Tökéletesre kovácsolt fém, mesteremberek műhelyéből – Fókuszunkban a Cool Head Klan új nagylemeze

fooldal CHK Tuzben

A tavaly év végi lemezdömping egyikeként jött ki a Cool Head Klan Tűzben edzett című új kiadványa, ami tartalmát tekintve (illetve, kis részben az előzetes felvezetés hiánya miatt) meglepetést okozott - de gyorsan hozzáteszem, igen kellemest. A Nail Records gondozta anyag ugyanis nyílegyenes folytatása a 2012-es Ister-Gam albumon már elkezdett, majd a négy esztendővel ezelőtti Benzin és vér dalaiban kicsúcsosodó irányvonalnak, de nem túlzás, ezúttal még feljebb is került a léc. Úgy gondolom, a már több mint két évtizede működő banda vezetője, Molics Zsolt alapító/énekes senki számára nem lehet ismeretlen (itt a portálon pályafutásának harmincadik évfordulója kapcsán jelent meg egy vele készült életműinterjú), és – immár tizenegy lemezzel a háta mögött – a zenekar sem szorul bemutatásra, úgyhogy tegyük is a lejátszóba a 11 tételes friss korongot!

 

 Már az első végigpörgetés után azonnal konstatálhatjuk, hogy a csapat zeneileg ismét nem kizárólag egyetlen stílusra fókuszál, viszont – mint a bevezetőben is olvasható –, ahogy az utóbbi időszak megjelenéseinél, most is a tradicionális heavy metal, illetve hard rock a domináns.

Ennek szellemében íródott és szólal meg a vélhetően a – tavalyi esztendő egyik filmes szenzációját jelentő – Csernobil minisorozat ihlette Képeslap ’86-ból, ami kiválóan megadja az alaphangulatot. Feszes, húzós, fémben gazdag darab, ami a keményvonalas rajongók számára nem lehet újdonság, hiszen a mára már kultikus státust élvező – hasonszőrű – Stress ex-gitárosának, Szabó Zoltánnak a szerzeménye.

 Egyértelműen ebbe a blokkba tartozik a felszabadult, bulis Emlékkép, itt Ráduly Levente (Szkítia, Álomút, Griff) duettezik Zsolttal - erős páros. Már ennél a számnál kötelező megemlíteni a lemezre feljátszott gitártémák és riffek, valamint szólók milyenségét és mennyiségét - mind kidolgozottságában, mind hangulatában értő kezekkel megírt és előadott mindegyik, a csapathoz hivatalosan 2007-ben csatlakozott Ángyán Tamásnak, és a 2016 őszén érkező Utasi Andrásnak köszönhetően.

 Továbbra is a stílusnál maradva dörren meg a kimérten zakatoló, címadó Tűzben edzett, és a csak minimálisan tempósabb Kősziklára állj, de egyik sem „egykaptafa-dal”, hiszen ezekben extrán megadallamos vokálok is kényeztetik a fület. Utóbbi, valamint a középtempós, billentyűvel megszínezett Menny és pokol – amelyben Szijártó Zsolt is kanyarít egy vagánynál is bitangabb szólót – érdekes szövegvilágú, középpontjukba a hittel kapcsolatos gondolatokat állító nóták.

CHK Tuzben montazs

 Az Arany, ezüst és bronz már-már black sabbath-i mélységekből tör elő, hátborzongató a torzított énekes „A király meghalt, lelke nem nyugodhat” sor, és a síró gitár - nagyon súlyos, néhol már doom-ba mártózó a nóta. Mellbevágó hatása miatt számomra hasonló kaliberű, mint a 2012-es Tisza partján, bármennyire is különböző a két zenei közeg.

Még az acélban gazdag szerzemények sorát gyarapítja a már augusztusban – igaz, akkor Molicsrock & Wéber néven futó projektként – publikált, a klasszikus HM témákat (és konkrétan a nyolcvanas éveket, az akkori feelinget) leginkább megidéző Nyugtalan vér, amiben a régi Sámános játékostárs, a már jó ideje a színtéren nem aktív, ex-Ossianos Wéber Attila gitáros vendégszerepel, aki a dal egyik szerzője is.

 Nézzük, illetve hallgassuk, a nem annyira „egyértelmű” darabokat! A csapat az aktuális zenei világára nyíló kaput ezúttal a Nem bánom, hogy parasztnak születtem népdal hard rock átiratának lemezre rögzítésével tárja a legszélesebbre, ezt Hirleman Bertalan (Zártosztály, ex-Edda, Bikini, Beatrice, Telegram) hozta.

 Kisebb meglepetésként egy instrumentális tétel is a korongra került – a Corvina Burana-t a CHK lemezen először szereplő Utasi András jegyzi, illetve Garamvölgyi-Bene Beáta furulyázik benne, valamint Tomi hegedül. Technikás, jól összerakott/meghangszerelt, kellemes hallgatnivaló a szigorúbb megfogalmazások mellett.

Ahogy a címe is elárulja, a Féktelen blues is a „stílusidegen” tételek számát gyarapítja, amit több vendég bevonásával vettek fel. Hammondon Kasza Zsolt, gitáron Nagy Dénes (Deák Bill Blues Band), dobokon a már említett Hirleman Berci játszik. Jóféle billentyű-gitár felelgetős, érzékien lüktető nóta.

 

 A lemezt záró trekk – a Klan-ná válás óta bevezetett hagyományokat követve – ismét egy régebbi CHC szám újraértelmezése. Jelen esetben a (főként) motorosokhoz szóló Szép hazám útjain került rögzítésre, ezúttal akusztikus verzióban. Itt jegyezném meg teljesen szubjektív véleményként (lehet vaskalapos vagyok e téren), hogy sok esetben nem igazán értem, ha egy vérbeli metal vagy hard rock zenekar mindenáron késztetést érez arra, hogy jóval „szalonképesebben” adja elő egy-egy korábbi művét - akkor eleve minek írták meg az eredetit, vagy miért nem alkotnak mindig emígy? Természetesen vannak jól, és kevésbé sikeresen működő átiratok… itt szerencsére az előbbivel van dolgunk. Egyrészt, nem izzadtságszagú a dolog, hiszen a Clan/Klan mindig is egy zeneileg többdimenziós banda volt, másrészt ez, ebben a formában, hangulatos levezetése az összességében bő háromnegyed órás anyagnak, főként, hogy csak egyetlen nótáról van szó.

 A felvételek keverése, véglegesítése – ahogy már az utóbbi négy CHK album, a 2013-as Molicsrock, illetve a 2007-es (fél) Mamut, illetve a saját, Duality című szólólemez esetében is – a hangmérnöki teendőket is végző Ángyán Tamásnál történt, a németországi Time Key Studio-ban. A tetszetős és kifejező borító Devecz Ádám (HammerWorld, SUNDSGN) munkája, kár, hogy nincs (dalszövegeket, fotókat, stb., tartalmazó) booklet a szimpla digipakban. A szövegeket Zsolt és Palancsa Gábor jegyzi.

 Nem esett még szó a ritmusszekcióról, azaz Koncz ’Gandalf’ Tibor basszusgitárosról, és Hornyák Balázs dobosról… Bonca tizenkét, Balázs pedig már tizenhat éve erősíti a bandát, összeszokottságban, egymásra hangoltságban tehát nincs hiány, a rendkívül magabiztos, ötletes és laza produkciójuk sokat hozzátesz ezúttal is az anyaghoz.

cikkbe CHK Tuzben front

 A Tűzben edzett monumentális, a zenekar érettségét bizonyító, a tagság azonos ízlésvilágát tükröző, és a műfaj szeretetét egyértelműen közvetítő dalok gyűjteménye, amely egyben sokadjára is rácsodálkozást enged hazánk egyik legnagyobb hangjának egyediségére, sokszínűségére. Nem csak metallistáknak!