Sokszor érezhettük már úgy, hogy a Fidesz kommunikációja elérte mélypontját, ennél lejjebb már nincs, butábbnak vagy éppen hazugabbnak már tényleg nem lehet lenni. De az évek során azért kialakul egyfajta tapasztalat arról, hogy ez a körforgás egészen addig fog tartani, míg a kormány a helyén van, hiszen lássuk be:
A több százmilliárd forint közpénzből kiépített kormányzati sajtóhálózat bármilyen együgyű rágalmat szolgai módon továbbít, a választók jelentős része pedig egy idő után elveszíti a harcot a rá nehezedő nyomással, és elméjében elraktározza azt az érzelmeire ható hamis információt, amit egy kétmillió forintos faragott tárgyalóasztal körül találtak ki ezért jól megfizetett szakemberek. Majd elmegy szavazni, hogy mindezt újra és újra életben tartsa.
Ez nem kampány, nem is stratégia. Ezen a szinten tényleg orwelli technikák vezetik meg az állampolgárokat, lerombolva minden hitelességét úgy a nagypolitikának, mint a sajtónak, vagy bármely intézménynek, aminek kommunikációja felett átvették a hatalmat. Kevés van, ami nem ilyen.
Szabó Tímea párbeszédes politikus hírhedt, a kormánypárti képviselők által Kövér László házelnök asszisztálása mellett sikeresen félbeszakított beszédét követően világossá vált, hogy megvan a kilövési engedély, Szabó lejáratásáért bármit meg lehet tenni. Korábban így járt Vona Gábor is, vagy például Demeter Márta.
Ismert (?), Szabó Tímea beszédének egy pontján elkezdte sorolni, hogy milyen határon túli települések kaptak eddig védőfelszerelést a magyar kormánytól, majd ezen a ponton a kormánypárti politikusok egészen addig tapsoltak, míg Szabó ideje lejárt, Kövér pedig a házszabályt minden bizonnyal súlyosan megsértve nem hosszabbította meg az idejét, inkább gúnyolódott egyet, csak hogy a Ház úgynevezett méltóságát fenntartsa.
A párbeszédes politikus állítja, beszédét azzal akarta folytatni, hogy nincs baja a határon túli magyaroknak nyújtott segítséggel, de ha még itthon is hiánycikk a felszerelés, akkor előbb ezzel kellene foglalkozni.
Ahogy ő fogalmazott egy posztjában:
„A mondatom másik fele eredetileg az volt: semmi baj nincs azzal, ha a kormány segít másokon, azzal viszont igen, hogy az állítólagos hazai 20 milliós maszkkészlet hetek óta raktárban áll, nem osztják szét, miközben a kórházak, háziorvosok és az emberek nem jutnak hozzá a megfelelő védőfelszereléshez. Megjegyzem, már csak azért is alattomos a fideszes képviselők inszinuációja, mert büszke vagyok arra, hogy négy nagyszülőmből hárman erdélyiek; máig emlékszem, milyen érzés volt gyerekként a Ceauşescu-rezsim alatt ételt csempészni a határon át a rokonainknak, hogy legyen mit enniük.”
Függetlenül attól, hogy Szabó mivel védekezik –bár védekeznie sem kellene, ha a kormánypárti képviselők engedték volna végezni a munkáját-, Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára hétfőn a köztévében azt mondta:
„A magyar ellenzék és Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke a budapesti román nagykövettel szövetségben magyarellenes tevékenységet folytat.”
Miután az államtitkár az összes ellenzéki pártot baloldalitól jobboldaliig egy kalap alá vette (lehet köztük olyan, aki nem ezekért a gesztusokért szokott behajolni nekik, de ez legyen az ő bajuk), a hazai sajtó jelentős részét alaphírekkel ellátó Magyar Távirati Iroda (MTI) folytatta a szinte már hírhamisításnak tűnő indoklást, amikor azt írta:
„Menczer Tamás arra reagálva mondta ezt, hogy Szabó Tímea az Országgyűlésben kifogásolta: a magyar kormány a járványhelyzet idején egészségügyi maszkokat szállít a határon túli magyaroknak.”
Menczer egyébként amiatt kötötte össze a teljes magyar ellenzéket és Szabó Tímeát a román nagykövettel, mert az utólag szolidaritást vállalt az elhallgattatott, majd fenyegetéseket is kapó politikussal.
Noha természetes logikának tűnik, hogy Szabónak semmi köze nincs ahhoz, hogy utólag ki vállal vele szolidaritást, már a levél nyilvánosságra kerülése is parádés volt: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter telefonos képernyőfotókat tett közzé saját közösségi oldalán arról, hogy egy zárt, nagyköveteknek szóló csoportban erről írt a diplomata.
Egyszerre kétségbeejtő és megnyugtató látni, hogy a magyar kormány prominensei nem csupán a saját állampolgáraikkal vagy belpolitikai ellenfeleikkel készek gátlástalan eszközöket használva leszámolni, hanem ez az egyszerűséggel kevert rosszindulat jelenik meg az elit szintjén is: bizonyára sokat erősített a magyar kormány megbízhatóságán, hogy diplomáciai levéltitkokat is hajlandók sérteni egyetlen árva ellenzéki képviselő lekapcsolása kedvéért.
A legfontosabb mégis az, hogy már tudhatja minden ellenzéki szerepet vállaló magyar állampolgár: aki nincs a kormánnyal, az ellene van. Sőt, akkor már a románok mellé is állt. Talán nem is magyar. Talán nincs is rá szükség.