Bencsik János: "Göncz Árpád se városközpontot, se metrómegállót nem érdemel!"

Bencsik János: "Göncz Árpád se városközpontot, se metrómegállót nem érdemel!"

Korábban lapunk is beszámolt arról, hogy a Közlekedő Tömeg a napokban szakmai alapon érvelt amellett, hogy miért zavaró és kontraproduktív a fővárosi csomópontok állandó átnevezése, Bencsik János, a Jobbik országgyűlési képviselője és budapesti elnöke szerint azonban annak, hogy az Árpád híd metrómegállót átnevezzék Göncz Árpád városközpontra, más szempontok alapján sincs létjogosultsága.

A Közlekedő Tömeg szerint ne nevezzék át az Árpád hídi megállót Göncz Árpád városközpontra

A Közlekedő Tömeg ellenzi az újabb átnevezést, mely során az Árpád híd metróállomás nevét Göncz Árápád városközpontra cserélnék, és azt kéri az érintettektől, hogy a bevezetés előtt álljanak el az ötlettől - írta az Egyesült a Facebook-oldalán. Felidézték, Budapest csomópontjainak neve az elmúlt időszakban egyfajta sajátos játszótérré alakult: "Ferencváros vasútállomás - Málenkij Robot emlékhely, Szent Gellért tér - Műegyetem M, Semmelweis Klinikák M...

"Tudom, hogy 'a jóságos Árpi bácsi' mítosza bizonyos körökben a mai napig nagy népszerűségnek örvend. A nosztalgia sok mindent megszépít, főleg ha egy évtized távlatából az ember visszatekint, Sólyom László után kik következtek a köztársasági elnöki székben. A doktoriját csalással szerző Schmitt Pál és a NER kesztyűbábjaként funkcionáló Áder János mellett Árpi bácsi emléke valóban felértékelődik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a pártoktól független államfő intézményét először Göncz Árpád rántotta sárba" - fogalmazott Facebook-bejegyzésében a politikus. 

Ugyanakkor hangsúlyozza, a rendszerváltás előtti pályája alapján tisztességes államfő is lehetett volna Göncz Árpád, amihez minden hitelessége megvolt: a cserkészmozgalom, a szovjet hadifogság, a kisgazda múlt, az ávós meghurcoltatás, az 56-os szerepvállalás, az ezt követő börtönévek - nem is beszélve olyan kiemelkedő kulturális teljesítményekről, mint a Gyűrűk Ura magyarra fordítása.

"1990-ben Göncz Árpád egy tisztességes, a magyar szabadság mellett elkötelezett, bátorsága miatt üldözött államfi képét mutatta. Hogy aztán politikai szerepvállalásával az egészet romba döntse"

- írta.

Bencsik János azzal érvel, hogy Göncznek kulcsszerepe volt abban, hogy a III. Magyar Köztársaság olyan erkölcsi lejtőre került, amely kikövezte az utat Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéig és Orbán Viktor harmadik kétharmadáig. Köztársasági elnökként mindvégig az akkor liberális ellenzéki SZDSZ és FIDESZ aktuális politikai érdekeit képviselte, meg sem próbálva kilépni a pártpolitikai csatározások mocsarából - tette hozzá. 

"Nem hidakat épített, hanem árkokat ásott. Nem a pártokon akart felülemelkedni, csupán a kormányzó MDF-et letörni. Nem az államszocializmusban kisemmizett, megtört Magyarországot támasza lett, hanem az antikommunista szólamokkal parlamentbe jutott, a háttérben kommunistákkal kollaboráló liberális holdudvaré"

- fogalmazott a jobbikos politikus. 

Bencsik János így vonta meg Göncz Árpád tízéves működésének "szomorú mérlegét":

  • 1990-ben nem volt hajlandó Antall József miniszterelnökkel közös tv-műsorban beszélni az ország valós gazdasági állapotáról, hogy a későbbi megszorítások ne rontsák népszerűségét.
  • A taxisblokád idején politikai nyilatkozattal rúgta fel a kormány és a taxisok között formálódó megállapodást.
  • Nem írta alá a kisajátított földek rendezéséről szóló törvényt, hogy a kormányt bukni lássa.
  • Alkotmánysértő módon hónapokig nem volt hajlandó kinevezni a köztévé és -rádió élére a kormányfő által javasolt alelnököket.
  • Folyamatosan szélsőjobboldali veszéllyel riogatott. Antall halála után kegyeletsértő módon arról beszélt, hogy Magyarországon igazi demokrácia csak 1994 után, vagyis a kommunista utódpárt visszatérésével várható.
  • A Horn-kormány törvényjavaslatait zokszó nélkül aláírta, beleértve a magyar középosztályt kizsigerelő Bokros-csomagot is.

A fiatal magyar demokrácia első szabadon választott köztársasági elnöke megalapozhatta volna az államfői intézmény tekintélyét, pártatlanságát, nemzetegyesítő erejét. De Göncz ehelyett az alkotmánysértést, a jogszabályok áthágását és a hozzá kötődő politikai pártok kiszolgálását választotta - tette hozzá.

Bencsik János szerint

"a Sándor-palota így lett a schmittpálok és áderjánosok martaléka. Nemcsak az ő felelőssége, hogy így történt, de az övé is. És ezért nem városközpontot, hanem egy elfogulatlan életrajzi könyvet érdemel"