Lukács László György jobbikos képviselő kérdezte Kásler Miklós emberierőforrás-minisztert az azonnali kérdések órájában. „Ha nem tudnám, hogy túl van a szűzbeszédén, azt hinném, hogy a búcsúbeszédére készül” – mondta az ellenzéki képviselő a tárcavezetőnek, majd négy konkrét kérdést tett fel:
- Támogatná-e, hogy kötelező legyen a maszkviselés Magyarországon, méghozzá úgy, hogy a maszkokat az állam biztosítja?
- Elegendőnek tartja-e a miniszter az egészségügyi dolgozóknak juttatott 500 ezer forintos bérkiegészítést?
- Miért kellett kirúgni a Fejér megyei kórház és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet igazgatóit? Lukács úgy véli, Kásler ezzel gyengítette a védekezést.
- Mit üzen azoknak, akik tiltakoztak a kórházigazgatók kirúgása ellen, mint például Bayer Zsolt. (A trágárságairól elhíresült lovagkeresztes fideszes a kormánypárti csatornán úgy fogalmazott, Cserháti Péter leváltása „megmagyarázhatatlan, egyszersmind mélységesen felesleges és káros lépés volt”.)
A miniszter válaszában azt mondta, maszkügyben ugyanaz a véleménye, mint a WHO-nak, az 500 ezer forintos bérkiegészítéssel pedig elégedett. Hozzátette: az egészségügyben dolgozók – különösen a jelen helyzetben – erejüket megfeszítve, „sok esetben hősiesen dolgoznak, amit pénzzel megfizetni nem lehet”; a miniszter egyébként pedig sohasem gondolta, hogy az egészségügyben dolgozók munkáját csak pénzzel ki lehet fejezni, ahhoz ugyanis „hozzátartozik a társadalom megbecsülése és a munkájuk elismerése”.
A kórházigazgatók menesztését adminisztratív indokokkal magyarázta, majd hozzátette:
Hogy erről ki mit gondol, Bayer Zsolt vagy bárki más, az az ő lelkiismerete.
Kásler egyébként ezt követően gyorsan távozott is a parlamenti patkóból, a Lukácsot követő szocialista képviselőnek már nem ő válaszolt. A vonatkozó előírások szerint a miniszterelnöknek és a minisztereknek az azonnali kérdésekre csak minden harmadik alkalommal kell személyesen válaszolni (tudják, azok a bizonyos „halaszthatatlan közfeladatok…”), a többi alkalommal kijelölhet maga helyett egy államtitkárt, akit azonban a kérdező képviselő nem köteles elfogadni válaszadóként.