, ahova, terveik szerint betelepítenék a törökországi táborokban élő, a háború elől menekült szírek egy részét. Törökországban jelenleg 3,6 millió szír menekült él.

Az eredeti tervek úgy szóltak, hogy török-amerikai közös ellenőrzés alá kerülne a zóna, először augusztusban írtunk róla, itt olvasható. A törökök már akkor is a YPG kivonulásához kötötték a projektet.

A török elnöknek stratégiailag azért lenne fontos a többségében nem-kurd szírek betelepítése a Törökország déli határán túli területre, hogy a kurdokra nézve hátrányosan módosítsa az etnikai arányokat. Ankara ezt csinálta Afrinban is, amint elfoglalták a várost, megkezdték a törökországi szír menekültek kitoloncolását Szíriába, főleg Afrinba.

Trump hibázott

Erdoğan korábban azzal fenyegette Washingtont, ha szeptember végéig közösen nem alakítják ki a zónát, akkor Ankara saját szakállára katonai beavatkozást indít.

A török elnök vasárnap egyeztetett telefonon Trumppal a kérdésről. A beszélgetés közvetlen előzménye a török elnök bejelentése volt, mely szerint küszöbön áll a hadművelet kezdete Északkelet-Szíriában. Erdoğan ezután csalódottságát fejezte ki, szerinte az amerikaiak csak az időt húzzák.

Trump akkor hibázott, amikor kivonta az északkelet-szíriai térségből azt a néhány tucat amerikai katonát, akik addig ott állomásoztak. Katonailag ez ugyan nem számít jelentős erőnek, de mégiscsak megálljt parancsoltak a törököknek, ugyanis Erdoğanék semmi esetre sem kockáztatnák azt, hogy esetleg közvetlen tűzharcba keveredjenek az amerikai reguláris haderő fegyvereseivel, vagy véletlenül lebombázzák őket.

Az amerikai elnök azóta láthatóan megbánta azt, hogy ezzel zöld utat adott az offenzívának, fenyegeti is Törökországot gazdasági szankciókkal, de ez már későbánatnak tűnik. Ráadásul olyan, nehezen komolyanvehető reakciói is vannak, mint például amikor a kurdoknak azt rója fel, hogy nem segítettek nekik Normandiánál.

Közben a kurdok teljesen jogosan érzik úgy, hogy Washington elárulta őket. A kurd milíciák Amerika legmegbízhatóbb és leghatékonyabb szövetségesei voltak az ISIS elleni harcokban. A biztonsági zóna kapcsán az amerikaiak ígéretet tettek a kurdoknak: nyugodtan leszerelhetik az ottani erődítményeiket és kivonhatják csapataikat, ugyanis az amerikai-török közös ellenőrzésű biztonsági zóna a védelmüket szolgálja.

Majd ezután Trump irracionális módon belefingott a nulláslisztbe, amikor bejelentette, hogy kivonja az amerikai katonákat a térségből, így gyakorlatilag a törökök elé dobva a kurdokat.

Olyan szempontból persze racionális volt a döntése, hogy nagyjából konzekvensen követi az izolacionista politikát, valamint többször is ígéretet tett arra, hogy elhagyják Szíriát. A törökök várható támadása viszont felül kellett volna hogy írja ezt az alapállást.

Trumpra európai szövetségesei mellett republikánus párttársai is kiakadtak, például Lindsey Graham, Dél-Karolina elkötelezett Trump-támogató republikánus szenátora kijelentette, hogy „ez nagy győzelem Iránnak és Aszadnak, nagy győzelem az ISIS-nek.”

Graham nem is a levegőbe beszélt, az amerikai törvényhozás demokrata és republikánus tagjai is felháborodtak Trump háborút eredményező diplomáciai ámokfutásán, ezért a Szenátusban kétpárti javaslat van kialakulóban, ami szankcionálná Törökországot.

A problémák problémákat szülnek

Egy-egy mondatban, hogy a török offenzíva milyen, önmagán túlmutató következményekkel járhat:

  • a helyi lakosságot már a török légicsapások is útnak indították, a konfliktus haladásával csak tovább nőhet a menekültek száma
  • az érintett területtől délre zajlottak a megmaradt ISIS-csoportok elleni felszámoló akciók a kurdok részvételével, ha ezek az egységek északra vonulnak, az jó hír lehet a terrorszervezet megmaradt harcosainak
  • a kurdok nagyjából 12 ezer dzsihadistát tartanak fogva börtöneikben, egy török-kurd háború esetén marad-e kapacitásuk ezek őrzésére?
  • az amerikaiaknak eredetileg az volt a szándéka, hogy megbuktassák Bassár el-Aszadot, most viszont a rezsim és a kurdok között érdekegyezés születik a török támadással, ennek következtében a kurdok és Damaszkusz közelebb kerülhetnek egymáshoz

Hogy áll az offenzíva?

A nagy amerikai lapok élő hírfolyamban tudósítanak az eseményekről, ezek alapján a török offenzíva a vártnál is komolyabb. Először úgy tűnt, hogy a Rász-el-Ain és Tell-Abjad közötti szakaszon indítanak támadást, de a 450 kilométer hosszú határ valamennyi nagy települését bombázta az éjszaka során a török légierő és tüzérség. Hajnalban török elit egységek, egyes hírek szerint ötezer fős létszámmal, valamint velük szövetséges szíriai milíciák - ez nem hivatalos információk szerint 14 ezer katona mozgósítását jelentheti - lendültek szárazföldi akcióba.

A fent prognosztizált következmények közül az egyik gyakorlatilag már meg is valósult: a kurdok teljes mozgósítást rendeltek el a török akció miatt – ez 85 ezer főt érinthet, de kérdéses, hogy mennyi a tényleges harcképes létszám – ennek következtében leálltak az Iszlám Állam megmaradt erői ellen folytatott hadműveletek.

A háború hatására rendkívüli ülést hívott össze az Arab Liga és az ENSZ Biztonsági Tanácsa is, miközben az Európai Unió, az Egyesült Államok, az arab országok és Oroszország is azonnali tárgyalások megkezdésére kéri Törökországot, elítélve az agressziót. Ezzel szemben támogatásáról biztosította Ankarát a Tahrír as-Sám terrorszervezet.

Erdoğan Európát rögtön megfenyegette, mondván, hogy „Ankarának könnyű a dolga, csak meg kell nyitnia a kapukat” – utalva arra, hogy menekültek millió indulhatnának Európa felé ebben az esetben.

A frontról egyelőre hiteles információkra nehéz lelni, de a török hadügyminisztérium szerint a terveknek megfelelően folyik a hadművelet, viszont az Észak-szíriai Demokratikus Föderáció azt közölte, hogy minimum egy ponton megállították az előrenyomulást.