Most kezd igazán beindulni a Donald Trump elleni impeachment-eljárás, a demokraták nekifutnak az elnök elmozdításának. Bemutatjuk, hogy pontosan mi indukálta a folyamat megkezdését, valamint milyen következményei lehetnek annak, hogy megpróbálják kirángatni Trumpot az Ovális Irodából.
Mi történt?
Először szeptember 20-án, a Wall Street Journal írt arról a telefonhívásról, mely Donald Trump amerikai és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között zajlott. A beszélgetést egy CIA-tiszt jelentette felettesének.
Trump július 25-én harminc percen keresztül diskurált az ukrán vezetővel, a lap szerint ezalatt nyolcszor kérte arra, hogy Ukrajnában vizsgálják ki Joe Biden és fia ügyeit. Joe Biden jelenleg az egyik legnépszerűbb demokrata elnökjelölt-aspiráns, tehát Trump potenciális riválisa az elnöki székért a 2020-as választáson.
Szintén telefonon kérte Scott Morrison ausztrál miniszterelnököt, hogy segítsen információkat gyűjteni a Mueller-jelentés hiteltelenítéséhez.
A demokraták azt mondják, hogy ez kimeríti a valamit valamiért elvet, tehát Trump vélhetően elnöki hatalmával visszaélve, saját politikai érdekében kért (zsarolt?) vizsgálatot egy kihívója ellen, egy külföldi politikustól. Hogy miért gondolják ezt ellenfelei, később kifejtjük.
A demokraták úgy érzik, ez erősebb vád a több sebből vérző, meglehetősen homályos, vélt vagy valós összejátszásos sztorinál az oroszokkal. Utóbbi a Mueller-vizsgálattal sem zárult le véglegesen, több sajtóorgánum közlésével ellentétben egyáltalán nem tisztázta Trumpot az eredmény, de nem adott elég stabil alapot az impeachmenthez. A mostani ügy viszont igen.
Mi köze van Bidennek Ukrajnához?
Joe Biden, Barack Obama alelnökeként, Ukrajnába delegált amerikai diplomaták kérésére kezdeményezte az ukrán kormánynál, hogy váltsák le a legfőbb ügyészt, Viktor Sokint. Ez nem újdonság, sőt, nem csak Washington, hanem például az IMF is ezen az állásponton volt, látva, hogy Sokin nem igazán tud mit kezdeni a korrupcióval.
A konkrét ügy, amiről szó van, olajról és pénzmosásról szól egy 33 millió dolláros biznisznél. 2013-ban Szergej Kurcsenko, a Janukovics-család bizalmasa megszerezte a herszoni olajátrakót. Kurcsenko még Janukovics bukása előtt értékesítette ezt, a vevő három cég volt, az egyik az a Buriszma Holding, aminek igazgatótanácsában Joe Biden fia, Hunter Biden is ott ült.
Trump ezt úgy tálalja, hogy Biden felhívta az ukránokat, hogy ne merjenek nyomozni a fia érintettsége miatt, sőt, rúgják ki az ügyészt. Ha nem így tesztek, nem adunk nektek kétmilliárd dollárt.
Ez, a fiát leszámítva, így is történhetett, Biden egy visszaemlékezésben más összeggel ugyan, de lényegeben ugyanígy idézte fel a Sokin-ügyet, elmondása szerint akkor így fogalmazott:
Hat órájuk van, hogy lemondássak, különben nem kapják meg az egymilliárd dolláros hitelt.
Az elnök érveit a dátumok robbantják szét: Biden 2016 márciusában fenyegetőzött, a 2014-ben indult nyomozás akkor épp nem is zajlott. Ráadásul Sokin utódja, Jurij Lucsenko azt nyilatkozta, hogy Hunter Biden ellen nem folyt vizsgálat, ugyanis a főügyész látókörébe került gyanús ügyletek azelőtt történtek, hogy Biden fia igazgatótanácsi tag lett volna a cégnél. Hunter Biden 2014-től 2019 áprilisáig töltötte be a pozíciót.
Ukrajna ekkor már bőven fontos szereplője volt az amerikai belpolitikának, amikor nyilvánosságra hozták Janukovics pártjának titkos könyvelését, világossá vált, hogy Paul Manafort, Trump egykori tanácsadója és kampányfőnöke anyagilag is kötődött az oroszbarát elnökhöz, később börtönbüntetésre ítélték adócsalásért, majd az Egyesült Államok elleni összeesküvésért, valamint az igazságszolgáltatás akadályozásáért. Trumpék szerint a demokraták ebben a történetben összejátszottak az ukránokkal, hogy Hillary Clinton érdekében befolyásolják a 2016-os választást.
Ezen cikk témája nem az amerikai-ukrán kapcsolatok, pedig további rendkívül összetett és bonyolult szálak kötik össze a két országot, így ezek további fejtegetését most kihagyjuk.
Nem a telefonbeszélgetéssel kezdődött
Trump Rudy Giuliani-t, bizalmasát és egyik személyes ügyvédjét kérte arra, hogy lobbizzon Kijevnél a nyomozás érdekében. Giuliani-nak viszont az égvilágon semmilyen hivatalos pozíciója nincs az amerikai kormányzatban, ezért három demokrata többségű képviselőházi bizottság már egy hónappal a telefonbeszélgetéses hírek megjelenése előtt vizsgálódni kezdett az ügyben.
Giuliani valószínűleg mindent megtett Trump kedvében, a Lawfare elég hosszú cikkben számolt be erről.
Giuliani-t a CNN-s Chris Cuomo alaposan be is forgatta, Trump bizalmasa ugyanabban az interjúban tagadta és ismerte el, hogy telefonon kérte a vizsgálatra az ukránokat, itt egy összefoglaló az indulatos/vicces beszélgetésről:
{"preview_thumbnail":"/sites/default/files/styles/video_embed_wysiwyg_preview/public/video_thumbnails/NFbJIquSkj0.jpg?itok=OoUYHXQC","video_url":"https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=NFbJIquSkj0","settings":{"responsive":1,"width":"854","height":"480","autoplay":0},"settings_summary":["Beágyazott videó (Alkalmazkodó)."]}
Megpróbálták eltitkolni
Annak a Washington Post ment utána, hogy az ügynök már augusztus 12-én megtette hivatalos bejelentését a titkosszolgálatok legfőbb belső ellenőrénél arról a bizonyos telefonbeszélgetésről, ami szerinte veszélyes volt az amerikai nemzetbiztonságra. Michael Atkinson hasonlóan látta az esetet, ilyenkor, a törvényi előírások szerint egy hete van arra, hogy tájékoztassa az ügyben illetékes bizottságokat.
Mark Zaid, az első bejelentőt képviselő ügyvéd azt nyilatkozta, hogy egy második belsős személy képviseletét is ellátja.
Előtte viszont jelezte Joseph Maguire-nek az esetet, aki jelenleg ügyvivő Nemzeti Hírszerzési Főigazgató. Maguire továbbította az igazságügyi minisztériumhoz a bejelentést, de a tárcavezető William Barr, aki Trump szövetségese, borítékolható volt az igazságügy reakciója: nincs itt semmi látnivaló, nem kell átadni a dokumentumokat a bizottságoknak.
Ezt jogilag meg is tehették, hivatalosan az elnök minden kommunikációja privilegizált, ez viszont nyilván nem arra szolgál, hogy gyanús ügyeket tussoljanak el vele.
Az említett hírszerző úgy tudja, hogy a Fehér Házban a beszélgetés leiratát egy államtitkok tárolására szolgáló rendszerbe helyezték el.
Mi van a felvételen?
A Fehér Ház írásos formátumban adta ki a beszélgetést, hozzátéve, hogy ez nem szó szerinti leirat, inkább tartalmi összefoglaló, néhány idézettel.
Az ismertetéskor a New York Times összefoglalóját vesszük alapul, de a kiadott, hivatalos dokumentum is böngészhető itt.
- Trump hangsúlyozza Zelenszkijnek, hogy az Egyesült Államok mindig nagyon jó volt Ukrajnához
- kéri, hogy beszéljen Rudy Giuliani-val, valamint William Barr igazságügyi miniszterrel a Biden-ügyről
- „Sok mindenről kéne beszélni, Biden fiáról, és arról, hogy Biden leállította a nyomozást” – többek között így fogalmazott Trump, igazságtalannak nevezve a vizsgálat megszüntetését
- az egész leirat úgy néz ki, hogy Trump szívességet kér, miközben hatalmi pozícióban van, ugyanis Kijevnek rendkívül fontosak az amerikai segélyek
Oké, de hol itt a valamit valamiért? Ott, hogy Trump július 18-án befagyasztotta az Ukrajnának szánt, a törvényhozás által már jóváhagyott 391 millió dolláros hadisegélyt. A telefonbeszélgetés pedig július 25-én zajlott, ezért a demokraták azt mondják, hogy Trump a Biden-vizsgálat megindításához köthette a támogatás folyósítását. Azóta ez a kérdés megoldódott, miután még a republikánus képviselőknek sem tetszett ez a lépés, megadták az engedélyt az utalásra.
Trump a visszatartott segélyről úgy nyilatkozott, hogy Európára akart nyomást gyakorolni, mert szerinte a kontinens nem nyújt elég segítséget Ukrajnának.
Mit mond Trump?
Javarészt gratuláló hívás volt, javarészt a korrupcióról szólt, minden korrupcióról, ami történik. Javarészt arról a tényről, hogy mi nem akarjuk, hogy az embereink, mint Joe Biden alelnök és fia további korrupciót teremtsenek a már meglévő mellé Ukrajnában
- magyarázta a bizonyítványt az elnök.
Trump azt is kijelentette, hogy nem gyakorolt nyomást Zelenszkijre, de
az is rendben lett volna, ha gyakoroltam volna.
Zelenszkij leszögezte, hogy Trump nem próbálta megzsarolni a telefonbeszélgetés közben. Az ukrán elnök egyik tanácsadója viszont úgy nyilatkozott az ABC-nek, hogy szerintük Trump nem is tárgyalt volna a főnökükkel, ha a Biden-ügyet nem hozhatta volna szóba.
Mi az az impeachment?
Az elnök közjogi felelősségre vonása (alkotmányos vádemelési eljárás), amit hazaárulás, vesztegetés vagy súlyos törvényszegés gyanúja esetén lehet alkalmazni.
Legelőször kongresszusi bizottságok vizsgálódnak a vélt vagy valós vétségekről, ezen megállapításokat figyelembe véve az igazságügyi bizottság határoz arról, hogy melyik vádpontokról lehet dönteni. A Képviselőházban abszolút többség, 50 százalék+1 fő kell az elfogadásához, ott jelenleg demokrata többség van.
Az eljárás ezután a Szenátus elé kerül, ahol a republikánusok vannak túlsúlyban, ráadásul 51 helyett itt már kétharmadra, 67 százalékra van szükség ahhoz, hogy ténylegesen elkezdjék a folyamatot. Ha megbukott az elnök, következhet a büntetőjogi felelősségre vonás.
Az amerikai történelemben három elnök ellen indult impeachment-eljárás, de egyiküket sem paterolták ki az Ovális Irodából vele:
- Andrew Johnson 1865-ben lett elnök, 1868-ban megvétózta a kongresszus által már elfogadott törvényt, ami a déli államokban felszabadított rabszolgák jogainak védelméről szólt – a szenátusban egy szavazat hiányzott a kétharmadhoz
- Richard Nixont a Watergate sodorta az eljárásig, de a képviselőházi szavazás előtt lemondott, utódja, Gerald Ford elnöki kegyelemben részesítette
- Bill Clintont a Monica Lewinsky-ügy sodorta bajba, az elnök eskü alatt vallotta a bíróságon, hogy nem volt szexuális kapcsolata a nővel, később kiderült, hogy ez hazugság volt, ezért például az igazságszolgáltatás akadályozásával és hamis tanúzással vádolták, a Képviselőházon átment az impeachment, de a szenátorok az akadályozást 55-45 arányban leszavazták, a hamis tanúzás vádjában 50-50 lett az eredmény, Clinton megúszta
Trump ellen Al Green texasi demokrata képviselő három alkalommal is berúgta az impeachment motorját, de magánakciókról volt szó, a pártvezetés támogatása nélkül. Az utolsó július közepén zajlott, a képviselők 332:95 arányban leszavazták, sok demokrata, köztük Nancy Pelosi házelnök úgy nyilatkozott akkor, hogy nem látja időszerűnek az eljárást, de ez az ukrán üggyel megváltozott.
Mi lesz most?
Néhány meghallgatás már lement a bizottságokban, legelőször Joseph Maguire, a Nemzeti Hírszerzési Igazgatóság (DNI) megbízott vezetőjét kérdezték, annyi lényegi információ derült ki ebből, hogy a jelentéstevő CIA-ügynök nem tartózkodott a helyszínen a hívásnál, hanem a Fehér Házból kapott részleteket. A tanúskodások és meghallgatások viszont csak most kezdődnek majd úgy igazán, a két hétig tartó kongresszusi szünet leteltével.
A Képviselőházon vélhetően átmehet az impeachment, egyes számítások szerint 224 képviselő már jelezte a 435 főből, hogy támogatja az eljárást. A Szenátusban viszont csak 45 demokrata ül a százfős tagságból, ha a két független támogatja őket, akkor is húsz republikánust kellene meggyőzni, amire kevés esély mutatkozik.
Ha a képviselőház megszavazza, a szenátus nem akadályozza meg a Trump elleni eljárás lefolytatását
Ha a szövetségi képviselőház megszavazza Donald Trump amerikai elnök alkotmányos felmentési eljárásának megindítását, a szenátus folytatni fogja az eljárást - jelentette ki Mitch McConnell, a szenátus többségi republikánus frakciójának vezetője hétfőn a CNBC televíziónak adott interjújában. „Nem lesz más választásom, mint folytatni" - fogalmazott az MTI szerint a befolyásos kentuckyi politikus.
Mit Romney ugyan zavarba ejtőnek nevezte a történetet, valamint Mitch McConnell, a Szenátus republikánus frakciójának vezetője arról beszélt, ha a képviselők megszavazzák, ők nem fogják megakadályozni a vizsgálat lefolytatását.
Kétélű
Trump sokkal erősebb szereplővé vált a párt életében, mint korábban volt, ráadásul a népszerűsége alapján úgy néz ki, hogy egyáltalán nem esélytelenül vághat neki a 2020-as választásnak, sőt. Így nem biztos, hogy racionális lenne a republikánusoknak a saját elnökük ellen dolgozni.
Azt leszögezhetjük, hogy az impeachment meghatározza a kampányt, de, hogy kinek fog fájóbb sebeket okozni, egyelőre kérdéses. A sztori aktivizálhatja mindkét tábort, sőt, Trump komoly pénzgyűjtési eredményeket ért el már most erre építve.
Ha perdöntő bizonyítékokat sikerül felmutatni Trump ellen, az csúnyán ráéghet a republikánusokra, ha viszont nem tudnak ilyenekkel előjönni, akkor fordítva is elsülhet az impeachment-fegyver. Emellett az ügy témájából fakadóan eredendően árt Joe Biden kampányának is, akire, ha tényleg nem is tett semmi törvénybe ütközőt, a tisztességtelenség árnyéka vetül.
A demokraták azért is tévedtek veszélyes területre, mert a Trumpra való ilyen szintű rárontás összeránthatja az elnök táborát, ami a győzelemhez elengedhetetlen billegő körzetekben visszaüthet.
Biden egyelőre nem kezeli jól az ügyet, egy ideig ugyan egyértelműen ő volt a legnépszerűbb demokrata elnökjelölt-aspiráns, néhány mérés szerint már megelőzte Elizabeth Warren. Persze azt nem állíthatjuk, hogy ez kizárólag ennek az ügynek köszönhető.
Ellenállás
Trump egyre erőteljesebben kommunikál a témában, nem hajlandó együttműködni a szerinte tisztességtelen vizsgálatban. Ebből alkotmányos válság is kialakulhat, miután az elnök nemet mond a hatalmának ellenőrzését is ellátó Kongresszusnak, amit az alkotmányos rend szerint nem tehetne meg.
Az elnök arccal beleáll a történetbe és Ukrajna után Kínáról is nyíltan kijelentette, hogy vizsgálniuk kellene Joe Biden és fia ügyeit. Hunter igazgatósági tagja egy jelentős állami befektetésekhez jutott kínai magántőkealapnak. A republikánusok arról beszélnek, hogy Joe Biden fia kapcsolatai által szerzett kínai pénzt. Hunter azzal védekezik, hogy soha nem vett ki pénzt a tőkealapból és a közelmúltban kiszállt az igazgatótanácsból.
A Fehér Ház szintén közölte, hogy nem segítenek a vizsgálatokban (ez egyesek szerint kimeríti a „Kongresszus megsértése” című jogállást, mert álláspontjuk szerint, amíg a Képviselőház nem szavazta meg az eljárást, és csak a demokrata házelnök elrendelésére történik minden, addig nincs jogalapja az egész történetnek. A demokraták ezzel szemben azt mondják, hogy a Képviselőház csak akkor szavazhat, ha már megtörtént a nyomozás, és nem fordítva. Ez egy alkotmányjogi vita, ami eltereli a figyelmet a vizsgálat valódi kérdéseiről és a megfogalmazott vádakról.
A demokraták közben azt fontolgatják, hogy őrizetbe vetetik azokat a kormányzati tisztségviselőket, akik idézés ellenére sem jelennek meg a tanúk padján, vagy nem adják át a kért dokumentumokat. Ilyen viszont több mint 80 éve nem történt, szóval erősen kétséges a megvalósíthatósága. Az sem teljesen világos, hogy ki állítaná elő őket, valamint, hogy hol lenne a fogvatartás? Egy 1821-es legfelsőbb bírósági határozat alapján viszont tényleg van erre jogi lehetősége a Kongresszusnak.
Trump eközben az áldozat szerepébe lépett, a gonosz demokraták meg akarják buktatni a demokratikusan megválasztott elnököt, ami első ránézésre a szavazók tömegei számára talán befogadhatóbb kommunikáció, mint az, hogy az elnök mit mondott egy kelet-európai ország elnökének, és az most akkor mit is jelent.
Az amerikaiak a vonatkozó kutatások szerint megosztottak, de minimális többségben vannak az impeachmentet támogatók. A FiveThirtyEight számai azt mutatják, hogy 49,3 százalékuk van az eljárás mellett, 43,5 százalék ellene, de még a trumpista Fox News is azt mérte, hogy jelentősen nőtt a vádemeléshez pozitívan viszonyulók tábora.