(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Rendkívüli idők rendkívüli eszközöket igényelnek. A célok azonban sosem szentesítik az eszközöket. Tévedés joga fenntartva, de van, amikor elfogy a bizalom. Mennyivel egyszerűbb dolga lett volna az új szlovák kormánynak, ha alkotmányos többségét kihasználva maga is olyan felhatalmazást kér a parlamenttől, amely előre kiszűr mindenféle alkotmányos aggályt!
Ehhez képest most a szlovák belügyminiszter a küldetését komolyan vevő ombudsmant próbálja arról meggyőzni, hogy nem is akkora probléma, ha a Központi Válságstáb törvényi felhatalmazás nélkül hoz intézkedést, vagy hogy egy jogállamban nem is olyan fontos közzétenni az emberek jogait korlátozó jogszabályokat, bőven elég sajtóhíreken keresztül üzenni nekik.
A belügyminiszter jogi ellenérvek helyett egyelőre Szlovákia kiemelkedő statisztikáival büszkélkedett – az 5,5 milliós országra jutó mindössze 27 halálos áldozat tényleg elismerésre méltó. Arra azonban nem ad magyarázatot, hogy nem volt megfelelő jogi háttere a határzáraknak, a kötelező állami karanténnak, az idősek bevásárlását korlátozó intézkedéseknek, de kérdések merültek fel egyes orvosi beavatkozások felfüggesztése, a digitális oktatásból kiszorult gyermekek helyzete kapcsán is és felmerült, hogy félelmet kelthetett a katonák bevetése a romatelepek elkerítése során.
Vélhetően Szlovákiát mégsem veszik elő Európában a jogi problémák ellenére, pedig a konkrét intézkedések valószínűleg nem állják ki az alkotmányosság próbáját. Az elérni kívánt célt, azaz a járvány megfékezését megfelelően előkészített háttérrel is el lehetett volna érni. A felmerülő problémák azonban jórészt formai hibát jelentenek, amelyek ha nehezen is orvosolhatóak, nem jelentenek rendszerszintű problémát, kivéve ha rendszeresíteni kívánják Szlovákia kormányzása során.
Magyarországon az ombudsmannak jóval kevesebb kifogása van a történésekkel kapcsolatban, a nemzetközi közvélemény azonban felkapta a fejét a felhatalmazási törvényre. Az európai kritikák központi eleme, hogy a felhatalmazási törvény határozatlan ideig állhat fenn és a kormány döntéseit nem kell kontrollálnia az országgyűlésnek. A magyar kormány és a kormányfő ugyan megpróbálta még a cseh biztos szájába adott szavakkal is ellensúlyozni a kritikákat, de mint kiderült, Věra Jourová sem békélt meg egyáltalán a felhatalmazási törvénnyel.
A törvény szükségtelenségéről és ellentmondásairól oldalakat lehetne írni, ahogy sokan írtak is, sőt magam is utaltam rá egy korábbi cikkemben. Európában azonban elfogyott a bizalom Magyarországgal szemben. Éppen elég volt, hogy a törvény potenciálisan lehetővé tegye a korlátlan ideig tartó rendeleti kormányzást, az EU-ban és az európai államokban a vezető politikusok részéről máris elindult az üzengetés Orbánnak és Orbánon keresztül saját szélsőséges ellenzéküknek.
Mert amíg Szlovákia jogi problémáit még lehet Matovičék kezdeti csetlés-botlásnak tekinteni, addig Orbánról már kialakult a számító ravasz politikus képe. És ha Magyarország folytatja dacos külpolitikáját, akkor először a magyar kormánypárt fog távozni a néppártból, a folyamat végén pedig az ország az Európai Unióból. És akkor Magyarországnak tényleg nem lesznek megbízható, erős szövetségesei Európában.
Ez pedig a közelgő 100. évforduló perspektívájából sem túl jó előjel…
A véleménycikk szerzője Cúth Csaba, a bumm.sk főszerkesztője