Megállapodott a munkáltatókból, szakszervezetekből és tudósokból álló, a bértárgyalásokért illetékes grémium. A Mindestlohnkommission a minimálbér emeléséről döntött Németországban. A kétéves ütemterv szerint a jelenlegi, 9,35 eurós óránkénti minimálbért (mai MNB-középárfolyamon 3315 forint), először 2021. január elsejétől 9,50-re (3370 forint), majd lépcsőzetesen, (2021 július elsejétől 9,60 euróra, 2022. január elsejétől pedig 9,82 euróra.) 10,45-re (3705 forint) emelik.
Hubertus Heil (SPD) szövetségi munkaügyi miniszter bejelentette, hogy a Mindestlohnkommission ajánlását egyszerűen, miniszteri rendelettel ülteti át a jogrendbe.
A kétévenkénti ütemtervet meghatározó testület, a Szövetségi Statisztikai Hivatal tarifaindexét veszi alapul a munkájához. Megállapítása szerint a minimálbér bevezetése óta (2015. január elsejei hatállyal, akkor 8,50 eurós minimálbért megszabva) javult a dolgozók helyzete és nem igazolódtak azok a félelmek, miszerint a különböző versenyképességi mutatók (pl. munkaerőköltség, termelékenység, nyereség) romlanának.
Több is lehetne?
A megállapodást hevesen kritizálják közgazdászok, politikusok, munkáltatók, újságírók egyaránt. Politikai oldaltól függetlenül, a legtöbben, a 15 centes emelést túl alacsonynak tartják. A jelenlegi gazdasági helyzetben lett volna lehetősége a bizottságnak magasabb emelés ajánlására is.
Simon Poelchau, a rendszerváltást követően is működő, kelet-német Neues Deutschland gazdasági szakírója szerint, a minimálbér csak két EU-tagországban haladja meg a relatív szegénységi küszöb értékét, így csak részben tudja betölteni azt a funkciót, ami a lényege lenne. Relatív szegénységi küszöbként a medián fizetés hatvan százalékát értjük. A minimálbér ennél csak Franciaországban (61,6%) és Portugáliában (61,4%) magasabb. A legalacsonyabb a cseh (41,8%) és a spanyol (41,2%) érték. Olaszországban és Cipruson most gondolkoznak a minimálbér bevezetésén.
A minimálbér németországi bevezetéséhez hosszú út vezetett. A CDU/CSU ugyanis ellenezte a bevezetését, a liberális FDP korábbi pártfőtitkára és minisztere, Dirk Niebel szerint pedig „már létezik is minimálbér: munkanélküli segélynek hívják”. A 2013-as választást követően, mikor az FDP kiesett, Merkelnek 4 év jobbközép-liberális irányvonal után újra a nagykoalíciós kormányzáshoz kellett visszatérnie, a szocialisták ragaszkodtak a minimálbér intézményesítéséhez.
Minimálbér vs. bérminimum
Magyarországon a rendszerváltáskor vezették be a minimálbért (jelenleg bruttó 161 000 HUF = nettó 107 065 HUF), 2006 óta pedig az úgynevezett garantált bérminimumot (jelenleg bruttó 210 600 HUF = nettó 140 049 HUF). A bruttó/nettó számítás különböző adó- és járulékkedvezmények, mint például a családi adókedvezmény vagy a tartós betegségre, fogyatékosságra, háziorvosi igazolás alapján adható, úgynevezett személyi kedvezmény nélkül ennyi.
Ez utóbbi, magasabb összeget azokban a munkakörökben kötelező megadni, amelyek valamilyen szintű szakképzettséget igényelnek. Megjegyzendő, hogy nem a munkavállaló személye a fontos, hanem a munkakör, tehát ha valaki doktorátussal megy segédmunkásnak, akkor nem kapja a magasabb összeget.
Egyes statisztikusok és kormánypárti újságírók szerint praktikus volna a minimálbér és a garantált bérminimum helyett a kettő átlagán nivellált, egységes minimálbért adni, már csak azért is, mert véleményük szerint az ellenzék, a külföldi sajtó és különböző uniós szervek nem veszik figyelembe ezt a differenciált összeget. Az alacsonyabb minimálbért a statisztikákban feltüntetve pedig rosszabb képet festenek a magyar valóságról, mint ami ténylegesen stimmelne.
A minimálbér ugyanis a lakosságnak ténylegesen csak egészen kis szegmensét érinti, a kormányt kritizáló sajtónak ugyanakkor jó eszközként szolgál - vélik. Sokszor hangoztatja a fentieket az MKIK elnöke, Parragh László, akinek a koncepcióiból gyakran lesz a szakminiszterek terveivel szemben is megvalósuló törvény. Ennek ellenére, a KSH-nál nemigen lehet konkrét számokra bukkanni, a minimálbéren és a garantált bérminimumon bejelentett munkavállalók részarányáról.
Nagy kérdés ugyanakkor, hogy mennyire jó vagy nem, ha a nulla erudíciójúak és az értelmiségiek bérszínvonala között semmi különbséget nem teszünk, elvégre az csak a szellemi renyheség konzerválásához járul hozzá. Ugyanakkor, ismerve a közállapotokat, ha akár csak kicsivel is nagyobb adminisztrációval és/vagy bérköltséggel járó foglalkoztatási formába kerülne az ember, a munkáltatók már inkább azt igyekeznek választani, akinél adott esetben kikerülhető a magasabb szintű anyagi és/vagy munkajogi kötelezettség vállalása.
Németországban, szövetségi szintű átlagban, a munkavállalók 4 százaléka dolgozik minimálbéren, de a regionális eltérések nagyok. A volt NDK területén, ahol napra pontosan most 30 éve vezették be a nyugat-német márkát fizetőeszközként, ez az arány jóval magasabb.
Azt, hogy 30 évvel a rendszerváltást után sem lett teljesen egységes a német gazdasági és szociális rendszer, jól mutatja, hogy a nyugdíjvalorizációs értékek is különböznek mind a mai napig a nyugat- és a kelet-német területeken ledolgozott időszakokra járó nyugdíj kapcsán.
Posta Ákos István