Mohamed bin Szalman trónörökösről minimum a Vízió 2030 nevű program óta tudjuk, hogy ambicionálja Szaúd-Arábia modernizálása. A koronaherceg deklarált célja, hogy enyhítse a szaúdi gazdaság olajfüggőségét és fejlessze a szolgáltatási szektort, például az egészségügyet, az oktatást és a turizmust – írtuk 2017-es, A trónörökös felfalja a családot? – így néz ki a szaúdi Trónok harca című anyagunkban. A királyság nyit a külvilág felé, ami a sportban látványosan megnyilvánul.
Azóta az ultrakonzervativizmuson enyhítettek a nőknél, többek között már foglalhatnak szállodai szobát, férfi engedélye nélkül utazhatnak külföldre és autót is vezethetnek. Azt azért szögezzük le, hogy még mindig kellemetlen érzés lenne egy mondatban használni a királyság nevét és az egyenjogúságot, de kétségtelenül pozitív lépések ezek, ahogy a nagyobb vendégforgalom érdekében bevezetett turistavízum is, ami fontos szempont a nemzetközi sportesemények szervezésénél.
Bevásárolják magukat a sportba
Szaúd-Arábia ugyanis rendkívül aktívan kezdett pörögni azon, hogy a sporttal vigye az országba a turistákat, ezért nagyüzemben csábítják a királyságba a különböző meccseket és versenyeket.
A Formula-E naptárában 2018 óta szerepel Szaúd-Arábia, az első közel-keleti ország, ahol E-prixt rendeztek, 2019 decemberében az idei évad nyitóhétvégéjén gurult pályára a mezőny és még jónéhány alkalommal így tesznek: Szaúd-Arábia 10 évre szóló szerződést kötött a Formula-E vezetőivel.
Itt rögtön előtérbe kerül a turistavízum, amit különböző eseményekre osztanak ki, így volt ez az FE esetében is: a versenyre érkező külföldi nézők megkapták ezt a dokumentumot.
Bunyó
2019 decemberében csapott össze újra a nehézsúlyú világbajnoki címekért Andy Ruiz Jr. és Anthony Joshua, a meccsnek Szaúd-Arábia adott otthont, egy új, 15 ezer férőhelyes arénában, Diriyahban.
Itt az ökölvívás hagyományaitól kénytelenek voltak eltérni a szervezők, a szaúdiak nem engedték, hogy ringlányok is szerepeljenek a gálán.
Labdarúgás
Vasárnap a Real Madrid büntetőpárbaj után legyőzte az Atlético Madridot a Spanyol Szuperkupa fináléjában, a meccs viszont nem Spanyolországban volt, hanem a Jeddahban található King Abdullah Sports Cityben.
Ahogy a következő években is ott lesz: a szaúdiak 120 millió euróért 3 évre szerezték meg a rendezés jogát. Elfogadta a királyság ajánlatát az olasz szövetség is, 2018-ban a Milan és a Juventus Dzsiddában, 2019-ben a Lazio és a Juventus Rijádban, a Fahd királyról elnevezett stadionban küzdött meg a szuperkupáért.
Cristiano Ronaldóék egyszer még biztos visszatérnek Szaúd-Arábiába, eredetileg három döntőre kötöttek szerződést, összecsapásonként hétmillió dollárért.
Az olaszokról érdemes hozzátenni, hogy az utóbbi tíz évben csak két szuperkupa döntő volt hazai pályán, fociztak már Kínában, Katarban és Líbiában is.
Dakar
A klasszikus sivatagi verseny több évtizednyi Afrika és tíz évnyi Dél-Amerika után idén januárra a Közel-Keletre, Szaúd-Arábia költözött, minimum öt esztendőre.
A viadal jelenleg is zajlik, aminek a szokásosnál is nagyobb médiafigyelmet ad a kétszeres F1-es világbajnok és Le Mans-i 24 órás győztes Fernando Alonso indulása.
Az F1 lenne a nagy dobás
Az angol sajtó szerint a Liberty Media és Szaúd-Arábia már meg is egyeztek arról, hogy Dzsiddában utcai F1-es pálya épül, ahol 2021-től rendezhetnek nagydíjakat. A főszponzor a szaúdi olajóriás, a Saudi Aramco lehet. Nem hivatalos információk szerint 60 millió dollár éves nevezési díjat fizethetnek.
Cikkünkben csak a legjelentősebb eseményekről írtunk, de Szaúd-Arábia tízéves megállapodást kötött a világ legnagyobb pankrációszervező cégével, a WWE-vel, Dzsiddában Brazília-Argentína barátságos meccset rendeztek, Joshuaék előtt már George Groves és Callum Smith is a királyságban csaptak össze a WBA világbajnoki címéért, de monster truck-versenyt is sikerült a Közel-Keletre csábítaniuk, valamint a tenisz sem csúszott le a szaúdi sportradarról.
Képmutatás?
A szaúdi nézőpont a turizmus fellendítésének szándékával abszolút valid, de a sportwashingot is jól ki tudja használni a királyság, ha a rendezések sallangmentesen zajlanak. A sportwashing kifejezést magyarra talán úgy fordíthatjuk, hogy a sport által történő tisztára mosás/elfedés, itt azonban nem pénzről van szó, hanem brandről. Érdemes belegondolni, mekkorát lökhet az olajmonarchia megítélésén, ha nem újságírógyilkosság, háborúk és a nők jogainak korlátozása miatt kerül Rijád a címlapokra, hanem a nemzetközi sporteseményeknek köszönhetően.
Európai szemszögből a sportolók és a sportágak közel-keleti népszerűsítésénél is hatásosabb meggyőző erővel rendelkező szereplője a történetnek a pénz, de akadnak aggályok is.
2018-ban a szaúdi külügyminiszter már a szuperkupa meccs előtt figyelmeztette az olasz szövetséget, hogy Szaúd-Arábiában a nők mozgása erősen korlátozva van a stadionokban, férfi kísérő nélkül nem mehetnek be, vagy csak a családi szektorban foglalhatnak helyet.
Olaszországban át is futott a médián az ügy, nőjogi szervezetek követelték, hogy ne ott rendezzék a meccset, vagy a játékosok fessenek az arcukra fekete monoklikat, így tiltakozva a nők jogainak korlátozása ellen.
Az arcfestős szolidaritás nem lett volna szokatlan, többször is volt rá példa az európai topbajnokságokban, például Olaszországban is, hogy a futballisták vörös festékkel az arcukon léptek pályára a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem világnapján
Azzal pedig jól meghajtod a képmutatás biciklijét, ha korábban még látványosan kiállsz a nőket érő erőszak ellen, aztán meccset viszel egy olyan országba, ahol a mindennapi realitás része, hogy a nők gyakorlatilag a férfiak gyámsága alatt élnek, még az utóbbi időszak pozitív lépéseivel együtt is.
A mérleg másik oldalára Gaetano Micciché végtelenül pragmatista szavait tehetjük. A Serie A elnöke 2018-ban azzal védekezett, hogy az Olasz Szuperkupa az első futballmérkőzés Szaúd-Arábia történetében, amit egyáltalán a helyszínen nézhetnek a nők.