Oké a boomer? Generációk vagy szubkultúrák?

generáció, konfliktus

Az idősek nem értik a fiatalokat és viszont. A nyugger nem ért az új technikákhoz, a taknyos viszont ne mondja meg a tapasztaltnak, mit tegyen! Napi szinten találkozunk generációs ellentétekkel, sőt az ageizmus már lassan a társadalom minden szövetét áthatja. Az újból felkapott „OK, boomer” kifejezés kapcsán utánajártunk a témának.

Chlöe Swarbrick neve nem volt ismert nemhogy itthon, de jószerivel még a világ előtt sem. Egész idén novemberig. A huszonöt éves új-zélandi képviselő hölgy, aki a zöld párt színeiben ül a helyi törvényhozásban, a klímaváltozás vitájában „OK, boomer” (magyarul kb. „oké, nyugger”) kiszólással reagált az egyik idősebb képviselőtársa közbeszólására.

A kifejezés nem új, a Towards Data Science szerint már 2009-ben is használták, ám igazán 2019 januárjától kezdett terjedni, sőt november elején a The Washington Post arról számolt be, Bob Lonsberry konzervatív rádiós műsorvezető egy – később törölt – Twitter-üzenetében a „boomert az  ageizmus n-betűs szavaként” aposztrofálta. (Az „n-betűs szó” a színes bőrűek nem polkorrekt kifejezése angolszász nyelvterületen.) Nem sokkal később érkezett Swarbrick kisasszony, és az ő révén pedig világszerte hihetetlen ismertségre tett szert a kifejezés.

Lonsberry, boomer

De mi is az az ageizmus, kik a boomerek, valamint a többi generáció? Léteznek-e egyáltalán ilyen egységes attitűdök, vagy a születési év csak egy szám a személyinkben? Ennek jártunk utána.

Veteránoktól az Alfákig…

Karl Mannheim 1928-as Das Problem der Generationen (A generációk problémája) című művében a generációt még nem szociológiai értelemben vett csoportként, hanem puszta összefüggésként aposztrofálja.

Egy nemzedék egysége mindenekelőtt nem konkrét csoportképzésre irányuló szociális összetartozás, még ha alkalomadtán ahhoz is vezethet, hogy a generációs egység faktuma konkrét csoportképzés tudatos egységteremtésének hivatalos dokumentumává válik (pl. a modernitás ifjúsági mozgalmai)

– írja.

Mannheim, illetve rá hat évtizedre, 1991-ben William Strauss és Neil Howe Generációk: Amerika jövőjének története 1584-től 2069-ig című művükben is úgy vélték, három kritérium szükséges ahhoz, hogy egy csoportot azonos generációnak tekinthessünk:

  • azonos időben éljenek,
  • azonos kulturális kontextus vonatkozzon rájuk,
  • e történelmi-szociális egységet az események ugyanazon tudatrétegéből érzékeljék.

Az ismét felkapott „OK, boomer” kiszólásban is szereplő kifejezés Mark McCrindle és Emily Wolfinger generációs felosztásából lehet a legismertebb. McCrindle-ék 2009-ben jelentették meg Az XYZ ABC-je című könyvüket, mely hat korcsoportot határoz meg, de a többi szakember is nagyjából ezeket a korosztályi felosztásokat alkalmazza:

  • silent generation, veteránok, építők: ők a húszas évek és 1945 között születtek; a II. világháborút túlélték, és a rombolás után újjáépítették országukat,
  • boomerek, baby-boomerek: nagyjából 1945 és 1965 között születtek; nevüket az amerikai születésszám-megugrásról, a baby-boomról kapták (ez Magyarországon nagyjából a Ratkó-korszaknak felelt meg),
  • X-generáció: körülbelül 1965 és 1980 között születtek,
  • Y-generáció, millennials: nagyjából 1980 és 1995 között születtek; az „Y” elnevezésre több etimológia is létezik, egyik szerint azért kapták ezt a nevet, mert az „X” után következik az ABC-ben, másik szerint viszont az ifjúság angol megfelelőjének (youth) a rövidítése; a millennials kifejezés pedig egyértelműen az ezredfordulóra utal, amikor ők szocializálódtak,
  • Z-generáció: 1996 és 2010 között születtek,
  • Alfa-generáció: a legifjabb, 2010 után született nemzedék.
Mark McCrindle előadást tart

McCrindle és Wolfinger könyvükben az első öt korcsoport vonásait is felvázolja az általuk vallott értékek, attitűdök, az életmódjuk, valamint személyiségük alapján. A teljesség igénye nélkül párat mi is felsorolunk:

  • silent generation: takarékos, hazafias, tiszteli az idősebbeket, sztoikus, kiegyensúlyozott;
  • boomerek: megkérdőjelező, individuális, a szabad szerelem és egyszerű válás híve, a munkájának él, egészséges életmódot folytat, idealisztikus, materialista, szenvedélyes, önközpontú;
  • X-generáció: független, magánélet és munka egyensúlyára figyel, igazságkereső, bizalmatlan (különösen a kormányzat és a munkaadók irányába), elismeri a boomerek erőfeszítéseit, adósságot vállal, gyerekei nevelésében, képzésében aktívan részt vesz, pesszimista, innovatív, alapos;
  • Y-generáció: élete középpontjában a jókedv és a szórakozás áll, toleráns, élvezi az életet, munkáját az élete köré szervezi, kevés megtakarítással rendelkezik, sokan még szüleikkel élnek, a barátaikat tekintik az új családnak, megbízható, cinikus, asszertív, optimista, értékvezérelt;
  • Z-generáció: feladatorientált, számos lehetőség előtt áll, a legképzettebb korosztály, koraérett, kifinomult, komoly.

Az Alfa-generációról McCrindle értelemszerűen még nem tudott kutatási anyagot publikálni, de úgy véli, ők lesznek a jövő nagy átalakítói, akik képesek megküzdeni például a környezetszennyezés vagy a globális felmelegedés ártalmaival. A jövőkutatók elképzelései szerint az alfák fognak a legtovább élni az emberiség történetében. Nagyon magasan képzettek és rendkívül felkészültek lesznek, generációjuk valóban komolyan fogja venni a tudás és az élethosszig tartó tanulás jelentőségét – idézi a szakembert Christina Sterbenz a Business Insider 2014-es cikkében.

…és remetéktől a honfoglalókig

Buda András, a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Intézetének adjunktusa Generációk, társadalmi csoportok a 21. században című tanulmányában ezeket a generációkat digitális kompetenciák alapján is jellemezte.

Illusztráció

Buda szerint a veteránok csak idős korukban találkoznak először a digitális eszközökkel, ennek következtében általában nehezen birkóznak meg az új informatikai megoldásokkal, számukra a számítógép használata már önmagában is kihívás.

A bébi-bumm generáció tagjai középkorú felnőttként találkoztak a számítógépekkel, ennek következtében bizonyos szempontból kényszerpályán mozogtak: sokszor munkájuk, munkahelyük megtartása érdekében voltak kénytelenek elsajátítani a számítógépek használatát. Sokan közülük csak alkalmazkodni próbáltak a megváltozott körülményekhez, de az új eszközök, megoldások nem váltak életük szerves részévé, igazán jelentős változást nem generáltak számukra – véli Buda.

Az X-generációról úgy látja, tagjai tinédzserként vagy fiatal felnőttként kerültek kapcsolatba a digitális világgal. Munkájukat jelentősen befolyásolja (sőt nem egyszer alapvetően meghatározza) az új technológia, és azt magánemberként is egyre gyakrabban, egyre szélesebb felhasználási körben alkalmazzák.

Az Y-generáció viszont már gyermekként találkozott a számítógéppel – írja Buda –, sokszor az internettel is, így ezt a generációt nevezhetjük a digitális nemzedék első hullámának. Munkájukba és életvitelükbe szervesen beépült az új technológia, számukra már ezek jelentik a megszokott környezetet.

A Z-generáció tagjai pedig már csak azt a világot ismerik, melyben nemcsak a számítógép, hanem az internet is a mindennapok része, ennek megfelelően a technológiai eszközöket életük első éveitől kezdődően használják. Fiatal koruktól idejük jelentős részét online töltik, nemegyszer „a közösségi oldalhoz kapcsolódva, kezükben telefonnal alszanak el és kelnek fel” – állítja a szakember tanulmányában.

Az Alfa-generáció már digitális bennszülött

Marc Pranksy 2001-ben az információs társadalom korában két csoportra osztotta az emberiséget: digitális bennszülöttekre és digitális bevándorlókra. Ezt Buda András 2013-ban fejlesztette tovább, aki digitális kompetencia alapján – hasonlóan a McCrindle-féle felosztáshoz – hat csoportot különböztetett meg:

  • remeték,
  • felfedezők,
  • nomádok,
  • vándorok,
  • telepesek,
  • honfoglalók.

Buda szerint digitális remetéknek azokat tekinthetjük, akik egyáltalán nem használják az információs és kommunikációs technológiák (IKT) eszközeit. Nemcsak az internetre nem csatlakoznak, hanem saját számítógépük, laptopjuk, mobiltelefonjuk sincs és a munkahelyükön sem használják ezen eszközöket.

A digitális felfedezőkről a szakember úgy véli, már elkezdték az ismerkedést az IKT eszközökkel, de ennek a folyamatnak egyelőre még csak az elején tartanak. Lehet, hogy már birtokolnak egy (egyszerűbb) mobiltelefont, esetleg már van otthon számítógépük is csak az (még) nem csatlakozik az internetre, vagy lehet, hogy kizárólag munkahelyükön használnak (kényszerűségből) számítógépet.

A digitális nomádok már egyértelműen számítógép- és internethasználók, de az alkalmazás intenzitása még meglehetősen alacsony, számos elemben mutatkozik meg bizonytalanságuk, helykeresésük – írja. Elsősorban fogyasztják az információkat, a „termelésben” nem vagy alig vesznek részt, az internet vonatkozásában ők egyértelműen web 1.0-ás felhasználók. Ha a nomádoknak valamilyen információra van szükségük, akkor először nem feltétlenül az interneten kezdenek kutatni, de ha igen, akkor ott elsősorban a szöveges információkat keresik, videókat, filmeket nem szoktak letölteni. A számítógép-használat során ragaszkodnak a megszokott programokhoz, internetes helyekhez, ezeket nem párhuzamosan, hanem egymás után használják. Digitális kommunikációjuk alacsony intenzitású, közösségi oldalaknak nem tagjai, vagy ha igen, akkor is csak ritkán lépnek be oda.

A digitális vándorokkal kapcsolatban Buda úgy véli, egyes jellemzőikben már meghaladták a nomádok sajátosságait, de még nem érték el a telepesek szintjét. Lehet például, hogy elsősorban az internetről gyűjtik az információkat, ugyanakkor viszont a közösségi oldalakon alig jelennek meg vagy éppen könnyedén elsajátítják új telefonjuk kezelését, de az internetes kommunikációjuk még alacsony szintű.

A digitális telepesek szerinte viszont már nemcsak használnak digitális tartalmakat, hanem elő is állítanak ilyeneket, szöveges, képi vagy multimédiás formában egyaránt. Elsősorban digitálisan kommunikálnak, a közösségi oldalakat, levelezési csoportokat valódi kapcsolatápolásra, szociális háló építésére és nem tartalmatlan „ismerősgyűjtésre” használják. Számos más tevékenységet is (például számlák befizetése, adóbevallás, szállásfoglalás) az internet segítségével valósítanak meg.

A digitális honfoglalók számára gyakorlatilag az internet jelenti az egyetlen információforrást – véli Buda –, éppen ezért sokszor elvonási tünetek jelentkeznek náluk, ha el kell szakadni a hálózattól. Laptop, iPad vagy mobiltelefon segítségével szinte állandóan online vannak, kommunikációjuk döntően digitális, akadnak olyan társaik, akikkel nem egyszer kizárólag digitális alteregójukon, azaz az avatarjukon keresztül kommunikálnak. Annyira a digitális világ bűvkörében élnek, hogy sokszor meg sem értik a digitális felfedezők vagy nomádok problémáit.

Sokszor meg sem értik egymás problémáit

Nincsenek generációk, szubkultúrák vannak!

A téma kapcsán megkerestük az ország legnagyobb szeniorképzéssel foglalkoztató hálózatának vezetőjét, Jászberényi Józsefet. A gerontológus szakember, a Milton Friedman Egyetem tanára kérdésünkre azt mondta, neki meggyőződése, hogy

még egy országon belül is nagyon problematikus generációkról beszélni.

Korcsoportok vannak, akik hasonló időben születtek, és hasonló helyen szocializálódtak, de általános generációkban nem hisz – fogalmazott. Példaként hozta fel, hogy teljesen mást élt meg az, aki az ötvenes években Ózdon nőtt fel, mint aki például Budán, egy kommunista funkcionáriusnak a gyermekeként. De ők csak életrajzilag azonos generáció, mindkettőnek az áll a személyijében, hogy 1949. Az egyik ’49-es állandóan Facebookozik, internetezik, a másik ’49-es meg örül, hogy megél a nyugdíjából, és nem viszik el a feje fölül az önkormányzati bérlakást – vázolta fel a különbséget.

Nincsenek generációk, szubkultúrák vannak. Én inkább kis kohorszokban gondolkodom, és nem hiszek ezekben a generációkban

– húzta alá Jászberényi.

Az egyes generációk attitűdjeire vonatkozó kérdésünkre a szakember kijelentette, mindig azt kell megnézni egy generációs felosztás esetén, hogy mi alapján történik. Felhívta a figyelmet, hogy ezt a sajtóban nagyon sokszor keverik egymással. Pedig lehet találkozni ezekkel a szavakkal egy kultúrafogyasztó vizsgálatban, egy vásárlási szokásokat néző vizsgálatot megejtve, nyelvhasználatot vizsgálva és így tovább.

Jászberényi József úgy vélte, nagyon nehéz attitűdöket mondani arról, hogy milyen a generációk viszonya a világhoz, tehát hogy érzik magukat, hogyan határozzák meg magukat. Talán nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy a háborút megélt generáció, a silent generáció sokkal takarékosabb, sokkal jobban odafigyel a mindennapjaira, sokkal inkább megbecsüli azt a kicsit is, ami van neki. A baby-boomer generáció, a mostani ötvenes-hatvanas generáció már egy kicsit kényelmesebb életet élt meg, ragaszkodik sok kényelmi vívmányhoz, amit az a világ megteremtett számára. A még fiatalabbaknál a saját karrierépítés is előkerül. Az X-generáció elsősorban abban gondolkodik, hogy az életének egy fix munkahelyen legyen valamiféle karrierje, az Y-generációhoz tartozók pedig már elfogadták azt a munkaerőpiaci kihívást, amit a negyedik ipari forradalom hoz magával, hogy az ember akár tíz-tizenöt-húsz munkahelyen is dolgozik az életében, és inkább projektmunkákat kell csinálnia, valamint egyfolytában tanulnia, mert nem lehet tudni, hogy melyik tudása hol lesz fontos és érvényesíthető – fogalmazott.

Az ageizmus és annak okai

Az utóbbi időben ismét felkapott „OK, boomer!” kiszólással kapcsolatban a szakember úgy vélekedett, az része az ageizmusnak, vagyis az életkori diszkriminációnak, mely fogalmat Robert Neil Butler teremtette meg.

Ám az ageizmus akkor is ageizmus, ha az idős a fiatalra vagy ha a fiatal az idősre alkalmazza

– tette hozzá. Mint Jászberényi visszaemlékezett, amikor a kétezres évek elején gerontológus kutatóként elkezdett ezzel foglalkozni, akkor azt látta, hogy nem létezik ennek magyar szakirodalma. Az első nagy tanulmányt 2010-ben a Polgári Szemlében jelentette meg, majd 2016-ban írt erről egy könyvet. „Tudomásom szerint az ageizmusról ez az egyetlen magyar nyelvű könyv” – húzta alá.

Az ageizmus mégis elsősorban az idősebb korosztályt sújtja. Az ennek okait firtató kérdésünkre Jászberényi úgy felelt, az oka pszichológiailag is nagyon összetett. Egyrészt létezik egy ilyen fogalom, hogy gerontofóbia, ami abból fakad, hogy

senki nem akar megöregedni.

Az idős emberben pedig elsősorban az elesettet, a gyengét, a harcképtelent látjuk. Azt azonnal tegyük hozzá, hogy ez nem igaz, mert rengeteg nagyon értékes és tevékeny idős ember van, aki rengeteget tesz a társadalomért – részletezte.

Jászberényi József egy szeniorképzésen
Dobos Zoltán / Alfahír

A gerontológus szakember felhívta a figyelmet a létező további téves gondolatokra is. Az egyik például az – mondta –, hogy az idős ember nem produktív, tehát terhére van a társadalomnak. Ez súlyos tévedés, mert

minden kutatás igazolja, hogy annyit legalább tesz, mint amennyit a nyugdíja jelent.

Jászberényi szerint az ageizmus származik abból is, hogy félünk a fizikai, szellemi, lelki leépüléstől. Azt is gondoljuk, hogy ezek az emberek sok mindent megkaptak. Példaként említette, hogy a háborús generáció, a silent újjáépítette az országot. Az ő gyerekeik a Kádár-rendszerbe születtek bele, akik megkapták a teljes foglalkoztatottságot, megkapták azt, hogy viszonylag könnyen juthattak lakhelyhez, hogy ugyan ki kell várni a Merkúr-listákat, de megvan a kocsi, megvan a telek. A fiatalabb generáció tagjai – például akik ’70 körül születtek – nem egyszer azt mondják erre, hogy nekem mindenért (lakásért, kocsiért, életért) meg kell küzdenem, a boomerek pedig ezt készen kapták. A szakember leszögezte, hogy ez a gondolatmenet azért hibás, mert a Kádár-korszak „sihederjei”, kamaszai nagyon nagy mértékben a fiatal generáció alá tették a lakást, a kocsit, az életkezdést. Tehát

ezt az ötvenes-hatvanas generációt nem lehet önző generációnak nevezni, mert ők tovább építették a silent generáció érdemeit, minek következtében az X-generáció egy sokkal előnyösebb helyzetből indulhatott az életben.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek irigy tagjai ennek a korosztálynak – húzta alá –, és hogy ne lenne olyan, aki semmit se kapott volna a szüleitől. Ők azonban többnyire nem is jutottak semmire. Az ageista hozzáállásban az a gondolkodás is benne van, hogy „elveszik a javainkat”, hogy „ha kevesebben lennének, mennyivel jobb lenne”.

Itt kell megemlítenünk Dombrovszky Linda 2014-ben készült Hetvenes című szatirikus-disztópikus ál-dokumentumfilmjét. A méltatlanul kevés figyelmet kapott 28 perces rövidfilm története arról szól, hogy a magyar társadalom erősen ageistává vált, a kormányzat pedig erre reagálva hozott egy törvényt. Ennek értelmében mindenki, aki betölti 70. életévét, be kell vonulnia egy úgynevezett álomgyárba, ahol kap egy halálos injekciót. A történet főhőse, az épp hetvenéves Józsi bácsi azonban ellenáll a törvénynek. Mint Jászberényi József kijelentette, bárhol is vetítik le a kisfilmet, óriási felháborodást okoz, pedig épp a gerontofóbiáról szól.

Hetvenes

A szakember felidézte, előadásai során az idősek nagyon sokszor emlegetik, hogy ilyen vagy olyan diszkrimináció éri őket. Mint mondta, az idősebbek úgy vélik, ezeket az előadásokat fiatalabbaknak is meg kellene hallgatniuk, hogy kicsit előítélet-mentesebb világ szülessen.

Nem hiszek a teljes előítélet-mentességben, de abban igen, hogy előítéleteinket legalább próbáljuk reflektálni

– hívta fel a figyelmet Jászberényi. A film trailere alább tekinthető meg:

Nem csak a jó pap tanul holtig!

Az időskori képzéssel, a life-long-learninggel, illetve a szeniorakadémiával kapcsolatos érdeklődésünkre Jászberényi felidézte, a kétezres évek elején elsősorban Svájcban és Olaszországban látta azt, hogy rendkívül kiterjedt a „harmadik kor egyeteme” és ehhez hasonló képzések hálózata, ott mindenre tanítják az 55 év felettieket. Mint mondta, a 70-80 éves emberek már akkor is az internetcafékban interneteztek, nálunk pedig még mindig vannak olyan fiatal társadalmi csoportok a hátrányos helyzetű régiókban, ahol meg kell tanítani az alapvető számítógép-használatot. Akkor elhatározta, ha hazajön Magyarországra, akkor ezzel is fog foglalkozni, de ő a szeniorképzés életkori határát levitte 50 évre.

Magyarországon az életkori diszkrimináció már 50 felett megjelenik, sőt már akár 40 felett is

– hangsúlyozta.

A szakembernek az volt a célja, hogy emelkedjünk el a szabadegyetemi szenioroktatás szintjétől, ami már a ’70-es, ’80-as évektől létezett. „Ez is fontos, értékes, lényeges dolog, de egy szabadegyetemi előadásra bárki beülhet. Az idős kor oktatása ott kezdődik, hogy felfogom, speciálisan az időseknek folyamatosan tartok képzéseket” – húzta alá Jászberényi. Ugyanis az, hogy egy EU-pályázaton nyer valaki egy összeget, és két-három féléven keresztül tanítja az időseket, az semmit nem ér. Az idősek tanítása egy folyamatos, mentálhigiéniés karbantartást jelent, amit fizikailag, lelkileg és szellemileg kell elképzelni. Mind a három rendkívül fontos, és ezeket kell beépíteni, hogy azután ő egyenrangúnak érezze magát a társadalomban, ez az empowerment.

Jászberényi ennek szellemében kezdte el működtetni a szenioroktatás hálózatát Magyarországon, ami egyre bővül, egyre több helyszín csatlakozik bele, és nagyon kevés helyszín szűnik meg. „Természetesen mi is ki vagyunk téve a politikának – tette hozzá –, mert ha az egyik akadémiát egy adott színű önkormányzati vezetés alatt kezdték el, akkor változás esetén meg kell értetniük az újakkal, hogy ez nem az adott politikai erő rendezése.”

Én magam úgy érzem, hogy működésünk messze fölötte van a napi politikai vitáknak, ellentéteknek, konfliktusoknak, és egyértelműen minden szeniort tanítunk. Politika nincs is a tananyagunkban, kizárólag geopolitika, ami a világpolitika eseményeiről szól

– emelte ki.

A hatásukra az országban rengeteg helyen indultak szeniorképzések – mondta a szakember –, de azok sokkal inkább szabadegyetemek.

A valódi szenioroktatás három kulcsszava a célközönség, a folyamatosság és az empowerment

– nyomatékosította.

A mi témáink elsősorban arról szólnak, hogy hogyan élj egészségesen, hogyan ne ess el, hogyan óvd magad az átverésektől, hogyan legyél rendben pszichológiailag, tehát nagyon gyakorlatias. Ezt tanultam Nyugaton, ezt hoztam Magyarországra.

A képzés módjára vonatkozó érdeklődésünkre Jászberényi József úgy felelt, kétféle képzést folytatnak. Az egyik képzés előadásokból áll, melyeket kéthetente tartanak 55 különféle helyszínen. Ezeknek témáit a helyiekkel egyeztetve az empowerment jegyében találják ki, tizenegy magyarországi egyetemről kerülnek ki rutinos szenioroktató előadóik, félévente összesen 120 előadóval dolgoznak. Ezenkívül pár helyszínen indítanak „half-szemeszeteres” kurzusokat, melyek egy témára 6-7 alkalmat szánnak. Ezek a témák például pszichológia, nyelvoktatás, okostelefonnal kapcsolatos képzés stb.

A legnagyobb ilyen helyszínük tizenhat helyszínnel Pestszentlőrinc, valamint Szentendre, ahol félévente 12-14 tanfolyamuk van – ismertette a gerontológus.

Számos helyen van egy-egy tanfolyam, ami kiegészíti a képzéseiket. Hozzátette, akkor lenne a legboldogabb, ha mind az 55 helyszínükön lenne tanfolyamuk is, nem csak előadásaik.

Célközönség, folyamatosság, empowerment
Dobos Zoltán / Alfahír

Az idősek digitális kompetenciáira vonatkozó kérdésünkre a szakember úgy válaszolt,

a szenioroktatás egyik legnépszerűbb képzési ága a digitalizációval kapcsolatos képzések.

Az első években alapfokú internettanfolyam, alapfokú számítástechnika volt a témája, most már vírusvédelem, adatbázis-kezelés, tehát speciális témák is megjelentek. Szép lassan az X-generáció is ötven fölé fog kerülni. Őket pedig másra kell majd oktatni, hiszen ők a digitális bennszülöttség határán vannak – emelte ki. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon a Commodore számítógépek meg a Sinclair ZX Spectrum a ’80-as évek közepétől jelennek meg, az X-esek között a ’70-es években születettek nagy számban vannak – tette hozzá.

Jászberényi közölte, nagyon sokat jár külföldre, és meri állítani,

az ottani hetvenes generáció számos magyarországi negyvenes-ötvenesnél jobban használja a digitális eszközöket.

Mert előbbi sokkal hamarabb kapta meg azt, és ott sokkal több az erre vonatkozó felnőttképzés – ismertette. Úgy látja, nagyon népszerűek ezek a digitális képzések, és vannak országosan indított képzések is, például a Digitális Jólét Program keretében, határon túli képzést is csinál szenioroknak egy Kárpátháló nevű egyesület. De a gerontológus szakember azt is hangsúlyozta, ha valaki ilyen képzést akar indítani, akkor azt folyamatosan kell működtetni, ezek nem projektmunkák.

Ha valaki valóban meg akarja tudni, mi a szenioroktatás, akkor jelenleg az országban kizárólag a Milton Friedman Egyetemen van az andragógia mesterképzési szakának geronto szakiránya, annak elvégzésével ő geronto-andragógus diplomát kap – húzta alá Jászberényi. Hozzátette, ez nem azt jelenti, hogy tarthat ilyen képzéseket, hanem hogy szervezheti azokat. Mint fogalmazott, az ő rendszerük azért ilyen nagy, mert a 2012 óta végzett több mint száz geronto-andragógus viszi a hírét ennek a szerveződésnek, és ők maguk is indítanak ilyen képzéseket.

Összegzésképp kijelenthetjük, hogy a különböző szakembereket más-más hozzáállás jellemzi a generációkérdéshez. Az biztos, hogy az idősebbek és a fiatalabbak részéről is szükséges a türelem a másik iránt. Boga Bálint gerontológust idézve: a fiatalkori fluid intelligenciát, azaz az új ismeretek megszerzését később, idősebb korban a krisztallizált intelligencia, vagyis a megszerzett tudás felhasználásának, mélyítésének képessége váltja fel, pontosabban erre tolódik el. Tehát az idősek élettapasztalatát nem pótolhatja semmilyen, a globális világháló révén megszerzett tudás, az internet adta lehetőségekre azonban az idősebbeket is rá kell vezetni. Az „OK, boomer” mindent rájuk hagyó flegmatizmusa helyett ajánljuk segítő kezet nyújtva, tanítva megszólítani őket: „hello, boomer”!

Felhasznált irodalom:

  • Boga, B. (2014): Pillantás a dombról. Válogatott fejezetek az idősödéstudomány területéről.  Neckenmarkt (AT): United P.C.
  • Buda, A. (2013): Pedagógusok az információs társadalomban. In: Lévai, D. – Szekszárdi, J. (szerk.): Digitális pedagógus konferencia. Konferenciakötet. Budapest: ELTE. p. 9–16.
  • Buda, A. (2019): Generációk, társadalmi csoportok a 21. században. In: Kiss, E. (szerk.): Magyar Tudomány 2019/1. Budapest: Akadémiai Kiadó. p. 120-129.
  • Jászberényi, J. (2010): Az ageizmus. In: Botos, B. (szerk): Polgári Szemle 2010/1. Budapest: Polgári Szemle Alapítvány
  • Mannheim K. (2000): A nemzedékek problémája. In: Mannheim Károly: Tudásszociológiai tanulmányok. Budapest: Osiris, p. 201–254.
  • McCrindle, M. – Wolfinger, E. (2009): The ABC of XYZ: Understanding the Global Generations. Sidney: University of New South Wales Press, p. 35-72.
  • Praksy, M (2001): Digital Natives Digital Immigrants. In: On the Horizon 2001/5. Bingley (UK): MCB University Press
  • Strauss, W. – Howe, N. (1991): Generations: The History of America’s Future, 1584 to 2069. New York: Harper Perennial, William Morrow and Company. p. 58-69.