Egy fiatal farmerfiú valahol a világ végén, a sivatag pusztaságában arról álmodozik, hogy egyszer elindul a csillagok felé, és olyan kalandok részese lehet, amelyet azok a hősök éltek át, akikről mindig csak régi történeteket hallott. A véletlen vagy a gondviselés, jobban mondva a titokzatos, kifürkészhetetlen Erő azonban közbeszól, és esélyt kap rá, hogy egy jó ügyért harcolhasson, megmentve egy szépséges hercegnőt, szembeszállva az elnyomással, szembenézve az őt kísértő Sötétséggel, miközben apránként eltitkolt származására is fényt deríthet. A Star Wars, amit Csillagok háborúja címmel ismert meg először a magyar közönség 1979-ben, minden elemében a népmesék és az antik világ legjobb műveinek történeteit idézi. Nem véletlenül, hiszen az űropera atyja, George Lucas bevallottan - többek között - a régi mondák és mítoszok mellett ókori drámákból merített alkotásához. Számos más hatás is felfedezhető még a filmeken, fokozva azok komplexitását.
A Star Wars 1977-ben útjára indult klasszikus trilógiája (Egy új remény, A Birodalom visszavág, A Jedi visszatér) évtizedek óta a világ legsikeresebb meséje. Olyan kerek, egész, amely megismételhetetlennek és utánozhatatlannak tűnik, ámbár univerzuma folyamatosan bővül. A Star Wars popkulturális hivatkozási alappá vált, több milliárd dollárt termelő márkává, ami kiapadhatatlan aranybányát jelent a jogokat birtokló Disney számára. A mesegyár 2012-ben vásárolta meg a George Lucas által alapított Lucasfilmet. Utóbbi a 20th Century Fox égisze alatt készítette még el a Star Wars mérsékelt sikernek örvendő, úgynevezett előtrilógiáját (Baljós árnyak, A klónok támadása, A Sithek bosszúja), előbbi most fejezi be a történeti szempontból a klasszikus trilógia után játszódó sajátját (Az ébredő Erő, Az utolsó Jedik, Skywalker kora), melynek első és második része igencsak megosztó volt.
De a Star Wars nem csupán trilógiákból áll: könyvek, képregények, animációs sorozatok és önálló filmek mesélik tovább, egészítik ki a messzi-messzi galaxis történelmét. Újabban pedig már élőszereplős sorozat, a Clint Eastwood westernjeit eszünkbe juttató The Mandalorian is kényezteti a rajongókat. És akkor még nem említettük a Star Wars márkájából táplálkozó játékbirodalmakat. Amiről viszont muszáj szót ejteni, az az űropera klasszikus csúcsmagasságokba emelkedő zenei aláfestése, amely panteonba emeli a zeneszerző, John Williams munkáját. Ki ne tudna dúdolni valamit a Star Wars fő témái közül? Kétségkívül a Star Wars elképesztő sikeréhez hozzájárul a zenéje, ami művészien kifejezi a filmek minden jelenetét.
A rajongók körében vérre menő viták vannak arról, hogy szükség volt-e a klasszikus trilógiát (ami az elmúlt évtizedekben Lucasnak köszönhetően több felújításon és toldozgatáson átesett) kibővíteni az előzményekkel és a folytatással. Abban a többség egyetért, hogy a klasszikus trilógia egyedülálló, nem tudták meghaladni, noha a Disney-érában Lucas két trilógiáját nagyszerűen összefűzi, és minőségben is az egyik legjobb Star Wars-film: a Zsivány Egyes.
Az űropera legvagányabb csempészének, Han Solónak az eredettörténetét elmesélő Solo-filmnek már nem jutott ilyen megbecsülés. Egyrészt a szerep szétválaszthatatlanul összenőtt Harrison Forddal, és nélküle nehezen elképzelhető a karakter, másrészt az sem tett jót a Solónak, hogy a közönség egy része még éppen csalódottan háborgott az eddig legvitatottabb Star Wars-filmmé vált, Az utolsó Jedik miatt, amikor bemutatták.
Bár a Disney minden kritikát hárított a Rian Johnson rendezte VIII. epizóddal kapcsolatban, a mesegyár láthatóan tudatában van annak, hogy a trilógiájukat lezáró IX. epizóddal, a Skywalker korával ki kell köszörülniük a csorbát. A Disney megálljt parancsolt a futószalagon gyártott antológia-filmjeinek és a Solo óta inkább a trilógiájának befejezésére koncentrált (illetve a már említett The Mandalorianra). Rendezőnek visszahívták Az ébredő Erőt is készítő J. J. Abramset, akinek azért nem minden rajongó örült, hiszen a VII. epizód korántsem volt hibátlan, és inkább az Egy új remény utánérzéseként hatott. Ugyanakkor mind Abrams, mind a trilógia színészei közül néhányan finoman utaltak a nyilatkozataikban arra, hogy Rian Johnson filmjének megítélése meglehetősen ambivalens.
Tény, hogy Az utolsó Jedik alaposan átírta, hovatovább rövidre zárta Az ébredő Erőben megkezdett történetszálakat, és a rajongók olyan válaszokat kaptak, amiket sokan nem tudtak megemészteni. A trilógia első része után mindenkit az foglalkoztatott, hogy valójában kicsoda és honnan származik a Daisy Ridley által alakított erőérzékeny Rey. Ha van, akkor mi a kapcsolata a Skywalkerekkel?
Hogyan került az Első Rend élére a nem kevésbé rejtélyes eredetű Snoke legfőbb vezér? Hová lett és miért tűnt el a klasszikus trilógia hőse, Luke Skywalker? Mi történt ő és Kylo Ren/Ben Solo között, ami miatt Han Solo és Leia hercegnő fia áttért Snoke oldalára? Kik azok a titokzatos Ren lovagok, akik élére Snoke kinevezte Kylo Rent?
Rian Johnson filmje erre a következőket válaszolta: Rey jelentéktelen ősökkel rendelkezik, de a származása nem is érdekes, nincs kapcsolata a Skywalkerekkel. Snoke legfőbb vezérről nem derült ki semmi sem, de alighanem a filmes gonoszok sorában az egyik legváratlanabb és legméltatlanabbul kivitelezett befejezést kapta.
Luke Skywalker hősi mítosza még Az utolsó Jedik elején másodpercek alatt le lett rombolva, hogy aztán egy infantilis, megkeseredett öregember másnaposnak tűnő vergődése a film végére egy önmaga paródiájává vált jelenés után a felkelő nap sugaraitól ölelve, a megdicsőülés céljából váljon semmivé. Az ébredő Erő már eltemette a klasszikus trilógián felnövő generációk egyik kedvencét, Han Solót, Az utolsó Jedik meg Luke Skywalker sírfelirata lett. Tetejébe Rian Johnson olvasatában egy csapnivaló Jedi mesterré vált, és ennek köszönhető Ben Solo átállása a Sötét Oldalra. A Ren lovagokat teljesen ignorálta a rendező.
J. J. Abrams nyilatkozataiból az derült ki, hogy a Skywalker kora rácáfol majd a Rian Johnson adta válaszokra. Rey származása igenis fontos, és megtudjuk, hogy mi köze az Erőhöz, illetve a Skywalkerekhez. Snoke helyére visszahozzák Palpatine császárt, Darth Sidioust, akinek visszatérése szintén kérdés, miután A Jedi visszatérben Darth Vader a második Halálcsillag reaktoraknájába dobta, de legalább a megjelenése utólag adhat értelmet a legfőbb vezér karakterének. Luke Skywalker valódi megdicsőülése a trilógia utolsó részével várható. A rajongók megkapják végre a Ren lovagokat.
Amiért mégis izgulni lehet a befejező epizód esetében, hogy mindezt hogyan sikerül majd elmesélnie J. J. Abramsnek. Vajon sikerül Lucas leggonoszabb és egyik legzseniálisabb teremtményét, Palpatine császárt a történetbe ágyazni? Az biztos, hogy a nagyszerű brit színész, Ian „mindenkori Uralkodó” McDiarmid alakítása garancia lehet a szerepre. Aggodalomra ad okot, hogy a Rian Johnson filmjében zavarba ejtő halálos űrkeringőt túlélő Leia hercegnőnek fontos szerepe lesz a befejezésben. Csakhogy az őt játszó Carrie Fisher még a Skywalker korának fogatása előtt elhunyt. A készítők azt állítják, hogy Az ébredő Erőhöz felvett, de kimaradt jelenetei elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy mindenféle trükk nélkül, teljes értékű szereplőként hozhassák vissza a vászonra. Egyelőre ezt nagyon nehéz elképzelni.
Mindenesetre nem kell már sokat várni, hogy minden kérdésünkre és aggodalmunkra választ kapjunk. A Skywalker korát december 19-én (premier előtt 18-án) mutatják be hazánkban. Akárhogy is ér véget a Skywalker-saga, az egész biztos, hogy a Star Wars-univerzum még a következő évtizedekben is tágulni fog.