Tompos Ádám: "Sérós sárdobálók, feszengő ajtónállók"

Tompos Ádám: "Sérós sárdobálók, feszengő ajtónállók"

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

 

„Hagyjuk most, hogy Orbán Viktort és a megye II-es bajnokság futballedzőit leszámítva senki nem mond olyat, hogy „sérós”.”

Engem aztán nem érdekel, hogy Szijjártó Péter elkocogott a Nemzeti Sport szerkesztőségébe. Az se nagyon, hogy videó is készült a látogatásról, még akkor se, ha a felvétel igen őszinte: a külügyi és külgazdasági miniszter gyermeki rajongással nézett szét azon a helyen, ahol a számára legfontosabb újság készül. Ettől persze még igen pajtáskodó, leereszkedő lett ez az egész.

Vagyis nem csak azért kínos végignézi ezt a pár percet, mert ott „Pukki nagy durranását” feszegeti a külügyminiszter… (Most ezt a heherésző pukkizást képzeljük el Jeszenszky Gézával, vagy Martonyi Jánossal. Nem megy? Nem csodálom.)  

Az újságírók feszengését ennél is borzongatóbb látni, noha komolyan az meggyőződésem, hogy ez nem csak önmagában a miniszteri vizitnek szól, hanem sokkal inkább a kamera jelenlétének. Mert az, hogy a közélet alakítói és a közélet dokumentálói találkoznak, beszélgetnek, azzal semmi baj nincs, a probléma akkor kezdődik, amikor a két fél közül bármelyik elfeledkezik a közélet „alanyával”, a választó- és adófizető polgárról is tudomást venni, vagy kapcsolatot tartani vele.

Na de akkor miért érdekes mégis ez a videó? Azért, mert szerepel benne kettő lényeges mondat. Azok mellett nem mehetek el szó nélkül. Ezek lennének azok:

„Az elején még azt gondoltam, hogy iszonyú sérós vagyok sportból és ilyen sportos tartalmakat általában, NSO-sokat tettem fel és azt kommentálgattam, senkit nem érdekelt. Tehát a követőim világosan jelezték, hogy maradjak a politikánál és ne okoskodjak bele ilyen sporttudományi dolgokba.”

Hagyjuk most, hogy Orbán Viktort és a megye II-es bajnokság futballedzőit leszámítva senki nem mond olyat, hogy „sérós”.

Maradjunk annál a kifejezésnél, hogy „ne okoskodjak bele”. Hát éppenséggel az újságírásba sem kéne, mert ahhoz sem értenek az ő politikai családjában, elég ehhez megnézni a hozzájuk közelálló propagandatermékek színvonalát, példányszámait – és az azokban leközölt helyreigazítások számát. A külügyminiszter persze már magát a „beleokoskodást” is tagadja. Egy rummal arcon köpött, kubai harci kakas minden indulatával felvértezve adta elő mindezt egy másik, Portugáliában készült videón. Az Index ügyéről kérdezték, és ő meg olyan durcásan adta elő a szokásos Fidesz–mantrát, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy ez nem lehet ugyanaz az ember, aki előző nap olyan kedvesen elbeszélgetett a Nemzeti Sport újságíróival. De mi is ez a Fidesz-mantra? Összefoglalom röviden:

a magyar állam képviselőinek semmi köze ahhoz, ami magántulajdonban lévő szerkesztőségekben történik és nem is avatkoznak abba bele. 

Ha ez tényleg így van, akkor mégis miért közli Orbán Viktor kaján vigyorral az arcán, hogy „még szép”, hogy a vele készült interjú köszön vissza minden megyei lap címlapjáról? Azokról a megyei lapokról van szó, melyekről Ausztria exkancellárja, HC Strache egy zavarba ejtően őszinte, beibizázott pillanatában közölte, hogy egy Henirich Pecina nevű osztrák stróman megvette - Orbán számára?

Ezeknél is árulkodóbb bizonyíték azonban a kormányzati propaganda falanxba rendeződött droidseregének az az elkeseredett küzdelme, amiben igyekeznek nevetségessé tenni a még megmaradt, komolyan vehető sajtótermékek függetlenségét és objektivitásra, kiegyensúlyozottságra való törekvését.

Már nem is próbálkoznak azzal, hogy magukról mint újságírókról beszéljenek, inkább azon vannak, hogy a legkártékonyabb kádári féligazság szellemében azt bizonygassák, hogy hát itt „mindenkire fröccsent sár”.

Amiben persze mégiscsak az a legszebb, hogy mindezt egy sárral teli kátyú, vagy épp egy fekáliában gazdag pöcegödör mélyén csücsülve ordibálják. És közben egyre elkeseredettebben dobálják a sarat.

Vigaszukat legfeljebb abban lelik, hogy abban aztán tényleg sérósak. És hogy néha a morális fölényükről papol Gulyás Gergely kancelláriaminiszter, dicsérő levelet ír nekik Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető. Vagy munkába menet néhanapján előre tessékelhetik egymást Szijjártó Péterrel az egykori Népszabadság szerkesztőségének ajtajában.

 

A szerző Tompos Ádám, a Magyar Hang munkatársa