Vona Gábor: a két ellenzéki lista nem demoralizál, hanem mozgósít

Vona Gábort kérdeztük arról, hogy Jakab Péter Jobbik-elnök egy háttérbeszélgetésen arról beszélt újságíróknak, hogy az ellenzéki pártok a külön listákon való elindulással sokkal több ellenzéki szavazót tudnának megszólítani 2022-ben, úgy, hogy közben a 106 egyéni választókörzetben egy jelölt mögött sorakoznak fel. Az expolitikus az Alfahírnek azt  mondta, hogy örül a fejleményeknek, és tudatosan vállalta az év elején a faltörő kos szerepét. Interjú.

 

„A közös lista és a közös miniszterelnök-jelölt valójában nem a kormányváltást segíti" - írta korábban. Most úgy tűnik, nem lesz közös lista.

Örülök, hogy a Jobbik új elnöke ezt felvállalta, de nagyon nehéz kommunikációs helyzetben van az, akinek el kell magyaráznia azt, hogy a két lista nem az összefogás ellen van, hanem pont a kormányváltást szolgálja. Az egy közös ellenzéki jelölt indítása már nem lehet kérdés, ahhoz a társadalom és a történelem is megérett, hogy a NER-rel szemben egy jelölt álljon föl, ugyanakkor, ha megvizsgáljuk az érveket, és az októberi önkormányzati választások tapasztalatait, akkor sokkal több minden szól a külön listák mellett.

Egyrészt, ha októberben országgyűlési választásokat tartottak volna, és ugyanez az eredmény születik, akkor azt országosan a Fidesz nyeri meg, ha nem is kétharmaddal, de bőven. Vagyis,

ami jelen pillanatban van, az nem elég, még több szavazót kell megszólítani.

Másrészt, ha az önkormányzati választásokon megnézzük a megyei listákat, akkor azt látjuk, hogy sokkal jobban szerepelt az ellenzék ott, ahol több listán indultak.

 

Jó, de ebben az esetben a megyei lista torzít az összképen, hiszen nem szerepelnek benne a megyei jogú városok.

Ha az ellenzék választást akar nyerni, akkor nem elég az önkormányzati választás városi sikereit megismételnie 2022-ben, hanem a kisebb városok és a falvak társadalmába is be kell hatolni. Pont ezek azok a helyek, ahol meg kell buktatni a kormányt. Ehhez viszont kevés az egy lista.

Szintén fontos, hogy egy lista esetén a Fidesznek feldobunk egy kommunikációs magas labdát, hiszen lényegében azt tudják mondani, ami sok ellenzéki szavazó számára is riasztó lehet, hogy itt nem történik más, minthogy Gyurcsány Ferenc tér vissza a hatalomban és jönnek vele a 2010 előtti politikusok is. Két listával ez a kommunikációs méregfog kihúzható.

Tény az is, hogy a kormány politikája erodálódott, viszont nem biztos, hogy azokat az embereket, akik 2010-ben, 2014-ben, vagy 2018-ban a Fideszre szavaztak, meg tudja szólítani az ellenzék a közös listával.

Sokkal szélesebb szavazóbázist tud lefedni az ellenzék, ha több listával vág neki a választásoknak. De nem is ez a legfontosabb érv.

 

Hanem?

Vegyük a 2018-as választásokat. A Fidesz azon kétharmaddal nyert, mégis több listás ellenzéki képviselő ül a parlamentben, mint kormánypárti, pedig öt ellenzéki lista volt, a Momentum pedig még be sem jutott, így szavazatok is elvesztek. Ha csak listás választás lett volna, a Fidesznek nemhogy kétharmada, de többsége sem lenne a parlamentben. A tanulság az, hogy az egyéni mandátumokat kell elhozni, abból van több az országgyűlésben,hangsúlyozva, a 106 egyéni választókerületnek egy az egy ellen kell neki vágni.

 

Miért érzi úgy, hogy nehéz helyzetben van az, aki ezt akarja kommunikálni?

A kommunikációs verseny egyik vastörvénye, hogy a lehető legegyszerűbben kommunikálj. Annál egyszerűbben pedig nem lehet az ellenzéki oldal összefogását kommunikálni, mint hogy ’fogjunk össze teljesen, legyen egy lista, egy jelölt!’ Ez alá már nem lehet egyszerűségben menni. Miközben a világ és a választás ennél sokkal komplexebb folyamat. S ami ehhez még hozzátartozik, hogy van egy rosszhiszeműség is a DK és Gyurcsány Ferenc részéről. Ők gátlástalanul kihasználják ezt a beszűkült kommunikációs teret. S hogy ennek mi az oka? Ha egy lista van, akkor a legerősebb ellenzéki párt, jelen esetben a DK, monopolizálni tudja az ellenzék sikerét, és akár a kormányt is, míg adott esetben, ha több lista van, akkor az ellenzék sokkal demokratikusabban és igazságosabban tudja meghozni a döntéseket.

Gyurcsány Ferenc ezt a nagyon fontos egyeztetést akarja kikerülni, lényegében balekká teheti a többi ellenzéki pártot.

 

Ön ennek ellenére vállalkozott arra, hogy válaszol Gyurcsány Ferenc éveleji javaslatára. Miért?

Szándékosan vállaltam a faltörő kos szerepét, mert tudtam, hogy a pártoknak nehéz ebben a kommunikációs térben megszólalniuk.

Nagyon örülök annak, hogy megvan az első párt, amelyik nyitott a több lista gondolatára, és remélem, hogy más pártok is átgondolják, és felismerik az ebben rejlő lehetőségeket. Például, hogy így konstruktív vitákat folytathatnak egymással az ellenzéki pártok.

 

Az első reakciók eléggé dühödtek voltak, főleg a DK részéről. Azóta mi változott?

Azt gondolom, hogy az idő múlása segített. Az indulatok leülepedtével, a javaslatom egyre nagyobb legitimitást nyert. Nem foglalkozom direkt pártpolitikával, de civilként is úgy éreztem, hogy ebben meg kell nyilvánulnom, hogy teremtsek egy kommunikációs teret, megkönnyítve azoknak a helyzetét, akik ezt nem biztos, hogy be tudták volna vállalni. Legalábbis nem elsőként. Én azt szeretném, ha ez a vita a 2020-as év első felében lezajlana, mert bárhogyan is alakul, sokkal rosszabb lesz, ha ezt a kérdést nem, vagy még rosszabb esetben, ha későn vitatnánk meg, és hirtelen ’21-ben, vagy ’22-ben a szőnyeg alól kellene előhúzni a témát, a választásokkal a nyakunkon.

 

A politika verseny, ám ez az innováció szép lassan eltűnt a NER-ből.

Ha az egyéni jelöltekben az ellenzéki pártok megegyeznek, az teremt egy olyan közös dinamikát, ami megakadályozza azt, hogy a két lista egymást oltsa ki. Nem is ez lenne a cél, és a társadalom sem ezt várja el. A két listának nem is ez volna a küldetése, hanem hogy egy egészséges versenyt alakítson ki.

Azt gondolom, hogy a két lista nem demoralizál, hanem mozgósít, hiszen sokkal több ember érezhetné úgy, hogy amire szavaz, az nem valami ellen szól, hanem hogy valami mellett voksol.

Ha valaki kormányváltást akar, akkor a választókörzetében szavazzon az ellenzéki egyéni jelöltre, ám ha valakit az is érdekel, hogy a kormányváltás után mi lesz, az szavazzon arra a listára, ami a legszimpatikusabb számára az ellenzéki oldalon. Az embereknek ne csak arra hagyjunk jogot, hogy döntsenek arról, akarnak-e egy új kormányt, hanem legyünk kíváncsiak arra is, hogy milyen jövőt akarnak a NER utáni Magyarországon. Mert, ha csak '22-ig látunk előre, abból nem is lesz sikeres kormányzás.

 

Ugyanakkor semmi sem garantálja, hogy a Fidesz nem írja át a választási törvényeket, és esetleg mégis változtatni kell a stratégián.

Ez valóban benne van a pakliban, ha a helyzet megváltozik, akkor az új helyzetre kell reagálnunk. A Fidesz szokta mondani, hogy akkor menjünk át a hídon, ha a hídhoz érünk, én remélem, hogy ehhez a hídhoz soha nem fogunk eljutni, és a Fidesz a saját maga által hozott választójogi törvényét nem akarja ismételten újra szabni.