Mozifilm készült Béres József áldozatkészségéről és hazaszeretetéről

Gáspár Tibor, A feltaláló

Segítőkészség, az élet és a haza szeretete, áldozatvállalás, céltudatosság. Ezek a fő üzenetei Gyögyössy Bence: A feltaláló című játékfilmjének, mely a száz éve született Béres József életét és a szocialista rendszer általi meghurcoltatását mutatja be. A néhol szatirikus humorral, máskor könnyfakasztóan megindító drámával átszőtt alkotás sajtónyilvános vetítése után alkalmunk nyílt beszélgetni a rendezővel is.

A jó szándékú kisember, akit a szocialista hatalom el akar lehetetleníteni. A gyermekkora óra természetkedvelő Béres József (Gáspár Tibor) agrármérnök húga, Irén (Für Anikó) agytumorban szenved, a tudós azonban – agrárkutatói munkáját továbbgondolva – kifejleszti a nyomelemekben gazdag cseppeket, amelyek meggyógyítják a végstádiumú asszonyt. A szernek híre megy, a gyógyulásban reménykedő emberek hosszú sorokban várakoznak Béres kapujában. Az orvostársadalom egy része szakmai féltékenységből kuruzslónak állítja be a tudóst, és a hatalom segítségét kérik Béres találmányának betiltásához, a feltaláló elítéléséhez. Mivel Béres nem áll be a sorba, a pártvezetés megyétől a fővárosig veszélyt lát benne, így el is indítják a koncepciós pert. Béres mellé azonban odaáll feleségén, Katón (Huszárik Kata) túl a magyar értelmiség, például Nagy László költő (Trill Zsolt), illetve a betegek is. Az Aczél Györgyig és Pozsgay Imréig elérő eljárást végül a koronatanú lelki vívódását követő jó értelemben vett fordulata után felmentéssel kell lezárni, így természetesen happy end a valós történetet feldolgozó film vége.

Béres Józsefet meghurcolta a szocialista államhatalom

Az alkotás megtekintése után az első gondolat, hogy egyszerűen zseniális a dramaturgiája. Amelyben egyrészről egy nevetésre ingerlő, már-már A tanú című klasszikus mű groteszk társadalomábrázolása jelenik meg. Tökéletesen ábrázolja az MSZMP különböző szintű vezetőinek „felfelé nyal, lefelé tapos” jellegű hozzáállását, a – Gyöngyössy Bence rendező szavaival élve – „nem működő szocializmus” bizarr struktúráját. Ezt néhol szatirikus humorral teszi, így annak ellenére kacagást vált ki, hogy a történet maga nyomasztó, a szereplők karakterfejlődése pedig – és ez a másik érzés, ami áthatja a nézőt – olykor könnyfakasztóan megindító.

Már-már A tanút idéző szatírával mutatja be a rendszert

Valóban, a sajtóbemutató után többen is a szemünket törölgettük, hiszen nemcsak az ártatlanul meghurcolt Béres Józsefet sajnáltuk, hanem például a koronatanúvá vált kisembert, az intézet gondnokát, Imrét (Székely B. Miklós) is. Az egyszerű kisember Béres barátja volt, de a szocialista rendszer zsarolása (állásvesztéssel fenyegetik) miatt úgy tűnik, kénytelen „beállni a sorba”. Az idősebb korosztály benne saját hetvenes évekbeli önmagát fedezheti fel, míg a szocialista rendszer bukása után szocializálódott fiatalok számára ő lehet a jó és rossz küzdelmének, és természetesen a jó győzelmének szimbóluma. De némely katartikus jelenet szintén képes megindítani a könnycsatornát, gondolunk akár Béres hazaszeretetről tett tanúságtételére Aczél Györgynél, vagy Imre unokájának, Zsuzsikának meglátására arról, hogy a jó Istentől kapott életet szeretnünk kell akkor is, ha el vagyunk keseredve.

Béres József már említett természetszeretete kapcsán nem mehetünk el szó nélkül Csukás Sándor operatőr munkája mellett. A főszereplőnek ezt a tulajdonságát ugyanis remek képi világgal, néha a nyírségi táj nagytotáljával, máskor az egyes növények szuperközeli vágóképeivel pompásan érzékelteti.

A természet ábrázolása hangsúlyos szerepet kap

A sajtóvetítés után lehetőségünk volt beszélgetni Gyöngyössy Bence rendezővel, aki elárulta, nagyon szerencsés véletlen egybeesés, hogy a játékfilm bemutatója épp Béres József születésének századik évfordulója előtti napra esik. „Biztos, hogy Józsi bácsi segített onnan föntről!” – tette hozzá a rendező némi humorral. Elmondta, a film terve már öt éve az asztalon volt, Petényi Katalin és Kabay Barna akkor készítettek egy dokumentumfilmet a világhírű magyar tudósról. A projekt kezdettől fogva játékfilmnek indult, de annak forgatókönyvét a Nemzeti Filmalap nem támogatta. A televíziót viszont érdekelte a téma, ők azonban sorozatként képzelték el, ami teljesen más műfaj – nyilatkozta kérdésünkre. Gyöngyössy azonban nem tett le a játékfilmről, ezért megpróbált egy olyat, amit előtte még sosem csinált:

egyszerre forgatott két filmet. Mint fogalmazott, a sorozat forgatása közben megcsinálta azokat a beállításokat, felvételeket, amiről úgy gondolta, kellenek ahhoz a dramaturgiai struktúrához, amire majd később a játékfilmet fel lehet építeni.

Gyöngyössy úgy vélte, ahhoz, hogy a fiatalabbak is megértsék a hatvanas-hetvenes évek nem működő szocializmusának rendszerét, mechanizmusát, ahhoz jó út ez a már-már szatírába hajló jelenet, egyes szocialista pártvezetők karikírozott karakterei. Ugyanakkor megvan a balansz is – húzta alá a filmrendező –, mindig ott van a másik oldal, amit Béres József képvisel, aki

hihetetlen morális tartást mutat ezekben a helyzetekben is.

Gyöngyössy azt is elárulta, Imre, a gondnok létező személy volt, unokája, Zsuzsika viszont fiktív szereplő. Úgy vélte, egy ilyen jól dokumentált életnél, mint Béresé, ami történetként megáll a maga lábán, nem szabad eltérni a valóságtól. Ugyanakkor hogy a mű megfeleljen a XXI. századi moziba járó ember elvárásainak, ahhoz valamilyen szinten dramatizálni kell. Így szerepelnek benne dramatizált helyzetek és dramatizált figurák is. Ha ezek a helyzetek és figurák olyanok, hogy „akár meg is történhetett volna”, akkor van helye ebben a szerkezetben – hangsúlyozta a művész. Imre koronatanúi szerepe már egy ilyen dramatizált helyzet volt – árulta el a film egyik legmegindítóbb jelenetéről Gyöngyössy.

A rendező úgy gondolja, a film

nemcsak a fiatalok, hanem a hatvanas-hetvenes éveket átélő korosztály számára is érdekes lehet.

„Ennek érdekében megpróbáltunk egy olyan vizuális világot felépíteni, ahol megláthatja az ember a gyerekkorát, egy picit a nosztalgia is bejön a gondolataiba” – mondta. A fiatalok viszont nem ismerik ezt a kort, de számukra a történeten túl is fontos, de közérthető üzenetet hordoz a film. Gyöngyössy szerint ilyen Béres egyszerű, közérthető értékrendje, morális példája, ragaszkodása az igazsághoz.

Az álmok megvalósításánál nagyon sok konfliktust le kell győzni az életben. Ha az ember ezt határozottan, céltudatosan, kompromisszumok nélkül, áldozatkészséggel teszi, akkor lehet eredményt elérni

– összegezte a film fő üzenetét a rendező.

A kétórás filmet Gyöngyössy Bence négyrészes, Cseppben az élet című minisorozata alapján alkották meg, a nagyközönség azonban a február 6-i műsorra tűzés után eddig nem látott jeleneteket is megtekinthet a nagyjátékfilmben, melynek forgatókönyvét Gyöngyössy Bence mellett Kabay Barna, Petényi Katalin, Fonyódi Tibor és Czető Bernát László írta.

Gáspár Tibor, Kabay Barna, Petényi Katalin, Gyöngyössy Bence, valamint Kubik Elvira sajtófőnök (b-j.) a film sajtóvetítésén a Puskin moziban
Dobos Zoltán / Alfahír

Az alkotás iránt akkora az érdeklődés, hogy országosan 71 mozi fogja vetíteni, a Cinema City hálózat összes mozija is műsorára tűzte, és a nagyközönség számára február 6-ától lesz látható.

(A feltaláló. Színes, magyar játékfilm, 120 perc, 2019 (12). Rend.: Gyöngyössy Bence. Forgatókönyv: Gyöngyössy Bence, Kabay Barna, Petényi Katalin, Fonyódi Tibor, Czető Bernát László. Fsz.: Gáspár Tibor, Huszárik Kata, Für Anikó, Seress Zoltán, Székely B. Miklós. Forg.: Pannonia Entertainment Ltd. Bemutató: 2020. február 6.)

A film trailere itt tekinthető meg:

Az alkotók egy képgalériát is a rendelkezésünkre bocsátottak, mely a film jelenetfotóit tartalmazza. Ezt alább tekinthetik meg:

Gáspár Tibor
Gáspár Tibor
37