Kinek fog fájni a legjobban, hogy az amerikaiak megölték az egyik legfontosabb közel-keleti vezetőt?

Kinek fog fájni a legjobban, hogy az amerikaiak megölték az egyik legfontosabb közel-keleti vezetőt?

A Közel-Kelet Szulejmáni halála után – ezzel a címmel rendeztek beszélgetést Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő moderálásával a Külügyi és Külgazdasági Intézetben, ahol az amerikai mellett az iráni szempontokat is megismerhette a közönség.

Az Egyesült Államok január elején célzott dróncsapással likvidálta Kászim Szulejmánit, az iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz egységének parancsnokát, az ország egyik legbefolyásosabb emberét, akinek komoly szerepe volt Teherán közel-keleti politikájának irányításában. 

Szalai Mátéval, a térség szakértőjével itt beszélgettünk arról, hogy várható-e háború, de Irán végül emberáldozatokat nem követelő csapással reagált Szulejmáni halálára. Bonyolítja a kérdést, hogy Washington egy harmadik állam területén, Irakban, Bagdad megkérdezése nélkül hajtotta végre a támadást. Ezután felerősödtek az amerikai csapatok kivonulását követelő hangok, de az iraki parlament csak egy nem kötelező érvényű határozatot fogadott el erre vonatkozóan, így egyelőre a nemzetközi erők, köztük magyar katonákkal, maradtak az országban.

Donald Trump rengeteg kritikát kapott a saját hatáskörben eldöntött támadás után, Irán áldozati szerepe egészen az ukrán utasszállító repülőgép teheráni tragédiájáig kitartott. Irán egy ideig tagadta, hogy ők lőtték volna le a gépet, végül mégis beismerték: emberi hiba után két rakétát indítottak a Boeingre, 176 ember halálát okozva.

A kerekasztalt Varga Gergely kutató nyitotta, aki szerint az amerikai elrettentési politika akár működhet is, látva, hogy a retorikával szemben nem volt annyira erős a tényleges iráni válaszreakció. A Forradalmi Gárda ugyan egy intézmény, de ideiglenesen elképzelhető, hogy negatívan érinti Kászim Szulejmáni halála az Irán vezette térségbeli hálózat működését.

A likvidálás globális stratégiai dimenzióját abban látja, hogy ez egy üzenet volt Oroszország és Kína irányába is. Az Egyesült Államok érezhetően kivonulóban van a Közel-Keletről, de a kulcsfontosságúnak tartott érdekeik védelmében hajlandók katonai erőt is használni.

N. Rózsa Erzsébet elsősorban az iráni szempontokat villantotta fel, Teherán magát egy felelős regionális hatalomnak látja, betartva a nemzetközi kötelezettségeket és szabályokat. Bizonyos kérdőjelek felmerülnek ugyan, de az atomalkuval kapcsolatos viselkedésük is azt bizonyítja, hogy nem szegik meg az egyezségeket.

Irán 2018 májusától, ekkor mondta fel Donald Trump egyoldalúan a megállapodást, egészen 2019 májusáig stratégiai türelmet gyakorolt. Voltak vitás pontok, amiket a dokumentumban lefektetett módszer szerint, egyeztető bizottság összeülésével rendeztek, de betartották a megállapodást.

Egy év után viszont úgy látták, hogy most már tenni kell valamit, mert a szankciók komolyan érintették a gazdaságukat. Ekkor kezdték fokozatosan bejelenteni, hogy miben térnek el a megállapodásban foglaltaktól. Öt ilyen lépcsőről tájékoztatták a közvéleményt, de azt is mindig hozzátették, hogy ezek a változások visszafordíthatók. N. Rózsa Erzsébet szerint,

ha a néha tényleg kemény kommunikáción túl valóban egy fundamentalista radikális rezsim működne Teheránban, akkor nem ötlépcsős folyamatban reagálnának, hanem széttépnék a megállapodást.

A nyomásgyakorlás másik formája például a hajófeltartóztatások és a drónlelövések. Irán elkezdte megmutatni, ha a helyzet fegyveres konfliktussá fokozódik, akkor az nem csak az Öböl ügye lesz, hanem az egész világot érinteni fogja.

Kászim Szulejmániról elmondta, hogy komoly szerepe volt az ISIS visszaszorításában, Iránban nemzeti hős volt, ha úgy tetszik celeb, aki jól használta a social mediat is. Az utódja az elmúlt húsz évben a helyettese volt, ugyanúgy részt vett a szervezési feladatokban, csak eddig nem volt látható. A kutató arra is felhívta a figyelmet, hogy a megölése az irániak jelentős részét egységbe kovácsolta, akik között vannak ellentétek, de erős nemzeti érzelmekkel rendelkeznek és a merénylet összehozta őket.

A támadás nemzetközi jogi kérdéseket is felvet, nincs hadiállapot Irán és az Egyesült Államok között, mégis megöltek egy állami tisztviselőt, ráadásul egy harmadik ország területén. Az iraki parlament nem kötelező érvényű felszólítását hatalmas presztízsveszteségnek nevezte Washington számára.

Mindezt követte az ukrán gép lelövése Teheránban, ami emberi hiba volt, az iráni vezetés ezzel nem számolt, nem is illik bele a felelős hatalomról és az áldozati szerepről sugárzott képbe.

Szalai Máté a közel-keleti régió szempontjait ismertette a közönséggel. A likvidálás után sokan azt érezték, hogy korszakhatár következett a Közel-Keleten, szerinte erről nem beszélhetünk. Ehhez vagy a hatalmi egyensúlyi viszonyoknak vagy a stratégiai fenyegetés percepcióknak kellett volna megváltoznia, de egyik sem következett be. Gyors stratégiai válaszok vélhetően azért sem születtek az amerikai akcióra, mert a térség hatalmai mással vannak elfoglalva:

  • a törökök Líbiával
  • Szaúd-Arábia az elmúlt időszakban konszolidálni igyekszik külpolitikáját
  • Izraelben belpolitikai küzdelmek zajlanak
  • a szíriai szereplők elsősorban Idlibbel és a kurdokkal foglalkoznak

A kutató szerint Irán eddig kétarcú külpolitikát vitt, egyrészt képviselte a racionális vonalat, tárgyalási készséggel, másrészt viszont egy volt keménykezű Irán, beavatkozási hajlandósággal. A mostani válságban Irán racionálisan viselkedett, békülékenyebb arcukat mutatták. A kemény retorika mellé társultak válaszcsapások, de ezek pontosan ki voltak számolva a racionalitás talaján.

Az amerikaiak dróntámadása akár morálisan, akár nemzetközi jogilag is elítélhető, a hatalompolitikai megfontolásokat nézve talán

Trump bizonyítani akarta, nemcsak hogy megvannak, de adott esetben használják is a kapacitásaikat egy ilyen akció kivitelezésére. Ez üzenet a közel-keleti vezetők irányába is, Washingtont ezután kiszámíthatatlanabbnak, ugyanakkor potensebbnek láthatják.

Szalai szerint Irak is fontos szereplője a történetnek, ha ott változások zajlanak, azoknak stratégiai következményei lehetnek az egész Közel-Keletre nézve. Közvetlenül a merénylet után úgy tűnt, hogy Bagdad kikényszeríti az amerikai csapatok kivonását az országból, de mostanra nyugodtabbá vált a helyzet, egyensúlyozni próbálnak az iraki vezetők. Az Amerika-ellenesség növekedett, ha viszont elhagyják az országot, erősödhet az iráni befolyás, aminek sokan szintén nem örülnének.

Varga Gergely szerint Washington érdekei közé sorolhatjuk a régió stabilitását, az Öbölben található olaj- és földgáz-készletek kijutását a világpiacra és a terrorizmus visszaszorítását, a legszorosabb regionális szövetségesek – Izrael, Szaúd-Arábia – pozícióinak támogatását.

Szulejmáni likvidálása ezekkel sok szempontból ellentétes, destabilizálhatja a térséget és növeli a katonai konfliktus esélyét, valamint gyengítette az amerikaiak iraki pozícióit. Az ISIS maradványai elleni katonai fellépés folytatása is politikai korlátok közé szorulhat a megváltozott környezet miatt, de Irán regionális visszaszorításának tekintetében sem volt kedvező lépés, sikerült erősíteni az Amerika-ellenes érzelmeket Iránon kívül is.