A jövő generációjának nagy küldetése, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat

Jobbik IT
A Jobbik IT megemlékezése a Terror Házánál, február 26-án

A Jobbik Ifjúsági Tagozat a hagyományoknak megfelelően idén is a Terror Háza előtt emlékezett meg a kommunizmus áldozatairól. Bár az eseményen részt vett, és beszédet is mondott Sneider Tamás, a párt országgyűlési képviselője, illetve az Országgyűlés alelnöke, mi azoknak a véleményére voltunk kíváncsiak, akik életkorukból kifolyólag nem tapasztalták meg az átkost. Interjú Baucsek Rajmunddal, a Jobbik IT országos alelnökével többek között arról, az emlékezéspolitikában mi a feladata a mai fiataloknak.

Harminc évvel a rendszerváltás után, milyen üzenete van még a kommunizmus áldozatainak emléknapjának?

A Jobbik Ifjúsági Tagozata üzenete egyértelmű és világos: emlékeznünk kell, hogy emlékeztessünk. Hiába telt el 30 év, számos tényező és ok miatt úgy gondoljuk, hogy

a kommunizmussal és örökségével nem tudott a politikai elit leszámolni.

Azért küzdünk, hogy ettől a múlttól megszabaduljunk. Legyen az egy utcanév, vagy olyan szobor, emlékmű, ami olyanoknak állít emléket, akik a szabadságot elvették őseinktől. De talán a legfontosabb, hogy az állampárti múlttal leszámoljunk.

Addig fogjuk követelni az ügynökakták teljes körű nyilvánosságra hozatalát, ameddig a kormányzat be nem látja, hogy ettől nem félni kell, hanem biztosítani.

Ennyivel tartozunk azoknak, akikre emlékezünk, akiket megfigyeltek, akiknek tönkretették az életét. Úgyhogy van még tennivaló, s addig az emlékezéseknek is helye van. Ezt követeli tőlünk a tisztesség és az erkölcs, valamint az igazság.

Baucek Rajmund

A feltáratlan ügynökakták is jól bizonyítják, nincs meg a politikai akarat a szembenézésre. De miért marad el a nyomásgyakorlás a társadalom részéről?

A kommunizmus egyik fő sajátja a félelemkeltés, a gyűlölet elültetése, az ellenség keresése volt és lesz is, de arról kevesen beszélnek, hogy sajnos azt is elérte, hogy az emberek beletörődtek a sorsukba, továbbléptek és sokaknál sajnos, a retro érzés is felmerül, hogy mennyivel biztonságosabb volt az életük a korábbi rendszerben. Ez még igaz is lehet. Azonban azt elfelejtik, hogy cserébe mennyi mindenről, legfőképp a szabadságról mondtak le. A mai magyar társadalom számtalan problémával  küzd, és vannak bizonyos prioritások, mint például a megélhetés, vagy az egészségügy, amely az egyének számára kétségtelenül fontosabbak, mint az emlékezetpolitika. Ugyanakkor az a cél, hogy

mindezeken túl, a magyar emberek vegyenek erőt magukon, álljanak ki magukért, s ne felejtsék el azt, hogy az igazságnak micsoda felszabadító ereje van.

A társadalom az egyedüli, ami a politikai szereplőkre hatást tud gyakorolni. Éppen ezért az elfelejtés helyett a megismerés alternatíváját kell a társadalomnak elsajátítani. Nem a politikai rendszerekre kell várni, hanem saját maguknak kell lépni.

Sneider Tamás

Akik idén diplomáznak, már azoknak sem lehet személyes emléke a Kádár-korszakról. Hogyan lehet megszólítani a fiatalokat ebben a témában?

A fiatalok, beleértve magamat is, nem tapasztalták meg a kommunizmus, a késő kádári világ jellemzőit. Teszem hozzá, szerencsére. Viszont otthon, családi történeteket hallgatva nagyjából kialakul egy kép erről a sötét korszakról.

A kommunizmus nem halott, csupán csak bukott eszme, és ha nem vigyázunk, valamilyen formában bármikor visszatérhet.

Ezt kell megakadályozni. A mai kornak megfelelő modern oktatási rendszer szükséges, hogy a jövendő nemzedék ne viszolyogjon a történelemtől, hanem tanulmányozza. Igenis tanítani kell, nem tabutémaként kezelni a Kádár-korszakot, vagy az azt megelőző bűnös éveket. Tényszerűen, nem pedig valami szép világnak ábrázolva. Emellett fontos szerepe lehet a jövőben a közösségi médiának, hiszen rengeteg fiatal tájékozódik ezen a felületen. A friss kutatásokat, tudományos eredményeket közelebb hozva a közösségi felületeken is érdemes publikálni, nyilván az elvárásoknak megfelelően.

Fontos az is, hogy mind a középiskolákban, mind az egyetemeken a gondolkodás, a saját vélemények megalkotására megfelelő környezetet kell kialakítani. Nem az évszámok a fontosak a kommunizmus esetében sem, hanem az indokok, a motivációk, a logikai rendszer.

Természetesen figyelemfelhívó, fiatalos akciókkal is el lehet jutni a fiatalokhoz, legyen az utcai megmozdulás, vagy olyan látványos videó, amiben elmagyarázzuk, hogy miért kell nemet mondanunk a korábbi rendszerre.

Azt se felejtsük el, hogy sajnos a jelenlegi hatalom, visszaélve a támogatással, nemzeti köntösbe bújtatva, sok esetben a bolsevik világot idézi.

Az "aki nincs velünk, az ellenünk van" világot próbálja egyre erőteljesebben meghonosítani. Erre nemet kell mondani, folyamatosan tiltakozni kell ellene. Egy manapság diplomázó, vagy tanulmányait végző fiatalnak ezt muszáj látnia. Ezért is kell folyamatosan hangsúlyozni, hogy ne tétlenkedjen, hanem emelje fel a szavát, mielőtt nem lesz túl késő. Mindebben nekünk nemzetben gondolkodó fiataloknak hatalmas feladatunk van. Ismerjük meg és tanuljunk saját, tragédiákkal teli történelmünkből és ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Ez a jövő generációjának nagy küldetése, amit el kell vállalnia.

A polgárosodás gyilkosai

1947. február 25-én a szovjetek letartóztatták a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Béla országgyűlési képviselőt, és elhurcolták a Gulágra. Ezzel vette kezdetét az a folyamat, mely Magyarországon a második világháború utáni kommunista rémuralmat kiépítette, és hazánkban is millió áldozatot követelt.