Karin Kneissl – A kőolaj nevében

olaj

Világgazdaság, geopolitika és a mobilitásunk, a kőolajár tükrében

A kőolaj mozgatja a világpolitikát, háborúkat motiválhat és mindannyiunkat foglalkoztat: akár tankoláskor, akár inflációs faktorként, az árindex alakulásakor. Jelenleg világszerte nagy az aggodalom az áresés miatt. Néhány hét leforgása alatt, a hordónkénti (kereken 160 liter) ár, alig 20 USA-dollárra esett. Az olajkitermeléssel foglalkozó országoknak ez nagy gondot jelent, főként azoknál, amelyeknél a termelési költség magas. Ez különösen az észak-amerikai fracking-iparra érvényes. Az utóbbi 10 évben, az USA, Szaúd-Arábia és Oroszország mellett, az egyik legfontosabb olajhatalommá vált. "Fracking" alatt egy nagyon drága kitermelési módot értünk, amely során bonyolult vegyi eljárással, üledékes kőzetet robbantanak és az abban tárolt kőolajat hozzák a felszínre. Ez a módszer sokkal komplexebb és ökológiai szempontból is aggályosabb, mint a hagyományos olajkitermelés, akár szárazföldön, akár tengeren, vagyis off-shore. 

A kőolaj ára és a költségkérdés

Ezért egy hordó kőolaj kitermelési költsége az arab Golf-államokban alacsonyabb, mint például az USA-ban vagy akár Oroszországban, ahol még a vezetékes szállítás költségei is hozzáadódnak. Ugyanakkor, Szaúd-Arábia a nagyon drága jóléti államát és a gyakran különösen aggályos külpolitikáját, mint például a szomszédos Jemenben zajló háborút, mintegy 90 százalékban a kőolajbevételekből finanszírozza.

Egy tartósan alacsony árszintnél nő a deficit, az elégedetlen fiatalokat aligha lehet jó kedélyállapotban tartani. A korábbi szaúdi olajügyi miniszter, Ali Naimi ezért már 10 éve vízválasztónak nevezte, ami alatt a szaúdi álláspont szerint, semmi sem lehetséges, mivel belviszályhoz vezethet. A kőolajtól való függőség csökkentésére irányozták elő a "Vision 2030" tervet, hogy új gazdasági ágazatokat teremtsenek. De éppen ehhez hiányzik most a pénz. Ha szenved a gazdaság az arab Golf-államokban, amelyekről magas egy főre eső jövedelmekre és kaszinóhangulatra asszociálunk, úgynevezett expatok millióit is érinti. Dél-Ázsiából, Európából vagy más államokból is rengetegen dolgoznak a Közel-Kelet gazdag olajállamaiban.

Gyakran embertelen körülmények között "keccsölnek" az építkezéseken, háztartási alkalmazottként sokat kell tűrniük vagy szállodák recepcióin, esetleg a menedzsmentben tevékenykednek. Mindannyian a jövedelmük egy részét az otthon maradt családtagoknak küldik. Ezek az utalások, amelyeket angolul "remittances"-nek neveznek, fontos alapját képezik annak a szolid jólétnek, amelyeket ezek a családok megteremtettek maguknak. Az árzuhanással és bizonyos építkezés vagy olajmező felhagyásával vendégmunkások milliói veszítik el a jövedelmüket, ami drámai hatással bír a küldő országaikra is, hiszen, végül is ezek gyakran kritizált petrodollárok, amelyek hozzájárulnak a szociális stabilitáshoz.

Rövid történelmi visszatekintés

A huszadik század elejéig, a kőolaj alig játszott szerepet. A petróleum szolgált a világításra, de a gázlámpák feltalálását követően már arra sem volt szükség. A kőolaj felemelkedése az új mobilitásnak köszönhető, ami az első világháborúban fejlődött ki. Először ugyan lovakkal indultak a "nagy háborúba", ahogyan a kortársak tudatlanul gondolták, az azonban már az első évben kiderült, hogy egy új korszak köszöntött be, ugyanis bevetésre kerültek az első páncélozott járművek. Európai városok fölött vívtak légi ütközeteket, holott a Wright-testvérek, az első légi járművüket, 1902-ben, csupán 75 méternyire tudták a levegőbe emelni. A háború innovációs gépezetként funkcionált.

A háború után a győzteseknek és veszteseknek egyaránt világos volt, hogy az olajmezők fölötti fizikai kontrollnak kell meghatároznia a jövő stratégiai törekvéseit. A következő háborúk, mint például a német hadműveletek a Szovjetunió ellen vagy Észak-Afrikában, a háborúk a Közel-Keleten, az USA által végrehajtott puccs, a demokratikusan megválasztott iráni kormány ellen 1953-ban, és sok más művelet gyakran energiapolitikai agendához kötődött. Ez érvényes a 2011 márciusi francia-brit katonai intervencióra is Líbiában.

Földgáz-átok Irak fölött

Az energia-érdekek primátusa Irak újkori történetének vezérfonalaként húzódik végig. Irak a legrégebbi civilizáció, hiszen Mezopotámiában találták fel a mezőgazdaságot, a jogtudományt és a monoteizmust egyaránt. Ennek az országnak olyan sok természeti kincse van, például termőföldje és régészeti lelőhelyei, hogy egyáltalán nem kellett volna belekeverednie ebbe a nyersanyag-függőségbe.

Az utóbbi 25 év háborúit, amelyeket a Nyugat Irakba vitt, mindig a kőolaj nevében vívták. Az olajérdekek indították el a modern Irakot is. Előbb lefektették a csővezetékeket, majd meghatározták Irak és a szomszédos államok határait az 1923-as angol-francia szerződésben. Az 1920 áprilisi san-remoi konferencián megszövegezett olajszerződésben ugyanis nem államok, hanem olajkonszernek képviselői tárgyalták le az akkori Irak felosztásának részleteit, a területi újraelosztást.

"No blood for oil"

Amikor az USA és szövetségesei a 2003. március tizenkilencedikei iraki inváziót előkészítették, a háttérben az a régi vágy is állt, hogy a világ második legfontosabb olajtartalékait megszerezzék. Az emberek, akik a háború ellen tüntettek, teljes joggal skandálták, hogy "No blood for oil" (Ne ontsunk vért az olajért!). Arról, hogy a nyersanyag-érdekek és nem más célok, - mint például fegyverprogramok állítólagos megsemmisítése - , voltak az elsődlegesek, a volt USA jegybankelnök, Alan Greenspan memoárjában olvashatunk. Ebben a háborúban egészen nyilvánvalóan az iraki kőolajra ment a játék. Ez a háború pedig az egész világ számára az Iszlám Államot (Daesht) hozta el 2014 nyara óta.

Az alacsony olajár és a zavargások veszélye

A kőolajbizniszből származó alacsony bevételek és a viszonylagosan magas állami kiadások (a jóléti állam részére kenyér és cirkuszi játékok, biztonság) miatt Szaúd-Arábia növekvő dilemma előtt áll. A diverzifikálás iránti igény az utóbbi időkben egyre nőtt, amikor az ár alacsony volt. Amint azonban az ár újra emelkedett, a gazdaság több lábon állására tett kísérletek kifulladtak.  A gyors és könnyű pénz vonzereje egyszerűen túl nagy volt.

A "Vision 2030" alapját, ami ezt az újabb diverzifikálást tenné lehetővé, a McKinsey tanácsadó cég írta meg. A tanulmányt figyelmesen áttanulmányozva, alig olvashatunk fundamentális változásokról. Az adóztatás ötlete kérdéses, ugyanis a szaúdi alattvalók a politikai döntéshozatalba nincsenek bevonva.

A szaúdi stabilitásra leselkedő veszélyek nem kívülről jönnek, mint ahogyan gyakran felemelt mutatóujjal Teheránra mutatva érzékeltetik. Szaúd-Arábiát belülről fenyegetik. Egy tartósan alacsony kőolajár, hosszabb távon, további geopolitikai áttöréshez vezethet. Ebből az okból mozgatja a nemzetközi kapcsolatokat a kőolaj újra meg újra.

2020. április 20.

Karin Kneissl (1965. január 18., Bécs), 2017. december 18. - 2019. június 3. osztrák európai uniós, integrációs és külügyminiszter (az első Kurz- és az átmeneti Löger – kormányban), a 2017-es választásokat követően, az FPÖ külpolitikai főtárgyalója a koalíciós tárgyalásokon, ÖVP-s tárgyalópartnere későbbi utódja, Schallenberg, jelenlegi külügyminiszter. 2005 és 2010 között, Seibersdorfban önkormányzati képviselő, az ÖVP által jelölt pártfüggetlenként. A gyermekkorát részben Jordániában töltő politikusnő jogtudományt és arab tanulmányokat végzett a Bécsi Egyetemen, angolul, franciául, arabul, olaszul és spanyolul beszél, továbbá alapszinten héberül és magyarul is tud. Az 1990-es években, különböző posztokon szolgált a Külügyminisztériumban. 1998 óta szabadfoglalkozású újságíróként dolgozik és előadásokat tart. 2020. május kilencedikétől a Russia Today szakkommentátora.

Posta Ákos István fordítása

Kneissl írása a Yeni Vatan – Neue Heimat Zeitung hasábjain jelent meg. A Yeni Vatan az ausztriai, szekuláris török közösség havilapja. A fordítás és utánközlés a lapkiadó, Birol Kılıç, engedélyével történik.