A klímaválság sokasodó és nyilvánvaló negatív hatásait tapasztalva egyre sürgetőbbnek tűnik a cselekvés a politikai döntéshozók részéről, azonban ennek előjelét - főleg a régiónkban - nemigen érzékelni. Sőt, az EU északi, nyugati országaiban végbement "zöld forradalom" sem igazán gyűrűzött be hozzánk. Az Ökopolisz Alapítvány "Szavak helyett valódi lépések" című nemzetközi klímakonferenciáján többek között arra keresték a választ, hogy Kelet-Közép-Európában miért nem hatékonyak a zöld pártok, mozgalmak.
Nincsenek már szép szavak
Az alaphangot az osztrák Thomas Waitz, az Európai Zöld Párt társelnöke adta meg. Ő biztatónak nevezte az új Európai Bizottság terveit, és azt is, hogy a holland Frans Timmermans lett a zöld átmenettel kapcsolatos munka koordinátora. Mint mondta, az Európai Unió 40-50 milliárd eurót fog klímavédelmi célokra fordítani évente.
"Ha ezzel a programmal nem tudjuk eléggé hajtani a változást, akkor a változás fog hajtani minket"
- fogalmazott.
Thomas Waitz szerint most az a kérdés, hogy a klímánk egyre gyorsabb átalakulását hogyan tudja kezelni a társadalmunk.
Az LMP-s Schmuck Erzsébet erre felfűzve azt emelte ki, hogy a zöld politikusoknak valóban változtatni kell azon, ahogy az emberekhez szólnak.
"A szép szavak ideje lejárt, a tettek következnek"
- fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy a klímaváltozás hatásairól beszélni nem riogatás, hanem a tények bemutatása, amik ismertéhez joga van az embereknek.
Elgondolkodtató megállapítást tett, amikor arról beszélt, hogy a klímaválságot nem lehet csak technológiával megúszni, ugyanis erkölcsi és értékválságban is szenvedünk.
- fogalmazott.
Köszi, Thomas!
A bevezető gondolatok után azt kezdték el egy kerekasztal beszélgetés formájában elemezni, hogy mit tehetnének másképp régiónk zöld pártjai.
Az osztrák politikus például ahhoz hasonlította a térség országainak környezetvédelmi hozzáállását, mint egy családot, ami a napi fennmaradásért küzd, nincs ideje másra, és a zöld gondolat - a példa szerint - luxusterméknek tűnik (köszi ,Thomas! - a szerk.)
Schmuck Erzsébetnek ezt sikerült azért árnyalnia. Hangsúlyozta, a zöld pártok sikere azon múlik, hogy kitudják-e mozdítani az embereket a komfortzónájukból. Az országgyűlési képviselő szerint rövid távon is sikeres lehet az a párt, amelyik ezt a három kérdést felmeri vállalni:
- nincs fenntartható gazdasági növekedés,
- a fogyasztói társdalomnak,
- és az olcsó energia korszakának vége.
Vít Masare, a cseh Zöld Párt elnökségi tagja szintén kelet-közép-európai szemüveggel nézte a valóságot, mint mondta, hiába van demokrácia a régiónkban, nagy bátorságra van szükség szembeszállni Csehországban is a szénlobbival. Felhozta, hogy hazáját szintén marginalizálják, felelősségre vonják, míg otthon mindent a kommunizmusra fognak.
Tanáccsal szolgált a zöld politikusoknak is: ne úgy tekintsenek magukra, mint úttörőkre.
Ettől a kalaptól meg kell szabadulnunk, mert közösen kell dolgoznunk - érvelt a nyitás mellett Vít Masare.
Kendernay János (társelnök, LMP) szintén bővítette a kört, amikor jelezte, hogy nemcsak a félperiféria keleti országai, hanem az EU déli tagállamaiban sincs zöld előretörés. Ezt azzal magyarázta, hogy az általános gazdasági tünetek, a centrum és a periféria közti különbségek ezekben az országokban éreztetik leginkább a hatásukat.
Kitért arra is, hogy Magyarországon még a meglévő zöld politikai erő is széttagozódott, ami szintén nehezíti a hatékony üzenetátvitelt.
A legnehezebb kiinduló helyzetben talán Igor Skórzybót, a lengyel Zöld Párt ifjúsági szervezetének szóvivője volt. Lengyelországnak ugyan van környezetvédelmi minisztere, de a kormányzat továbbra is kitart a szénipar mellett, és a döntéshozatalba sem tud beleszólni a 2 zöld párti parlamenti képviselő.
Ugyanakkor úgy látja, a környezetvédelem ügye megjelent a kormánykoalícióban, és a lengyel állampolgárok is definiálták a klímaválságot.
Igor Skórzybót figyelmeztetett:
"Nem tudjuk magunkat bezárni egy ideológiai buborékba".
Majd hozzátette:
- fogalmazott.
Ez a jövő?!
Pribéli Levente, a klímatüntetéseket szervező Fridays for Future magyarországi képviselője közbevetésében szintén arra kérte a zöld pártok képviselőit, hogy ne csak a Országgyűlésbe kerüljenek be, hanem legyenek katalizátorok a politikában, különben egy idő után mindegy lesz, ki kerül be a nemzeti parlamentekbe.
Thomas Waitz ezt egy kicsit megint másként látta. Azt megerősítette, hogy Nyugat-Európában a zöldeknek valóban az a célja, hogy leváltsák a kormányokat, és bebizonyítsák, hogy tudnak is kormányozni. Szerinte a politikusok feladata az, hogy szigorú szabályozásokkal tartsák kordában a vállalatokat, és szerinte ez Kelet-Közép-Európában különösen nehéz (azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy osztrák politikus szájából ez némileg visszás, hiszen éppenséggel ausztriai cégek pusztítják az erdélyi fenyveseket; kihasználva a román korrupciós hajlandóságot, és laza szabályokat - a szerk.)
Kendernay János az önkormányzati választások eredményét hozta fel, mint politikai előrelépést, véleménye szerint csak olyan jelölteket támogatott az LMP, akik elfogadták a párt zöld minimum programját.
"Csehországban is sokan vannak, akik napi problémákkal küzdenek, nekik a klíma lenne a legfontosabb? Nem!"
- hozott vissza mindenkit a földre Vít Masare. Továbbra is hangsúlyozta, hogy muszáj politizálniuk még olyan környezetben is, ahol a "populista bla-bla" a népszerű.
A konferencia legfontosabb üzenete azonban csak ezután érkezett, méghozzá a lengyel Igor Skórzybóttól:
Jelezte, vannak olyan esetek, amikor az embereket nem motiválja, hogy a klímaváltozással szemben fellépjenek.
- mutatta be az ifjú politikus a kelet-közép-európai rögvalóságot.
Epilógus
Egyébként érdekes módon, és ez kritikaként is felfogható, a konferencia résztvevő, bár néha utaltak rá, és talán érintették is, de semmiféleképpen sem rögzítették, hogy egy hiteles zöld pártból - főleg a térségünkben - egyáltalán nem hiányozhat a rendszerkritika, és a globalizációkritika. Bár elhangzott, hogy a zöld politika nem merülhet ki a klímavédelemben, és ez mélyebb szociális-gazdasági-társadalmi kérdéseket is felvet, ugyanakkor a transznacionális kereskedelmen alapuló neoliberális gazdasági modellel kapcsolatban már nem hangzott el felvetés. Így az sem került szóba, hogy mekkora a felelőssége a perifériát kizsákmányoló, a termőföldet felvásárló, a képzett humánerőforrást elszívó magországoknak és multijaiknak.
Enélkül meg problémás bízni a változásban.
A Jövő TV egyébként élőben közvetített az eseményről: