Aki Horthy menyét és Kádár feleségét is öltöztette: Rotschild Klára

Aki Horthy menyét és Kádár feleségét is öltöztette: Rotschild Klára

A ’60-as, ’70-es évek divatja – nem csak hölgyeknek.

Magyarországon sokszor – tévesen – az utca emberének megvetése övezi azokat, akik politikai rendszereken átívelő karriert tudhatnak maguk mögött. Különösen téves ez az attitűd akkor, ha olyan politikamentes szakmának voltak a „nagyágyúi”, mint például a divat. Rotschild Klára egy ilyen asszony volt, akinek életéről, de főleg munkásságáról Clara – Divatkirálynő a vasfüggöny mögött címmel pénteken nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében álló Geraldine kertészházban. A sajtótájékoztatón jártunk.

A világhírű divattervező 1903-ban zsidó szabó házaspár gyermekeként, a legenda szerint szó szerint a szabóasztalon született. Fiatalon vitte is tovább szülei üzletét, majd 1934-ben nyitotta meg első önálló divatszalonját. Villámgyors karriert futott be: 1935-ben már országosan ismert volt, 1940-ben pedig már

ő maga öltöztette menyasszonyi ruhába Horthy István aráját, Edelsheim-Gyulai Ilonát.

A kormányzó és menyének családjához azonban ekkor már szoros kapcsolat fűzte, ugyanis megnyerte Leading Ladynak (mai szóval: influenszer) Ily asszony édesanyját, gróf Edelsheim-Gyulai Lipótnét. Az ő közreműködésével terjedt el az igazi párizsi divat hazánkban.

1941-ben a zsidó vagyonok kisajátítása során a kor befolyásos politikusának, Eckhardt Tibornak felesége próbálta megszerezni Rotschild Klára szalonját, de nem járt sikerrel. A kommunista hatalomátvétel azonban már nem kegyelmezett neki: 1949-ben államosították a Rotschild-szalont. Klára a szakmába csak 1953-ban térhetett vissza, ő vezethette az ekkor Különlegességi Női Ruhaszalon elnevezésű boltot a Váci utcában, mely csak 1961-ben kaphatta vissza a Clara Rothschild (így, „h” betűvel) nevet.

A szalon a luxust csempészte a kádári Magyarországra,

és bár árai a „dolgozó nép” számára elérhetetlenül magasak voltak, még mindig bőven alatta maradtak a nyugati versenytársak árfekvésének.

A Clara szalon azután a keleti blokk státuszszimbóluma is lett. Nála készített ruhát számos diplomatafeleség, jól menő ügyvédek és orvosok feleségei, a művészvilágból pedig többek közt Psota Irén, Váradi Hédi és Darvas Lili színésznők, Fischer Annie zongoraművész, valamint Kovács Margit keramikus is.

Kádár János feleségének kosztümjeit is Rotschild Klára készítette, és bár a divatkirálynő igyekezett meggyőzni Kádárnét, a pártfőtitkár felesége elutasította, hogy kövesse a divatot. Kuncsaftjai között tudhatta Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter feleségét éppúgy, mint Farah Pahlavit, a perzsa sah nejét, a legnagyobb vevő pedig nem más volt, mint a „keleti Jackie Kennedy”, azaz Jovanka Broz, a jugoszláv vezető, Tito felesége.

Sajnos Rotschild Klára élete tragikus véget ért. Ínysorvadását implantátummal próbálták kezelni, de a seb nem gyógyult. Kínok közt szervezte meg utolsó bemutatóját, majd 1976-ban öngyilkos lett.

Több érzékszervet megmozgató kiállítás

Ennek a tényleg figyelemre méltó életútnak állít emléket a kiállítás, melynek megnyitó sajtótájékoztatóján a díszvendég egy Rotschild Klára révén befutott manöken volt: Pataki Ági, az egykori Fabulon-lány.

Simonovics Ildikó divattörténész, a tárlat kurátora a sajtótájékoztatón azt mondta, doktori munkájának egy fejezete szólt a divatkirálynőről, és a védés során merült fel, hogy ezt a témát érdemes lenne tovább kutatni. Ennek a három évig tartó munkának az eredménye lett a mostani kiállítás. Mint elmondta, eddig három Rotschild-ruha volt közgyűjteményben, ennek száma már százra emelkedett, ebből válogattak a kiállításra.

Simonovics Ildikó – a parfümvilágból vett kifejezéssel – úgy fogalmazott, ez egy „niche kiállítás”, egy kis ékszerdoboz, ahol megpróbálja a korabeli Rotschild-szalon luxusvilágát feleleveníteni. Ebben volt segítségére a Le Parfum vezetője, Zólyomi Zsolt, aki a kiállítást a Juliette Has a Gun parfümcsalád Citizen Queen parfümjével illatosította. Mint a kurátor asszony ismertette, a korabeli szalonoknak megvolt a „sajátos ájerük” – köszönhetően a rúzsok, a kőpúder szagának, illetve akkoriban még cigarettázni is lehetett. Ennek semlegesítését oldották meg parfümmel, és ennek a felidézésére

valóban kellemes parfümillat volt érezhető a kiállítótermekben is.

Egy kiállítás akkor izgalmas és interaktív, ha a kiállított tárgyak megérinthetők. Az itt megtekinthető Rotschild Klára-ruhák ugyan nem érinthetők meg, de Hegedűs Zsanett, aki az AIAÉ haute couture ruháival foglalkozik, egy több tucat anyagmintából álló, megtekinthető és megtapintható összeállítást is készített a tárlat számára.

Simonovics Ildikó köszönetet mondott a Daalarna vezető ruhatervezőjének, Benes Anitának is, aki két Rotschild-ruha rekonstrukcióját is elkészítette. Ezek pedig – nyilván hölgyek számára – a próbafülkében felpróbálhatók.

A kurátor asszony arra is felhívta a figyelmet, a kiállítás úgynevezett fekete termében jelenleg a téli-nyári Rotschild-kollekció ruhái tekinthetők meg, de az ismertető táblán már látható és olvasható, hogy

február végén a tavaszi-nyári kollekció mely darabjára fognak átöltözni a próbababák.

A fehér teremben pedig a Rotschild-szalon egykori berendezéseinek felújított, muzealizált garnitúrája tekinthető meg.

Külön érdekessége a kiállításnak, hogy olyan filmrészetek is megtekinthetők, melyekhez a ruhákat Rotschild Klára készítette: Esős vasárnap, Gyerekbetegségek, Szent Péter esernyője, illetve egy-egy divatbemutató a ’60-as és a ’80-as évekből.

A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében (a főépület mögött) álló Gerladine-házban látogatható 2020. április 30-ig.

A megnyitó sajtótájékoztatón Béli Balázs fotós kollégánk is ott volt, képeit alább tekinthetik meg: