Elképesztő érveléssel hagyta jóvá a Kormányhivatal Orbán török haverjának, hogy lebontsa a Közvágóhíd 39 épületét

Olvasási idő kb 16 perc
Tari Tamás
tari.tamas [at] alfahir.hu

Korábbi összeállításunkban bemutattuk, milyen építészeti és ipartörténeti remeket pusztít el éppen az Orbán Viktor miniszterelnökhöz és üzleti köréhez ezer szállal kötődő, de Recep Tayyip Erdogan török elnökkel is igen bensőséges viszonyban lévő Adnan Polat cége. Mostani cikkünkben azt tárjuk fel, milyen körülmények és döntések vezettek oda, hogy a külföldi befektető gyakorlatilag a földdel tehette egyenlővé a XIX. századi épületegyüttes többségét – beleértve a műemléki értékkel rendelkező, helyi védettség alatt álló épületrészeket is.

"A kompromisszumokat nem csak az örökségvédelem oldaláról szükséges megtenni"

Az Alfahír birtokába jutott dokumentációból kiderül, hogy létezik olyan iránymutatás, amely önmérsékletre, a műemlékvédelmi, városképi és történeti szempontok figyelembevételére szorította volna a projektet levezényelő APD Real Estate Kft.-t.

Mártonffy Miklós, Budapest főépítésze még 2018. március 29-ei keltezéssel írt egy meglehetősen kritikus szakvéleményt a beruházással kapcsolatban.

A szakember a dokumentumban megerősítette, hogy a Soroksári út 58., Máriássy utca 2-6. és Vágóhíd utca 1-5. által határolt, 38021/34 helyrajzi szám alatt található, 4,8 hektáros Közvágóhíd területe

1994 óta valóban helyi védettség alatt áll.

Mártonffy kiemelte, hogy a Fővárosi Közgyűlés olyan építményeket vagy épületegyütteseket részesít helyi védelemben, amelyek Budapest "városképe és történelme szempontjából meghatározó építészeti értéket" képviselnek és "azok megóvása a jövő nemzedékek számára kiemelt fontosságú". Hozzátette:

"Az egykori Közvágóhíd építményei a fővárosi helyi védettségű épületek sorában minden bizonnyal a legjelentősebbek közé tartoznak."

A főépítész nagyjából azokat az épületrészeket javasolta megőrzendőnek, melyek a mára eltüntetett látványterveken is szerepeltek, de javaslatát kiegészítette a telekhatárokon álló egyemeletes és földszintes épületekkel is.

A szakvélemény arra is felhívja a figyelmet, hogy a helyi védettségű épületek csak részlegesen bonthatók, amit azonban a védett érték megőrzése érekében feltételekhez lehet kötni.

A főépítész a IX. kerület építési szabályzatának 2017-es módosítására is kitér, amely drasztikusan megnövelte az építési magasságot és sűrűséget, és amelyet a Fővárosi Önkormányzat még abban az évben szakmai szempontból véleményezett (a módosítással az akkori fideszes kerületvezetés és közgyűlési többség épp a hasonló, városképromboló beruházásoknak akart kedvezni – a szerk.).

Mártonffy Miklós hangsúlyozta, hogy a fővárosi szakvéleményben szerepel, hogy

"a fejlesztések során biztosítani kell a területen a fővárosi védelem alatt álló épületállomány megőrzését, kedvező városképi megjelenését",

illetve annak ellenére meg kell őrizni a helyi és műemléki védelem alatt álló épületállományt, hogy azt a kerületi tervlapokon nem jelölték meg.

Mártonffy Miklós
Mártonffy Miklós, Budapest főépítésze
Fotó: MTI / Balogh Zoltán

E szempontok figyelembevétele mellett javasolta, hogy "a tervezett fejlesztések volumene (...) messze el kellene, hogy maradjon a kerületi szabályozásban biztosított beépítési paraméterek maximális értékétől".

A dokumentumból ugyanakkor kiderül, hogy a török befektető már eleve a víztoronyhoz kapcsolódó épületrészek és a mészároscsarnokok homlokzatának lebontásával, majd későbbi visszaépítésével számolt, amit a főépítész nem tartott szakmailag kielégítő és indokolt megoldásnak. Ahogy azt a módszert is kifogásolta, miszerint az eredeti vagy másolat homlokzatok és épületrészek is csupán egyes falakként maradnának meg, eredeti belső tömegük és dimenzióik eltűnnének, átalakulnának.

"A területen lényegesen több, eredeti állapotában fennmaradt vagy kisebb volumenű átalakítással helyreállítható és műszaki szempontból is megőrizhető építészeti érték áll, mint amennyi a tervek szerint megtartásra kerülne"

– áll a szakvéleményben, amely az eredeti elgondolásokkal kapcsolatban hangsúlyozza:

a cég a máig fennmaradt épületállománynak "méltatlanul kevés" részét tervezi megtartani, ami "szakmai szempontból is kifogásolható". Mártonffy szerint:

"Nyilvánvaló, hogy a terület nagy ívű fejlesztésével az itt álló védett építészeti értékek csak óriási kompromisszumok árán őrizhetők meg, de ezeket a kompromisszumokat nem csak az örökségvédelem oldaláról szükséges megtenni. A fejlesztői szándéknak is azonosulnia kell azzal, hogy itt nem egy üres terület áll rendelkezésre, hanem egy Budapest fejlődésében jelentős szerepet játszott, ma már örökségvédelem alatt álló ipari emlék építészeti értékeinek megtartásával is számolni kell."

A főépítész azt is nyomatékosította, hogy az új épületeknek az eredeti épületegyüttes fennmaradó részeinek szépségét kellene hangsúlyoznia, és nem csupán a megőrzési kötelezettségnek kellene látszódnia rajtuk. A tervekkel kapcsolatban arra is figyelmeztetett, hogy "az új épületek közötti légtér helyenként minimális", továbbá az új funkciók – iroda, szálloda, kereskedelem, jelentős mennyiségű lakás – alapellátásához szükséges közintézményeket is hiányolta a területről. A szakvélemény arra is rávilágított, hogy a beruházás a Duna-parton már megvalósult fejlesztésekhez sem igazodik, így a Müpa és a Nemzeti Színház, illetve a környéken felépült többi lakópark épületeinél is robosztusabb lesz.

"Ismerve számos európai városban és Budapesten is azokat a fejlesztéseket, amelyek megtartották, értékőrző módon kiegészítették és kiemelték a régi értékeket, megállapíthatjuk, hogy azok rendre sikeresnek bizonyultak. Miért ne történhetne ez Így a Közvágóhíd esetében is?"

– zárul a főépítész költői kérdésével a dokumentum.

Ha pénzről van szó, kit érdekelnek a szakmai szempontok?

A török vállalkozó valószínűleg nem nagyon értette, mi is ez az akadékoskodás itt a műemlékvédelmi szempontokkal, az épített környezethez való igazodással meg a kompromisszumokkal. Azonban mit ad Isten, alig telt el egy minimális idő, és a kormány két focimeccs között, 2018. július 27-én

nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította a projektet, így a cégnek már semmiféle korlátozást nem kellett figyelembe vennie, és szabaddá vált az út a rombolás előtt.

Az APD Real Estate ezt követően már teljes lelki nyugalommal kérhetett engedélyt arra, hogy

a Közvágóhíd területén 39 épületet tegyen a földdel egyenlővé.

Ezt a vállalkozás 2019. május 20-án meg is kapta a kiemelt beruházások kapcsán illetékes V. kerületi Kormányhivataltól. A kormányzati szerv – a főépítészi szakvéleményt teljesen figyelmen kívül hagyva – csak a víztorony, a két bejárati szobor és a főkaputól balra elhelyezkedő intézőségi épület bontását tiltotta meg a befektetőnek, minden más épületet és épületrészt szabad prédának minősített.

Az engedély tehát a telekhatárokon álló épületekre is vonatkozik, sőt konkrétan azokkal kezdi az eltüntethető objektumok felsorolását, így valószínűleg igazunk volt, amikor azt feltételeztük, hogy ezek csak azért kerülték el eddig a bontást, hogy egyelőre ne kelljen helyettük is kerítést építeni a munkaterület érintett szakaszaira.

Az engedély indoklása hosszasan idézi a bontási kérelem mellékleteként benyújtott értékvédelmi dokumentációt, melyben az APD Real Estate, meglehetősen kifacsart logikával, azzal indokolja a bontást, hogy:

"Az eredeti közvágóhídi rendeltetés egyértelmű volt. Ez azonban sem az eredeti, sem az időközben módosították(sic!) formájával nem állítható vissza. (...) Tehát új rendeltetésre van szükség… Az új funkció azonban nem kis mértékben függ az együttes megtartandó részeitől. Minél több marad meg a régiből, annál determináltabb a rendeltetés."

Értjük, ugye? Ezek alapján a török projektgazda szerint a világ számos pontján nagy sikerrel megvalósult, a műemléki épületek megőrzésével és felújításával kivitelezett funkcióváltások a tudományos fantasztikum világába sorolandók, és meg sem történtek. Ennél már csak az a nagyobb képtelenség, hogy a Kormányhivatal helyt adott ennek a blőd érvelésnek, ami nyilvánvalóan csak azt a célt szolgálta, hogy a befektetőnek minél kevésbé kelljen megkötnie azokat a bizonyos, műemlékvédelmi kompromisszumokat.

Ugyanis e gondolkodás mentén haladva például a kormányzat számára fontos, reprezentációs céllal helyreállított Várkertbazárt azonnal le kéne bontani. Hiszen a legtöbb eredeti részét annak ellenére tartották meg, hogy az épületegyüttes olyan – az APD Real Estate szerint vállalhatatlan, elképzelhetetlen és összeférhetetlen – új funkciókkal bővült, mint az ezelőtt ott sohasem létező múzeum, a prémium bolt és vendéglátóhely, illetve a multifunkciós rendezvényközpont. De a sajátos török logika szerint talán még az újonnan épített mozgólépcső is gyanúsan soknak tűnhet.

A cég ugyanakkor elismerte, hogy a Közvágóhíd a XX. század "elejére kialakult budapesti városkép része", és hogy ezt figyelembe kell venni. Ám ez szerintük csak az épületegyüttes már említett, minimális részére vonatkozik. A magyarázkodás fölsorol pár hevenyészett érvet amellett, hogy miért kell mindent megsemmisíteni a területen, de ezek rendkívül átlátszó módon csak arra szolgálnak, hogy a befektetőnek a lehető legkevesebbet kelljen költenie a régi objektumok megőrzésére.

A legarcpirítóbb "érv" azzal indokolja a rombolást, hogy

a régi épületek nem illenének az új környezetbe.

Vagyis nem harmonizálnának azokkal az otromba, stílusukban semmilyen, építészeti és esztétikai értéket egyáltalán nem képviselő valamikkel – elnézést, a beruházó szerint "a mi építészetünkben az átlagból kiemelkedő házakkal" –, amiket az APD Real Estate fel akar húzni a területen.

Külön érdekesség, hogy ennek ellenére az értékvédelmi dokumentáció megőrzendőnek tartotta volna a "két egykori csarnok építészetileg érdekes és a maga módján ipari épületként ritka, monumentális homlokzatait". Sőt, a főkapu melletti intézőség déli párjának, az egykori igazgatósági épületnek a visszaépítését sem zárta ki. Azonban annak tudatában, hogy a homlokzatokat is ledózerolták, és az egymásnak ellentmondó tervek és elképzelések alapján korántsem biztos, hogy vissza is építik, roppant kétséges, hogy ebből bármi is megvalósuljon.

Hogy minél nagyobb legyen a kavarodás, a dokumentum egy 2018. augusztus 9-én kelt, a bontási kérvényhez csatolt főpolgármesteri településképi véleményt is tartalmaz, amiben Tarlós István – illetve jó eséllyel inkább valamelyik beosztottja – szintén arról lamentált, hogy a Közvágóhidat teljesen nem lehetne gazdaságosan felújítani. Bár még ez az irat is javasolta a befektetőnek, hogy vizsgálja meg, lehet-e több épületet integrálni az általa kidolgozott koncepcióba.

Amint látjuk, nem lehetett.

A kerület teljesen tehetetlen
Szilágyi Zsolt
Szilágyi Zsolt, jobbikos önkormányzati képviselő

"A legszörnyűbb az az ilyen kiemelt kormányzati beruházásokban, hogy még az önkormányzatnak sincs rendes rálátása és ráhatása a projektekre. Gyalázatos, hogy ezeknél az építkezéseknél semminek nincs felelőse és bizonyos szabályokat figyelmen kívül lehet hagyni"

– panaszolta az Alfahírnek Szilágyi Zsolt, a Jobbik ferencvárosi képviselőjével. Az ellenzéki városatya, aki portálunknak már korábban is nyilatkozott a kerületben zajló gyanús ingatlanügyletekről és a történelmi épített örökség részét képező házak sorozatos eltüntetéséről, hozzátette:

"Érdekes, hogy 2018-ban is csak pár napig voltak elérhetőek a Közvágóhíd területére szánt lakópark tervei az V. kerületi Kormányhivatal honlapján. Az ünnepek alatt valószínűleg nem nézték meg tömegek a dokumentumokat."

A jobbikos képviselő szerint sem kellő módon érvényesülnek a beruházás kapcsán a műemlékvédelmi szempontok:

"Hogyha vissza is építenek egyes épületrészeket, akkor azok már nem ugyanazok lesznek, melyekre az eredeti helyi védettség vonatkozott. A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a beruházók nem az eredetinek megfelelő építőanyagokat használnak ilyenkor rekonstrukcióra, hanem tégla helyett vasbetont alkalmaznak. A végeredmény így külsőre ugyan hasonlíthat az eredetihez – jobb esetben –, ám a történelmi érték elveszik."

Kifejtette, hogy a beruházók általában azért szeretik levetetni a régi épületekről a műemlékvédelmi vagy helyi szintű védettséget, mert akkor kevesebbet kell költeniük az eredeti homlokzatok és esetenként a belső terek megőrzésére, szakszerű helyreállítására.

"Pedig léteznek szakszerű módszerek a megfelelő állagmegőrzésre és helyreállításra. A fővárosban szerencsére több esetben is sikerült megmenteni értékes homlokzatokat, például a Hegedűs Gyula utcai lakópark építésénél vagy a Bajcsy-Zsilinszky úton, az egykori Zrínyi Nyomda esetében. Van erre megoldás, csak akarni kell."

Eiffel Palace
Az Eiffel Palace-ként újjászületett egykori nyomda

A városatya abban is erősen kételkedik, hogy a beruházó tényleg elvégezte-e a bontási engedély feltételéül megszabott régészeti feltárást a területen.

Szilágyi szerint az eredeti elgondolásokhoz képest jelentősen átalakult a terület beépítésének és átalakításának a koncepciója:

"Egy darabig szórakoztató és kulturális funkciót emlegettek a terület kapcsán – nyilván igényesebb kivitelben, mint amikor kisebb szórakozóhelyek és próbatermek működtek néhány épületben –, ami sokkal előnyösebb lett volna a környéknek, hiszen visszakapcsolta volna a Közvágóhidat Budapest vérkeringésébe. Aztán ez hirtelen lekerült a napirendről, és jött a gigalakópark."

A képviselő azzal kapcsolatban maximálisan osztja a budapesti főépítész aggályait, hogy már az egykori Marhavásár helyén a befejezéshez közeledő lakópark-beruházás sem tartalmazta a kisebb falunyi ember ellátásához és jóllétéhez szükséges infrastruktúrát. Rendelőt, iskolát, óvodát, bölcsődét vagy sportolási lehetőséget pedig a vágóhídon megvalósuló tervekben sem találni.

"Hihetetlen, hogy ennek a megoldásán csak akkor kezdenek el tipródni egyesek, amikor már az egyik lakópark építése a célegyenesben van, a másiknak pedig most látnak neki"

– fogalmazott Szilágyi, aki lehangolónak nevezte, hogy az anyagi haszon ilyen mértékben felülírhatja a IX. kerület és Budapest jellegzetességeinek megőrzésére irányuló törekvéseket:

"Szomorú vagyok, hogy egy újabb történelmi épületegyüttes tűnik el Ferencvárosból, holott legalább részben meg lehetett volna őrizni az utókornak. Sajnos ilyen az, amikor az üzleti érdekek mindent felülírnak. Már csak abban bízhatunk, hogy azt a keveset nem bontja le a beruházó, amit most meghagynak."

Még egyszer a lényegről

A félreértések elkerülése érdekében fontos leszögezni: a Közvágóhíd körüli figyelemfelkeltés nem a város fejlődése ellen irányul. Természetes, hogy Budapestnek is haladnia kell a korral. Ezen felül mindenkit az fog a legkevésbé zavarni, ha nem a belvárost terheljük tovább üveg-acél rettenetekkel, hanem az ilyen jellegű lakóparkok rehabilitációra váró rozsdaövezetekbe kerülnek.

De az talán minimális elvárás lenne, hogy ez ne járjon indokolatlan rombolással, a történelmi és városképi szempontból fontos épületeink, ipartörténeti műemlékeink se essenek áldozatul ennek a folyamatnak.

Az a gondolatmenet pedig, ami a Közvágóhíd, vagy bármelyik, művészeti szempontból is értékes iparterület eredeti funkciójának visszaállíthatatlanságát hangsúlyozza, nem más, mint egy méretes szalmabábérvelés. Ugyanis senki sem gondolja, hogy a területen újból az eredetivel megegyező húsüzemnek kellene működnie, ezt senki sem követelte.

A műemlékvédelem és az épített örökség iránt elkötelezett emberek – köztük e sorok írója is – csupán azt várták volna el, hogy a befektető a múltat tiszteletben tartva és méltó módon megőrizve újítsa föl az erre érdemes épületeket, és ez ne csak azt a maroknyi jellegzetes alkotást jelentse, amelyek jelenleg ugyan a terület karakterét adják, de az új koncepcióban már a látványtervek szerint is el fognak veszni.

Számos nemzetközi példa van arra, hogy lehet és kell a hasonló jellegű iparterületeket a város számára újrahasznosítani, szórakoztató, kulturális és szabadidős funkciókkal úgy ellátni, hogy az eredeti építészeti értékek ne tűnjenek el, sőt eredeti pompájukban maradjanak fenn. Ráadásul mindezt úgy, hogy még üzletileg is kifizetődő legyen mind az államnak, mind a beruházóknak.


A kételkedők figyelmébe

A római Testaccio-negyedet a régi Mattatoio vágóhídból alakították át modern szórakozó és kulturális központtá, ahol még egy egyetemi campus is helyet kapott. Érdekes módon ott nem okozott gondot sem az új funkciók megtalálása, sem az épületek helyreállítása.
 
A római Testaccio-negyed
A római Testaccio-negyed

 

A római Testaccio-negyed

Madridban az egykori El Matadero vágóhídból lett filmművészeti, zenei és művészeti központ, holott ott is megmaradtak és megújultak az eredeti épületek.
Strasbourgban sem bontották ám le a régi vágóhíd reneszánsz stílusú épületét, annak ellenére, hogy már nem húsüzem működik benne.
 
A madridi El Matadero
A madridi El Matadero

 

A madridi El Matadero

Toulouse-ban kortárs művészeti múzeumot rendeztek be az egykori húsvágó komplexumokban.
 
A Les Abattoirs, Toulouse
A Les Abattoirs, Toulouse

De a budapesti által inspirált bécsi közvágóhíd épületeit sem bontották ám le: a komplexum Marx Halle néven a mai napig kulturális rendezvényközpontként és közösségi térként működik, ahol a világ minden tájáról érkező művészek és zenészek adnak koncerteket és gálaesteket.
 
A bécsi Marx Halle
A bécsi Marx Halle

 

A bécsi Marx Halle

A példák adottak, nálunk sem lett volna akadálya, hogy így legyen.
 

Ez az, amit úgy tűnik, hogy a nyilvánvaló és azonnali haszon bűvöletében élő, azon túllátni képtelen, illetve annak oltárán bármit feláldozni képes kormányzattal és üzleti hiénáival képtelenség megértetni.

A földdel teszi egyenlővé Orbán török oligarchája a Közvágóhidat - Erdogan kegyence kivégzi a magyar iparművészet remekét

Ennyit szavaztak meg ugyanis ma a Parlamentben. Bár a tervezett összegnél eddig mindig többet költöttek: 2014-ben 71,9 milliárdot kalkuláltak, 76,6 milliárd lett, 2015-ben 71,6 milliárdot kalkuláltak, 82 milliárd lett, 2016-ban 77,6 milliárdot kalkuláltak, 88,5 milliárd lett, 2017-ben 71,2 milliárdot kalkuláltak, 84,7 milliárd lett, 2018-ban 80,8 milliárdot kalkuláltak, 97,6 milliárd lett.

 

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss

1
sss
2020. január 18. | 18:52
Sajtónyilvános olvasópróbát tartott a héten a Nikola Tesla – Végtelen energia című készülő musical show stábja. Mivel elég szokatlan, hogy egy feltalálóként híressé vált személy egy ilyen jellegű zenés-táncos produkció témája, kíváncsian vártuk a darab első nyilvános mozzanatait. És nem kellett csalódnunk.
1
Sajtónyilvános olvasópróbát tartott a héten a Nikola Tesla – Végtelen energia című készülő musical show stábja. Mivel elég szokatlan, hogy egy feltalálóként híressé vált személy egy ilyen jellegű zenés-táncos produkció témája, kíváncsian vártuk a darab első nyilvános mozzanatait. És nem kellett csalódnunk.
A Jobbik képviselőjelöltje Sneider Tamással közösen találkozott a vasmű dolgozóival.