Egy hazai underground metal kiadó baráti ajánlására került látóterembe az eddig általam nem „felfedezett” Pirkan zenekar, majd rövid ismerkedés után, nem sokkal később a kazettán kiadott hét tételes anyaguk be is került a deckbe.
Ha pontosak az infóim, körülbelül bő egy évtizede alakult meg a formáció, amelynek két oszlopos tagja a Scivias soraiból már ismerhető Kőszegi Zsolt (vokál, dob, fuvola), és Kollár Wágner László (szintetizátor, samplerek). Hozzájuk csatlakozott Sütő Gábor (kobza, fuvola), Király Zoltán (nagybőgő), valamint Szilasi Tamás (citera), és így, egy baráti társaság keretén belül kezdtek el közösen muzsikálni, koncertezni. 2015-ben érkezett a csapatba a mongol származású Qingele, aki torokénekével és tobshuur-játékával még tovább színesítette a Pirkan már addig sem hétköznapi zenei világát.
A fővárosi együttes ugyanis (nagyrészt) népdalokon alapuló, (saját meghatározásuk alapján) pszichedelikus folkot játszik, amit a hagyományos népi hangszerek használatának és a modern zenei instrumentumok adta lehetőségek ötvözésével vezetnek elő. Mindebből kitűnhet, hogy nem kimondottan autentikus formában szólalnak meg a sok esetben jó ismerősként felcsendülő nóták, hanem egy új dimenzióba kerülve – mindenféle irányzattal szembemenve – friss (és kissé szokatlan, de hamar befogadható) élménnyel ajándékozzák meg a hallgatót.
A kiadvány a Kismadár című dallal nyit, amihez egy hangulatos videó is készült, de több, évek óta már a koncertrepertoárban lévő szám – a 2016-ban, az A38 Hajón adott bulin rögzített – élő változatban is elérhető a legnagyobb videómegosztón. A Túl a vízen, majd az azt követő Barangolók (Sebő - Weöres), valamint a Köd-konda támadt (Sebő - Nagy L.) átiratok újfent a kifogyhatatlan népdalkincsből merít, ezek közismert és kedvelt dallamokat, sorokat (is) tartalmaznak, míg a Van Li, és az Altargan leginkább Qingele „képességeire” épül. A záró Pirkan pedig egy lélegzetelállító szerzemény, amiben a formáció minden erénye helyet kapott - monumentális darab.
A háromnegyed órás összjáték idejű anyag dalait a magabiztos és élvezetes fuvola-, kobza-, citera-, és nagybőgőjáték, a rituális dobolás, az elektromos hangszerpark érdekes „felhasználása”, illetve az akusztikus hangszerekkel való bravúros „összemosása”, valamint az izgalmas és érzelemgazdag énekmód jellemzi.
A felvételeken Kovács Petra vendégénekes is közreműködik.
!(youtube-video://cIpC1MYgtXE)A hangzás a zenei tartalomhoz illő, azaz nem a manapság megszokott high-tech minőség, illetve a fizikai megjelenés formátuma lehet még egyesek számára szokatlan (kis túlzással: már-már komfort nélküli), de az élelmesebb és régisulis zenehallgatók már régen beszereztek egy új (akár használt) decket, vagy le sem selejtezték anno a régit, így ez sem okozhat gondot. (A modernitást favorizáló fájl-birtoklók sem szomorkodhatnak, mert online verzióban is közzétette a zenekar a teljes anyagot - a Bandcamp oldalukon meghallgatható, megvásárolható.)
A kézi sorszámozás alapján 60 példányban megjelent kazetta a Mask Of The Slave Records kiadásában, az erdélyi Sun & Moon Records terjesztésében érhető el. Apró szépséghiba, hogy a hanghordozó A és B oldala kicsit „csalós”, mert a kazettát az utolsó, címadó tételnél kell megfordítani (annak lecsengése után pedig újra indul a lemezanyag a szalag még megmaradt részében), ez egy kissé zavaró.
A keresztségben a napfelkelte népies elnevezését felvevő alkotócsoport túlzás nélkül egy unikum a hazai zenei színtéren, dalaikban a népzenei hagyományok ilyetén módon ötvözése a kortárs elektronikai/kísérleti zenei világgal egy merész, de minden elemében új értékeket teremtő, különleges atmosztférával rendelkező alkotás. Ahogy a honlapjukon is olvasható: „Távol a világzene olcsó megnyilvánulási formáitól, az együttes az időn és téren túli örök igazságokat keresi és a ma emberét kívánja megszólítani az élő hagyomány frissességével.”
fotók: Pirkan Facebook-oldal