Gyurcsány Ferenc tovább folytatja az erőteljes média- és Facebook-kampányát a 2022-es ellenzéki közös lista mellett, kész helyzet elé állítva az ellenzéki oldal többi szereplőjét. De vajon tényleg kormányváltást ígér a közös ellenzéki lista? Jakab Péter Jobbik-elnök már kijelentette, a 106 egyéni körzetben egy az egyben kell indulni a NER-rel szemben, de a két lista sokkal több ellenzéki szavazót meg tudna szólítani. Most Török Gábort kérdeztük. A politikai elemző szerint a két lista a hatékonyabb, viszont nem szabad hosszan és nyilvánosan vitatkozni a DK elnökével. Interjú.
A decemberi jóslata beigazolódott, a DK elnöke valóban nagyobb hangerővel toboroz az ellenzéki közös táborba. Túl lehet egyáltalán még harsogni ezt a hangerőt?
Ez nem hangverseny, hanem egy politikai játszma, amelyben minden szereplő a saját feje és érdekei után megy. Semmi meglepő nincs abban, hogy a volt miniszterelnök az összefogás atyja szerepében láttatja magát.
Ez egy hatékony fegyver a kezében, egy olyan, az ellenzéki választók számára kedves üzenet, amelyet pörölyként tud használni.
Ugyanakkor azok sem teljesen eszköztelenek, akik az ellenzéki térfélen nem akarják elfogadni, hogy Gyurcsány szabályai és feltételei szerint játszanak. Ehhez azonban fel kellene ismerniük a közös érdekeiket.
Ha nem alakul meg az ellenzéken belül egy erős másik blokk, akkor szinte biztos, hogy a volt kormányfő nyer:
vagy azért, mert előbb-utóbb mindenkit belekényszerít az általa dominált közös listába, vagy azért, mert az elárvult és elgyengült kimaradókat majd a választáson büntetik meg az ellenzéki szavazók.
Gyurcsány Ferenc az "online konzultációja" kapcsán is leszögezte, nem a pártokhoz szóltak, hanem a választókhoz fordultak. Mennyire lehet kifizetődő, illetve mennyire kockázatos a DK részéről érkező nyomásgyakorlás a többi ellenzéki pártra, valamint az ellenzéki együttműködésre?
Ez az ő stratégiája, az ő kedvenc játékszere. Azt mondhatja, amit az ellenzéki szavazók többsége hallani akar, miközben az ezzel szemben érvelők belebonyolódnak a nehezen érthető érveikbe. Csak ismételni tudom magamat: ha a Gyurcsány-stratégia ellenzéki ellenzői nem értik meg, hogy
nem hosszan és nyilvánosan kell vitatkozni a volt kormányfővel, mert az csak az ő érdekét szolgálja,
hanem cselekedniük kellene, kész helyzetet előállítani egy másik életképes együttműködéssel, amely kizárólag a 106 egyéni választókerületről tárgyal majd a DK-val, akkor ezt a meccset biztosan Gyurcsány Ferenc nyeri meg.
Vona Gábor szerint "aki közös listát akar, Orbán Viktort segíti", és meggyőződése szerint ez nem a kormányváltásról szól, hanem arról, "hogy a DK maga alá gyűrje a teljes ellenzéket". Elemzőként hogy látja, ez a megállapítás mennyiben fedi a valóságot?
Az túlzás, hogy az ellenzéki közös lista Orbán Viktort segítené, hiszen nyilvánvalóan az ellenzék erősebb lehetne egy életképes, a pártok és a választóik számára is vállalható közös listával. A probléma gyökere nem itt van, hanem ott, hogy a mai ellenzék ezt csak úgy tudná megvalósítani, ha teljes önfeladáson menne keresztül:
azaz ilyen közös listát egyszerűen nem lehet létrehozni, csak - és ebben igaza van Vona Gábornak - olyat, amely elsősorban a DK érdekeit tükrözné.
Ön korábban arra figyelmeztetett, hogy az ellenzékből nem lehet egy egységes párt, mert az kontraproduktív és természetellenes, illetve ha az ellenzéki közös lista nem szerves együttműködés, hanem csak egy kényszer eredménye, akkor az a kampányban könnyen széteshet. Ezt most is tartja?
A vita lényege pont itt van. Nyilván nagyszerű lenne, ha úgy tudnék teniszezni, mint Federer, de miután nem tudok, a hétvégi amatőr meccseken nem az a tervem, hogy az ő ütéseivel nyerjek, hanem az, hogy a magam szerény képességeiből hozzam ki a legtöbbet. Az ellenzék előbbre lenne, ha egyesült ellenzékként létezne, de miután nem ellenzék van, hanem csak ellenzékek, a stratégiát is érdemes inkább ehhez szabni, mert különben a legfontosabb pillanatban esik szét majd az egész konstrukció.
Ha nem a közös lista a megoldás, akkor hogyan lehetne a legtöbb ellenzéki szavazót megszólítani?
Nyilván ez inkább kutatási kérdés, semmint interjús ködszurkálás tárgya, de azt gondolom, hogy a szavazatmaximalizálást elsősorban az segíti az ellenzéki térfélen, ha a 106 egyéni választókerületben mindenhol egy megfelelő, közösen támogatott jelöltet indítanak a Fidesz jelöltjével szemben, a pártok versenyében pedig olyan konstrukciót hoznak létre, amely nem elvesz az ellenzék mostani támogatottságából, hanem valamelyest növelni képes azt. A közös listát az imént tárgyalt megfontolások miatt nem tartom ilyennek, mert a Jobbikól a DK-ig tartó felvonulás inkább elriasztó lesz azoknak, akik a mai kormány bukása mellett még fontosnak tartanak más szempontokat is a választáson.
Éppen ezért a "Gyurcsány barátai" és a "Gyurcsányon kívüli ellenzék" két külön listáját sokkal hatékonyabb megoldásnak vélem, mert megadja a nem kormánypárti választóknak a választás és a nem elvtelen azonosulás lehetőségét.
Egy 2010 utáni pártokból álló lista képes lenne megszólítani a csalódott Fidesz-szimpatizánsokat, vagy ez Gyurcsány Ferenccel is menne?
Ez is egy olyan kérdés, amelyre kutatások tudják megadni a választ, de nyilván a hipotézisem az, hogy
az a lista, amelyen Gyurcsány Ferenc neve is szerepel, nem sok olyan csalódott kormánypárti választó számára lehet vonzó, akik 2010-ben és azt követően is a Fideszre szavaztak.
A nagy közös lista, benne a 2010 előtti világ politikusaival, még azoknak is nehezen vállalható, akik sem Orbán Viktort, sem Gyurcsány Ferencet nem szívesen látnák már fontos pozícióban. Jó szívvel csak olyanok támogathatnák, belőlük is nagyon sok van persze, akik számára semmi sem fontosabb a mai kormány gyors bukásánál - bármi is jöjjön utána.
Kicsivel több mint 2 év múlva országgyűlési választások lesznek, mennyi ideje van a pártoknak ezeket a vitákat lezárni, és megállapodni a 106 egyéniben, a listákban és a miniszterelnök-jelölt(ek)ben?
Kockás papíron persze még sok idő van, ha lehetne nyugodtan tervezni és stratégiát készíteni. De pont erről beszélek: az ellenzék nem a Fidesz, ahol egy központi akarat irányít, itt sok-sok ellentétes érdek ütközik, és az sem elképzelhetetlen, hogy olyan ördögi körökbe szaladnak bele a szereplők, amelynek a vége teljes kudarc lehet. Amiben meg lehet állapodni, abban éppen ezért meg is kellene minél hamarabb - amiben pedig nem lehet, ott szintén érdemes lenne már akár ebben az évben kijelölni a határokat. De persze ez is csak külső okoskodás: ahogy látom, a szereplők többsége az időben bízik, hogy az idő majd megoldja a problémáját, pedig az idő általában nem a problémák megoldását, hanem csak a túlélését segíti.