"Ha valaki csak az önös érdekét tudja nézni, nyisson egyéni vállalkozást, a politika többről szól"

"Ha valaki csak az önös érdekét tudja nézni, nyisson egyéni vállalkozást, a politika többről szól"

Hétfőn tette le parlamenti esküjét a Mirkóczki Ádám helyére érkező jobbikos képviselő, Dudás Róbert. Mátraballa egykori polgármesterét kérdeztük a vidék felemelkedésének esélyeiről, Magyarország helyzetéről az Európai Unióban, arról, hogy milyen szerepet fog betölteni a párt életében, miben látja annak jelenét és jövőjét, valamint elindul-e a következő tisztújításon alelnöknek vagy sem.

 

Mirkóczki Ádám helyére érkezett, aki az országos politikától vonult vissza Eger polgármesteri székébe. Önnél ez épp fordítva történt, hiszen az elmúlt öt évben Mátraballa polgármestereként tevékenykedett. Miért nem indult újra? Számított a képviselői pozícióra?

Azt nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy szívesen belépnék az országos politikába, de erre apellálni hazárdjáték lett volna, ugyanis előzetes egyeztetések nem történtek. Az oka az volt, hogy túl sok pozíciót töltöttem be az elmúlt öt évben és már maga a polgármesterség is egész embert kívánt, pláne abban a formában, amiben én végeztem. Így döntenem kellett, hogy milyen irányba megyek tovább.

 

Mit ért azon, hogy abban a formában, ahogy Ön végezte?

Úgy gondolom, hogy egy akkora településen, mint Mátraballa, aminek lakossága 750 fő körül mozog, ha valaki jó vezető akar lenni, akkor nem is polgármesterként, hanem falugondnokként kell működnie. Ez pedig nem 8-16-ig tartó hivatali munkát jelent, hanem 0-24-es elérhetőséget és odafigyelést. Ha bárkinek problémája akad, akkor a polgármesternek vagy a képviselőtestületi tagoknak elérhetőnek kell lenniük. Volt olyan, hogy egy idős néni jött oda hozzám, hogy „Robikám, ugye elmész nekem a szomszéd városba kiváltani a gyógyszerem”, mire én autóba szálltam és elmentem. Ha egy ilyen családias, barátias légkört ki tudunk alakítani, akkor annak híre megy és vonzza a rendszerető embereket.

 

Leköszönő beszédében említette, hogy büszke arra, hogy Mátraballán sikerült megállítani a népességfogyást, ami egy ekkora település esetében valóban ritkaságszámba megy Magyarországon. Úgy gondolja, hogy ez ennek a hozzáállásnak köszönhető?

Részben. Részben közrejátszott az is, hogy ez egy meglehetősen homogén település és kiemelkedik a környékbeli falvak közül. Nincs garázdaság, nincsenek drogosok, magas a közbiztonság, jó színvonalú az oktatás. Emiatt például túljelentkezés volt a helyi óvodába és alsó tagozatos iskolába is. Sok szülő pedig úgy volt vele, hogy akkor nem ingáznak, inkább odaköltöznek. Mikor polgármester lettem 80 eladó ingatlan volt a településen, idénre 10 körülire csökkent ez a szám. És mindet magukra adó családok vették meg, többségüket fel is újították.

 

Akkor ezek szerint ez inkább tekinthető kivételnek, mint általános receptnek a kistelepülések sikerére…

Az való igaz, hogy előnyből indultunk, de úgy vélem, hogy igenis mindenhol lehetne javítani a körülményeken, csak leginkább az akarat hiányzik. Sok faluban jól elvannak azzal, ha van egy olyan réteg, aki a polgármestertől függ, így az bebiztosítva érzi magát a következő választáson is, nem akar valójában tenni a településért. Sajnos azt tapasztaltam, hogy egyes polgármesterek óriási státuszt és pozíciót látnak csak a munkájukban, amihez nulla alázat párosul. Úgy tekintenek a közvagyonra és intézményekre, hogy az mostantól az övék. Kisajátítják. A hivatalokban baráti rendezvényeket tartanak. Az én hitvallásom, hogy

„polgármester kell egy településnek és nem egy település a polgármesternek”

Ezért is végeztem társadalmi megbízatásban a feladatom.

 

Társadalmi megbízatás? Ez azt jelenti, hogy nem vett fel érte juttatást?

Azt jelenti, hogy lemondtam a teljes fizetésemről, a költségtérítésemről és tiszteletdíjat szavazott meg nekem a testület. Így évente 4,5 millió forintot hagytam a költségvetésben. Elég nagy költségvetési hiánnyal került az irányításom alá a település és 15 millió plusszal adtam át. Az a 15 millió forint itt a Parlamentben ülve bagatellnek tűnhet, de egy 80-90 millió forintos éves költségvetésű településen ez igen komoly összeg.

Akkor gondolom, ez a tiszteletdíj nem lehetett túl magas, nem csak ebből tartotta el a családot.

Nem, mint említettem, több tisztséget is betöltöttem. A polgármesterség mellett a megyei közgyűlésben vezettem a frakciónkat, bizottsági elnök voltam, valamint Brüsszelben a Régiók Bizottságában töltöttem be képviselői mandátumot.

 

Az országgyűlési képviselőséggel most mindezt elvesztette?

Így van. A Régiók Bizottsága önkormányzati tisztségviselőséghez van kötve, ráadásul még nevesítve is van. Én ott Mátraballa polgármestereként voltam, azzal, hogy nem indultam újra október 13-án automatikusan megszűnt a kinti mandátumom. Ezt sajnálom a legjobban. Mivel nemzetközi kapcsolatokon végeztem, itt volt lehetőségem igazán szakmám szerint dolgozni. És büszke is voltam rá, hogy Magyarországról a 3200 településvezető közül a kormánypárti balatonfüredi városvezető mellett csak én voltam polgármesterként a 12 fős magyar delegáció tagja.

 

Itt érvényesül leginkább az Európai Unió intézményei közül a szubszidiaritás elve. Hogy látta, mennyire hatékony ennek a működése?

Úgy vélem, ez egy nagyon fontos intézmény, hiszen itt egy olyan grémium tárgyalja a témákat, akik tényleges felhasználói az adott jogszabályoknak és nem valami elefántcsonttoronyban ülve próbálják kitalálni, mi is lenne ideális. Ezt nem rossz szándékot feltételezve mondom, hanem mert egy gyakorlati tapasztalattal nem rendelkező személy, nem fogja tudni megmondani, hogy mire is van szüksége az embereknek, a településeknek. Viszont az érdekérvényesítő képesség itt is nagyon fontos, és ha hitelünket vesztjük, akkor máshogy fogadják be az előterjesztéseinket. Sajnos az elmúlt évek jogállamisággal kapcsolatos kritikái itt is éreztették hatásukat.

 

Milyen formában? Biztosan akadt tapasztalata, hogyan viszonyulnak Magyarországhoz nemzetközi viszonylatban.

Talán a legnagyobb probléma, hogy a kormánypárti képviselők, mintha szemellenzőt vettek volna fel. Nem látják be, hogy nemcsak saját pártjuknak, hanem az egész országnak kárt okoznak azzal, mikor nem veszik észre, hogy nemcsak az unió döntéshozó szervei, hanem az unió tagállamai és annak vezetői és képviselői is értetlenül állnak egy-egy Magyarországon történt esemény előtt.

A kormánypárti képviselők számára teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarországon jogállam van, sajtószabadság van, sőt az ellenzéki média van túlsúlyban, és ezt mindenhol hangoztatják. Ez az EU-ban viszont már vitát sem vált ki, kész tényként kezelik, hogy ezek nettó hazugságok.

Ha a fideszes politikusok ezt nem látják be és nem veszik figyelembe, akkor előbb-utóbb negatív hatással lesz az országra, mondjuk a jövő évi költségvetés elfogadásakor. Pláne, ha azt még a jogállamiság kérdéséhez is kötik, komoly forrásmegvonásokra lehet számítani, ami nem a kormányt, hanem a magyar lakosságot fogja érinteni.

 

Érdekérvényesítésben a Jobbiknak sincs könnyű helyzete az EU-ban. Függetlenként meglehetősen kis mozgásterük van.

Sokszor mondták nekünk, hogy függetlenként kisebb az érdekérvényesítő képességünk, és ez így is van. De ha a kormánypárt megy el abba az irányba, hogy ha még egyelőre nem is független, de a pártcsaládján belül nem számolnak vele, nem tudja kihasználni annak érdekérvényesítő erejét, azzal nemcsak a párt, de az ország is rosszul fog járni. Nekünk is volt olyan témavezetésünk, amit csak azért szedtek szét olyannyira, hogy a végén egy értékvesztett, silány anyagot tudtunk csak tovább küldeni, mert kormánypárti volt az előterjesztőnk. Ő azzal magyarázta az indítvány leszavazását, hogy a szocialista és a liberális frakció nem állt melléjük, pedig valójában még a pártcsaládjuk egy része is ellenük szavazott.

Ahogy én látom, már nem sok ideje van a Fidesznek a Néppártban.

De az is igaz, hogy még sosem volt ennyi független képviselő az Európai Parlamentben, mint most.

 

Kivárnak?

Igen. A brexit sokat fog nyomni a latban, hiszen minden frakció létszáma és ereje átrendeződik, függően attól, hány tag válik ki a távozásnak köszönhetően.

Visszatérve kicsit a hazai pályára. Az indítványok elvetése csupán a benyújtó személye miatt itthon is dívik. Az elmúlt kilenc évben nem sok ellenzéki indítvány ment át a parlamenten. Nem riasztja el ez a sziszifuszi munka? Vagy az önkormányzati választási eredmények fényében lát esélyt a változásra?

Sok esélyt nem látok. Ebben a felállásban biztosan nem. Nem kellett sokáig várnom, hogy rájöjjek bármilyen értelmes és fontos is legyen egy kérdés, a kormány érdemi válasz helyett visszanyúl 2010 előttre és terel. A magyar politika egyetlen kilábalási lehetősége, ha sikerül megszakítani ezt a „mindig mindenki mindenki ellen” spirált.

El kellene jutni oda, hogy témák és ne pártok mentén politizáljunk. Az teljesen mindegy, hogy melyik párt hozta szóba, a lényeg, hogy az jó vagy nem jó. Itt 29 éve játszák azt, hogy amit az ellenzék állít az értelemszerűen rossz, a kormánypárt leszavazza. Majd kormányváltás után, ha ugyanazt szóba hozza az éppen aktuális ellenzék, akkor a korábban azt támogató aktuális kormánypárt szavazza le. Ezek a politikusok csak a saját önös érdekeiket nézik.

De ha valaki csak az egyéni érdekét tudja nézni, akkor ezt hagyja abba. Lépjen ki, nyisson egyéni vállalkozást, mert ott tényleg csak saját magával kell foglalkoznia. A politikának ennél sokkal többnek kell lennie, sokkal többről kell szólnia.

 

De az ellenzéki oldalon is akad még ezekből a politikusokból, akikkel együttműködik a Jobbik...

Az, hogy az ellenzék el tudott jutni idáig, szerintem előremutató. Vannak témák, amiket mindannyian támogatunk és vannak, amikben nem értünk egyet, de mégis tudunk róluk vitázni. Ezért úgy gondolom, hogy 2022-ben egy koordinált indulás lenne jó lépés, mert ezzel visszahozhatnánk a valódi vitákat, demokráciát a parlamentbe, és megszűnne végre a kormánypárti fölényből való erőkormányzás. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a pártoknak el kellene veszteniük az identitásukat.

 

Arról elég nagy találgatások mennek mostanában, hogy most mi is a Jobbik identitása...

Véleményem szerint a Jobbik iránya csakis egy konzervatív-keresztény néppárti vonal lehet. Ezt a területet kell képviselni. Úgy érzem, hogy bár a kormánypárt névlegesen bitorolja ezeket a jelzőket, sokkal inkább elment a szélsőségek irányába.

Ha fogalmazhatok így, olyan mintha a 2010-es Jobbik és a 2019-es Fidesz helyet cserélt volna.

Sajnos a malmok nagyon lassan őrölnek. Brüsszelben főleg. De ahogy már érintettük is, ha a Néppárt kizárná soraiból a Fideszt, akkor nagyon örülnék neki, ha a jelenleg független képviselőnknek, Gyöngyösi Mártonnak lehetősége lenne csatlakozni a pártcsaládhoz. Az jelentené a jövőbeli és jelenlegi Jobbik helyét. És ezzel teljes lenne az említett térfélcsere.

Noha a párt úgy jelentette be, hogy gazdasági és szociális területen fog tevékenykedni, a beszélgetésből inkább következtettem volna egy önkormányzati vagy külpolitikai irányvonalra. Ráadásul előbbi Hegedűsné Kovács Enikő távozásával árván maradt, míg utóbbi parlamenti képviselete is meggyengült azzal, hogy Gyöngyösi Márton az EP-be távozott.

Őszintén, ez nem volt egy előre leegyeztetett dolog. Azért juthattak erre a következtetésre, mivel gazdasági és szociális bizottsági elnök is voltam a heves megyei közgyűlésben. Az viszont igaz, hogy az önkormányzatiságban szerzett tapasztalatom és a nemzetközi politikából szerzett végzettségem inkább predesztinálna ezen feladatkörök végzésére. Hogy végül melyik lesz a prioritás, arról a vezetőséggel közösen döntünk a héten.

 

Ha már vezetőség. Tisztújítás. Mikor döntötte el, hogy elindul az előrehozott, majd végül elhalasztott tisztújításon alelnökjelöltként?

Eredetileg nem szerepelt a terveim közt elindulni alelnöknek.

 

Jakab Péter mégis megnevezte lehetséges alelnökeként, akivel együtt tudna dolgozni.

Igen. Ha húzhatok egy kis párhuzamot Péter és közöttem: Péter sem tervezett elnök lenni. Felkérték rá. Májusban volt egy választmányi ülés, ahol a legtöbb küldött azt mondta, hogy Jakab Péter legyen a Jobbik elnöke. Ő nyáron úgy döntött, hogy amennyiben így tudja leginkább szolgálni a közösséget, akkor elindul elnökjelöltként. Ezután keresett meg engem, hogy számítana rám a csapatában. Én ekkor azt mondtam, hogy ugyan nem szerepelt a terveim közt alelnöknek lenni, szeretném őt támogatni és vele dolgozni. Ha szerinte ilyen formában tudok a segítségre lenni, akkor vállalom és megyek vele ezen az úton. Így az előttünk álló tisztújításon is ott leszek az alelnökjelöltek között.