„A birodalmi gazdaság a magyar összgazdaság harmada”

„A birodalmi gazdaság a magyar összgazdaság harmada”

Szabad piac vs. állami beavatkozás címmel szervezett konferenciát a liberális Republikon Intézet. A riportunk címében szereplő, Király Júliától, a Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnökétől származó kijelentés pedig arra a paradoxonra világít rá, hogy noha a mostani rendszer már nem szocialista tervgazdálkodás, a NER zsákmányszerzése révén a kormányzathoz, így az állami döntéshozókhoz közeli gazdasági körök ekkora mértékben uralták le a hazai gazdaságot.

Stumpf István egykor és most

Horn Gábor köszöntőjét és Bucsky Péternek, a G7 újságírójának konferálását követően Király Júlia előadása következett, aki a 2010 októberében még mértékadó gazdasági hetilapnak számító Figyelő által akkor szervezett Állam és piac című gazdasági konferenciára utalt vissza. A volt MNB-elnök Stumpf István (ma alkotmánybíró) akkori, neoweberiánus államképét állította szembe a jelenlegi helyzettel. Stumpf 2010-es utópiája

  • erős államról szólt, ami azt jelenti, hogy képes érvényt szerezni a normáknak, melyek mögött morális tartalom van – Király szerint itt válik el egymástól leginkább a narratíva a cselekvéstől;
  • aktív államról szólt, ami hosszú távra tervez, előre látja a hosszú távú társadalmi feszültségeket, és elébük kíván menni – Király felhívta a figyelmet, hogy (Kornai János szavaival) Orbán célja „az aznapi meccs megnyerése”, de nem foglalkozik az oktatással, egészségüggyel, nyugdíjrendszerrel;
  • korlátozott államról szólt, ami a fékek és ellensúlyok rendszerére épül – a kormányzat viszont Király szerint leépítette az érdekegyeztető és ellenőrző rendszert;
  • az állam cselekvése a fair play-en alapuljon, azaz magán kezdje a rendteremtést, az elszámoltatást – ezt Király szerint nem is kell igazán magyarázni.

A gazdasági szakember úgy véli, egy intoleráns, a piac legapróbb részleteibe is beavatkozó állam jött létre, amelynek nem az a célja, hogy megállapítsa a vállalatok, a háztartások, a piac működésének azon kereteit, melyek egy válságelkerülő, stabil gazdaságot eredményezhetnek.

Király felsorolt néhány példát is a pénzügyi szektorból, ahol szerinte 2010 óta túlzott az állami beavatkozás: zombivá tett bankszektor, tranzit államosítás, bóvlikötvényekkel fedezett Növekedési Kötvényprogram, beavatkozás a megtakarítási piacokba. Ugyanakkor pozitívumként értékelte, hogy az állam megakadályozza a lakosság válság előtti korlátlan eladósodását.

A következő előadó Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal korábbi elnöke volt, aki úgy vélte, számos helyen a szabályozott piacgazdaság helyére benyomult az állam, így átalakította a gazdaságot. Ez alapján Nagy úgy fogalmazott,

hajlok arra, hogy távolabb vagyunk a szabályozott piacgazdaságtól, mint az államilag irányított rendszertől.

Az első ilyen államilag megszállt szektorként említette a közbeszerzések rendszerét, majd felsorolásában következett a tankönyvkiadás rendszere, a rezsicsökkentést (jelenleg a magyar háztartások többet fizetnek a gázért, mint szabályozott piac esetén kellene fizetni), a taxiszolgáltatást, a dohánypiacot, a hirdetések piacát, az online pénztárgépek ügyét és a kaszinókoncessziókat is.

Nagy Zoltán megemlítette, hogy bár létezik uniós verseny-főigazgatóság, a magyar ügyletek olyan kis volumenűek, hogy azok az uniós hatóság „radarszintje alatt maradnak”. A GVH volt vezetője a hatóság kartellezéssel és a fúziók vizsgálatával kapcsolatos munkáját érintve megjegyezte, a jogi-szakmai keretek adottak ahhoz, hogy hátsó szándékok nélküli munkát végezzen.

Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója beszédét azzal indította, hogy az EU-s források révén hétévente 10 ezermilliárd forint érkezik a gazdaságba, amit az állam előre meghatározott célokra költ el, és ez szerinte a korrupció melegágya. A szakember szerint ugyanakkor versenytorzító hatása is van: nemcsak a piacot, hanem a vállalatok tevékenységét is eltéríti, mert a pályázható tevékenységre alapítanak céget. Palócz felelevenítette, a Világbank adatbázisában elérhető World Governance Indicators szerint Magyarország a korrupció, a jogállamiság (rule of law) és a jogszabályalkotás színvonalában is rosszul áll.

A várható gazdasági folyamatokra áttérve Palócz úgy vélte, igaz ugyan, hogy korábban előleg formájában gyorsan ki is fizették az uniós forrásokat, de azok számos esetben állami cégekhez, minisztériumokhoz folytak, ahol a kifizetés óta „kapavágás sem történt”. A szakember szerint tehát ez a növekedés szempontjából kiegyenlítettebb, mint azt hallani lehetett: még idénre, sőt jövőre is maradt EU-s pénz.

A világgazdasági kilátások nem jók, de nem is nagyon drámaiak – mondta Palócz. Azért megemlítette, hogy a német és az olasz gazdaság már egymás után két negyedévben csökkent, továbbá a Brexit és a kínai–amerikai kereskedelmi háború, illetve az orosz kibertevékenység is feszültségpontnak nevezhető.

Amikor feltesszük a kérdést: lesz-e válság? Akkor meg kell kérdezni: milyen válságra gondolunk? Nagy válságra, mint az 1929-32-es vagy mint a 2008-as? Vagy kisebb recesszióra, ami az elmúlt 40 évben is 5-10 évente rendre előfordul? – tette fel a kérdést a Kopint-Tárki vezetője, megemlítve a 70-es évek olajválságát, valamint a 2000-es dotkom lufit. Palócz szerint lesz recesszió, ami lehet, hogy csak néhány országot érint, de

nagy válságra a jelenlegi helyzetben nem utal nyomós ok.

Nála sokkal pesszimistább volt Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője, aki egyetértett Palóczcal abban, hogy a gazdaságban további lassulás fog bekövetkezni. Úgy vélte, a gazdasági ciklus csúcspontja 2017-18 volt, ehhez képest most lefelé ívelő szakaszban vagyunk. Ugyanakkor a lassulást Török nem nevezné válságnak, hanem inkább lassuló környezetnek, és szerinte nem is lesz olyan visszaesés, mint 2008-ban. Feltette azt a kérdést is, hogy vajon most vagyunk-e a ciklus mélypontján, vagy lesz-e további recesszió. Ő maga úgy vélte, a mélypont jövőre fog bekövetkezni.

Emlékeztetett, 2013-14 óta az EU-ban Olaszország, a kelet-európai régióban pedig Ukrajna kivételével nagy növekedés figyelhető meg, Magyarország mindkét összevetésben a középmezőnyben foglal helyet.

Felhívta a figyelmet, hogy év/év összevetésben 5 százalék felett van a gazdasági növekedés, ami a rendszerváltás óta csak 2000 és 2004 I. negyedéveiben volt tapasztalható. Noha a magyar kormányzati mutatók nem túl jók, de az ilyen kiugró konjunktúrára több magyarázat is lehet. Felhívta a figyelmet, hogy idehaza a beszerzésimenedzser-index még mindig 50 pont felett áll, míg másutt ez folyamatosan csökken. A másik okként a magyar autóipar jó teljesítményét nevezte meg. Harmadrészt Török szerint oka a kiugró növekedésnek a prociklikus gazdaságpolitika is: a kormányzati intézkedések a növekedéshez további muníciót adnak.

Török úgy vélte, az 5 százalékos növekedés fenntarthatatlan, mert hiába lesznek még elköltött uniós pénzek, azok is csökkenő volumenűek lesznek. Emellett uniós szinten is megkövetelik a szigorúbb gazdálkodást, ami miatt kevésbé tud növekedéstámogató lenni a gazdaságpolitika. A hitelezési piacon viszont Magyarország lemaradásban van, ezért a pénzügyi szakember szerint ebben komoly potenciál van még. Ezért ő maga úgy véli, a magyar növekedés jövőre valamivel 3 százalék alatt lesz.

A birodalom visszavár

Az ezt követő panelbeszélgetésen az előadók kifejtették, a magyar gazdaság két részre osztható. Az egyik a belföldre termelő IT-szektor és az építőipar, ez az, amit el akar foglalni az államhoz közelálló, jól meghatározható vállalatbirodalom – mondta Király Júlia.

Itt nincs verseny, abszolút az állami szabályok határozzák meg ezeknek a teljesítményeknek a sikerességét

– emelte ki a liberális közgazdász. A másik felét viszont békén hagyják, az autógyárakat nemhogy nem szabályozza, de egyenesen bevonzza – tette hozzá.

A külföldi cégekkel kapcsolatban Palócz Éva úgy látja, Magyarország az egyetlen, ahol a külföldi cégek aránya a hozzáadott értékhez meghaladja az 50 százalékot. Ugyanakkor ez a magyar gazdaság legfejlettebb, legtermelékenyebb része annak ellenére, hogy Palócz is elismerte, nem a nagyobb hozzáadott értéket képviselő tervezést vagy salest hozzák ide, hanem az összeszerelést. A résztvevők szerint a külföldi cégekkel kötött stratégiai megállapodások révén a kormányzat kompenzálja a jogbiztonság hiányát, azt, hogy – Király Júlia szavaival élve –

az állam szava nem 100 százalék, a ma törvényei nem biztos, hogy holnap is érvényesek.

Utóbbit Király azzal támasztotta alá, hogy a pénzintézetek a pénzintézetek többsége a babaváró hitel kihelyezésekor is fedezetet képez, mert az állami garanciát nem tekintik biztosnak.

A magyar tulajdonú cégeket a résztvevők több csoportba sorolták. Az egyik az exportra termelők versenyképes csoportja, az ő esetükben a piac szabályoz. A másik a „Mészáros–Garancsi–Jászai–Orbán-birodalomba” tartozó cégek, akik a hazai gazdaság egyharmadát „menedzselik”. Számukra külön versenyfeltételek és működési feltételek vannak meghatározva – hangzott el. A harmadik csoportban pedig „megvan a félelem a radarszint fölé kerüléstől”, attól, hogy ez a „birodalmi kör” felvásárolja őket. Király Júlia több olyan esetre is emlékszik, amikor egy beruházás azért nem valósult meg, mert a cég a „radar fölé kerüléstől” félt.

Király ugyanakkor azt is kiemelte, a „birodalomhoz közelálló szegmensbe” juttatott pénzek egy részének visszafizetéséről le kell, hogy mondjon a bankrendszer, amit ő a Növekedési Hitelbank csődjével támasztott alá.

Érdekes kérdésként vetődött fel, hogy egy lassulás vagy recesszió esetén milyen hatással lesz a gazdaságra az állami irányítás alatt levő szektor. Abban egyetértés volt, hogy a piaci bankrendszer, „és nem a birodalmi gazdaságot finanszírozó bankrendszer” biztonságosan és jól működik, néha kihasználva „a birodalmi gazdaságnak” hozott extra törvényeket. Király Júlia viszont úgy vélte, ez az államhoz közeli gazdasági konglomerátum válságnövelő, az ország sérülékenységét növelő tényező lesz.

Keynesiánusok és neoliberálisok

A konferencia délután politikusok panelbeszélgetésével folytatódott. Az nem meglepő, hogy a meghívás ellenére nemet mondott a felkérésre a fideszes Bánki Erik, de ott volt Mellár Tamás a Párbeszéd frakciójából, Orosz Anna a Momentumtól, Tóth Bertalan, az MSZP elnöke, Ungár Péter LMP-s és Varga-Damm Andrea jobbikos képviselő, valamint Varjú László, az Országgyűlés Költségvetési Bizottságának DK-s elnöke.

A politikusok abban egyetértettek, hogy jelenleg nem működik egészséges piacgazdaság, amit muszáj lesz előbb-utóbb helyreállítani. Mindnyájan felvetették az elburjánzott korrupciót, Orosz Anna szerint pedig az ellenzéki polgármestereknek, alpolgármestereknek és a főpolgármesternek is feladata lesz az átláthatóság növelése és a korrupció visszaszorítása. Abban is egyetértés mutatkozott, hogy a kormányzat gazdaságpolitikája a gazdagabbaknak kedvez, a nagyon alacsony jövedelműek helyzete pedig 2010 óta nem lett jobb.

Az MSZP-s Tóth Bertalan azt a kérdést tette fel, hogy a gazdasági növekedés vajon cél vagy eszköz. Majd kifejtette: szerinte

a növekedés eszköz annak érdekében, hogy a társadalmi igazságtalanságokat mérsékelje vagy felszámolja.

Felvetődött, hogy hasznos volt-e az energiaszektor államosítása. Tóth Bertalan és Ungár Péter is egyetértett abban, hogy szükség van jelentős állami tulajdonra ebben a szektorban, ugyanakkor – ahogy Tóth Bertalan fogalmazott –

több százezer család ma sem tudja kifizetni a hiteltörlesztés mellett a rezsiköltségeket.

Varga-Damm Andrea felhívta a figyelmet, hogy az Orbán-kormány számos intézkedése, illetve a körülmények miatt tapasztalható a kiugró növekedés: a jobbikos képviselő szerint ide tartozik a gazdasági válság vége, a magánnyugdíjvagyon „lenyúlása”, valamint a 27 százalékos áfa is. Úgy látja, a gazdag rétegek legalacsonyabb szintű adózása révén végleg megtörtént a magyar társadalom kettészakadása.

A DK-s Varju László szerint az állam ott van jelen erőteljesen, ahol nem kellene, például a közüzemi szektorban, az önkormányzati jogokat elvonva, ugyanakkor pénzügyileg is visszavonult onnan, ahol jóval erősebb jelenlétre lenne szükség, például az egészségügy vagy az oktatás területe.

Tóth Bertalan viszont vitába szállt vele, a szocialista politikus megismételte előző hozzászólását, mely szerint például a közüzemi cégekben a leszakadó rétegek segítése érdekében szükség van erős állami szerepvállalásra.

A konzervatív, keynesiánus Mellár Tamás úgy véli, az állami újraelosztás mostani mértéke megfelelő, ugyanakkor a humán tőke és a versenyképesség érdekében többet kell fordítani oktatásra és egészségügyre. Az adórendszerrel kapcsolatban ő a fogyasztási típusú adók helyett visszatérne a jövedelmi típusú adórendszer felé (akár progresszív jövedelemadózás formájában), és a társasági adó növelését sem tartja ördögtől valónak. Mellár kiállt

a Gyurcsány- és Orbán-kormányok által képviselt prociklikus gazdaságpolitikával szemben az anticiklikus gazdaságpolitika mellett,

szerinte a kiadások csökkentése lenne szükséges a középtávú hiánycél tartása érdekében.

Mellár felhívta a figyelmet arra is, hogy technológiai váltás van folyamatban, ezért a tőke most kivár a beruházásokkal. Csakhogy ezeket a beruházásokat a vállalatok végrehajtják, ami egy mesterséges konjunktúra, és ami torzuláshoz és buborékhoz vezet. Összességében úgy vélte, az államnak be kell avatkozni, de nem úgy, mint most, hanem akkor és ott, amikor erre szükség van.

A Momentum neoliberális gazdasági elvet valló politikusa, Orosz Anna ezzel szemben

az állam szabályozó szerepét hangsúlyozta,

hogy kiszámítható jogi, adózási környezetet teremtsen, hogy a lehető legigazságosabb piaci viszonyokat teremtse meg, ne jöhessenek létre piaci monopóliumok, büntetlenül ne szennyezhessék a környezetet a vállalatok. Élesen kritizálta, hogy politikai okokból adóztatnak meg cégeket, és hogy igazságtalan az oktatási rendszer.

Varga-Damm Andrea a történelmi tapasztalatokból kiindulva úgy vélte, mivel

a magántőke nem képes minőségi szociális ellátórendszert fenntartani, ezért igenis szükség van az állami szerepvállalásra.

A kérdés az – mondta –, hogy jelenleg az állam képes-e ellátni ezt a feladatát. Ő ezt nem tapasztalta, csak ott van minőségi állami termelés, ahol „betonba lehetett önteni a pénzt”: épületek és eszközök vannak, csak a humán erőforrás hiányzik hozzá, a magyar oktatási rendszer például a XXI. századi technológiákat és oktatási módot semmilyen módon nem jeleníti meg. Az állami elosztórendszerben viszont a pénz elfolyik az állami kifizetőhelyeken „kamu megrendelésekkel”. A támogatásokkal kapcsolatban kifejtette, ha a kormányzat a magyar családi vállalkozásokat támogatná, az a társadalomra kohéziós erővel bírna.

Az LMP-s Ungár Péter arról beszélt, szerinte az egészségügyben és az oktatásban nincs helye magántőkének, privatizációban. Sőt, a közlekedés stratégiai vállalatait is állami tulajdonban kell tudni. Emellett sajnálta, hogy

Magyarországon nem működik a szennyező fizet elve,

ezt állami erővel mindenképp meg kell teremteni.