Az a baj a populizmussal, hogy már mindenre és mindennek az ellenkezőjére is használjuk

Olvasási idő kb 10 perc
populisták
Montázs: Alfahír

Donald Trump, Barack Obama, Jair Bolsonaro, Bernie Sanders, Evo Morales, Hugo Chávez, Vlagyimir Putyin, Recep Tayyip Erdoğan, Orbán Viktor, Matteo Salvini, és még sorolhatnánk. Hogy mi a közös bennük, azon túl, hogy politikai vezetők? Mindegyiküket nevezték már populistának. Egy fogalom, ami ma már szinte kizárólag negatív értelmezési keretben létezik, pedig eredetileg egyáltalán nem azt jelentette, amihez az utóbbi években szokás kötni. Paár Ádám, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója A populisták (h)ősei címen írt könyvet a témáról, őt kérdeztük a populizmusról.

Kis túlzással, ahány elemző, annyi populizmusfogalom. Ön hogyan definiálja?

Attól függ, hogy melyik korszakról beszélünk. A könyvem a történelmi populizmust mutatja be, illetve a populizmus egy történelmi szegmensét, az amerikai agrárpopulizmust. Napjainkra jelentős változáson ment át a fogalom, nagymértékben inflálódva, többféle értelmezéssel. Magyarországra a rendszerváltás után már egy pejoratív populizmusértelmezés érkezett, amelyik a populizmust a retrográd, maradi, piacellenes, modernizációellenes, antiliberális szinonimájaként kezeli. Eredetileg a populizmus nem ezt jelentette. A korabeli Amerikában ez egy baloldali mozgalom volt, modern követelésekkel, például az előválasztással, a népszavazás intézményével, a nyolcórás munkanappal és a nők választójogával. A populizmusnak olyan értelmezése is van, mely szerint ez nem egy irányzat vagy párt elnevezése, hanem egyfajta gondolkodásmód. Ernesto Laclau vallotta, hogy a populizmus lényege szerint a népet maga a populista konstruálja, ő dönti el, hogy ki tartozik a néphez. Kiválaszt a sok problémából egy ügyet és amentén konstruálja meg a nép fogalmát. Az amerikai agrárpopulisták is bizonyos ügyek, bizonyos amerikai karaktervonások mentén szervezték meg a mozgalmat, de ők még egy valódi közösség problémáira kerestek válaszokat. A mai, populistának nevezett mozgalmak általában nem egy adott foglalkozási vagy társadalmi réteg problémáira keresnek válaszokat, nem valós közösségeket próbálnak védeni, hanem egy defenzív identitáspolitikát képviselnek, például etnikum, lakóhely vagy állampolgárság alapján szűkítik a közösséget.

Szóval, ha valaki megkérdezi tőlem, hogy az adott politikus populista-e, akkor vissza kell kérdeznem, hogy mit ért populizmus alatt?

Így van. A populizmus jelenthet konkrét pártot vagy mozgalmat, jelenthet gondolkodásmódot, és jelenthet egy leszűkítő, közösségi kötődésekre hivatkozó identitáspolitikát is. Nagyon sokféle értelmezése van a populizmusnak.

Miért vált pejoratív fogalommá a populizmus?

Három okát látom: az egyik az amerikai közélet változása. Az 1920-30-as években, a nagy válság idején színreléptek olyan, általam egyszemélyes populizmusnak nevezett törekvések, amelyek megpróbálták meglovagolni a régi agrárpopulizmus népszerűségét, döntően egy karizmatikus, vagy annak vélt vezetővel. A másik, hogy a hidegháború éveiben azonosságot vontak a szélsőbaloldali mozgalmak és a populizmus közé. A McCarthy-féle boszorkányüldözés idején a populizmusra úgy tekintettek, mint az amerikai szocializmus előszobájára. A harmadik abból fakad, hogy az Egyesült Államok irányába kihívást intéző rendszerek jöttek létre Latin-Amerikában. Ezeket nem nagyon tudták hova besorolni, például Juan Domingo Perón rendszerét, ezért elkezdték populistának nevezni. Ezek együtt megalapozták a populizmus népszerűtlenségét az amerikai közéletben, a hidegháború után már ez a negatív populizmusértelmezés kezdett terjedni Közép- és Kelet-Európában.

A közbeszéd sokszor az antidemokratikus iránnyal köti össze a populizmust. Ha ennek nincs történelmi gyökere, hogyan került egymáshoz ennyire közel ez a két kifejezés?

Amikor a 19. századi agrárpopulistákról beszélünk, figyelembe kell vennünk, hogy a korabeli mércével mérve ők ugyan egy demokratikus országban tevékenykedtek, de abban a rendszerben az afroamerikaiaknak nem volt választójoga, ahogy a legtöbb tagállamban a nőknek sem. Ami szintén csorbította a demokráciát, hogy sokan úgy érezték, a nagytőke irányítja a politikát. Erre mondta Mary Elizabeth Lease, hogy „ez a Wall Street kormánya, a Wall Street akaratából, a Wall Streetért”, így parafrazálva Lincoln híres mondatát a demokráciáról: ez a nép kormánya, a nép akaratából, a népért. Lease és társai úgy érezték, hogy Amerika már nem demokrácia, hanem oligarchia. Ez a fogalom már az arisztotelészi értelmezésben is a pénzemberek uralmát jelentette. Az, hogy antidemokratikus töltetet kapott a populizmus, annak tudható be, hogy elkezdték a szélsőséges szinonimájaként használni. Napjaink demokráciája liberális demokrácia, a liberalizmus és a demokrácia viszont nem voltak a kezdettől fogva baráti viszonyban. A liberalizmus lényege az alkotmányosság, a törvény és a jog uralma. A demokráciának pedig már a nevében is szerepel a démosz, a nép uralma. Ez a kettő nehezen volt összefésülhető. Egy olyan mozgalom, amelyik csak a népre hivatkozik, nehezen egyeztethető össze ezzel a modellel. A demokráciában mi szavazhatunk akár az elnökről, vagy a parlament összetételéről, de így is alá vagyunk vetve az alkotmánynak, vagy, ahogy Arisztotelész mondta, a jog és szokások uralmának. A populizmus többségi elve nehezen abszolutizálható egy demokratikus rendszerben, ez az egyik fő oka, hogy a magukat demokratának vallók manapság nem szeretik a populizmust.

Arról is ír a könyvében, hogy a Google több találatot hoz a populizmusra, mint a liberalizmusra és a konzervativizmusra. Miért lett ennyire elterjedt ez a szó?

A divatossága okán. Ha valakire azt mondják, hogy populista, finomabban hangzik, mintha azt mondanák rá, hogy demagóg. A populizmus bája, hogy bármire és bárkire rá lehet húzni. A közéletben láthatjuk, hogy egymással ellentétes ideológiai platformon álló emberek kapják meg ezt a jelzőt: Bolsonarótól Moralesig, Obamától Trumpig, Erdoğantól Putyinig. Más karakterű, más ideológiájú emberek, akik eltérő kultúrákban tevékenykednek, mégis közös nevezőre hozzák őket a populizmus által. Ez egy jól hangzó gumi kifejezés, mindenre és mindennek az ellenkezőjére használható.

Többfajta populizmus létezik, vagy csak a fogalom túlcsavarása miatt tűnik így?

Azt kellene tisztázni, hogy mi az a populizmus. A kutatók között is ellentétek vannak, másként értelmezik a történészek, szociológusok és filozófusok. Margaret Canovan óta van egy hagyományos agrárpopulista és politikai populista értelmezés. Az agrárpopulisták agrárkörnyezetben, a farmerek világában szervezték meg önmagukat. Latin-Amerikában is az agrárnépesség felemelését vallották kezdetben a populisták, de a 20. század elején megjelentek olyan pártok, amelyek már nem kötődtek a mezőgazdasági népességhez, mégis populistának kezdték nevezni őket. A régi, amerikai populizmus, amellett, hogy baloldali mozgalom volt, erős konzervatív értéktöltettel is rendelkezett.

Európában főleg jobboldali politikusokra használják a populizmust, ez azt feltételezi, hogy ma már elsősorban jobboldali gondolkodásmód?

Hogy Cas Mudde holland politológust idézzem, a populizmus kaméleon fogalom. Összefonódhat jobb és baloldali értékrenddel is. Európában kevesebb baloldali populistát látunk, de Latin-Amerikában nem annyira markáns a kortárs jobboldali jellege. A 2000-es évek elején erőteljes baloldali populista áttörés zajlott Dél-Amerikában, Venezuelában, Bolíviában. Észak-Amerikában Bernie Sanders kimeríti a baloldali populista fogalmát az ingyenes egészségüggyel és ingyenes felsőoktatással. Radikalizmusát tekintve Sanders nem sokban tér el az 1890-es évek amerikai agrárpopulistáitól, csak az egy agrárprogram volt, agrárnépességre kidolgozva, Sanders viszont szélesebb réteget céloz. A régi agrárpoplistáknak volt egy erőteljes zöld irányultságuk is, sokan mondják, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer nem fenntartható a globális éghajlatváltozás miatt, és ezért előbb megjelenhet a baloldali-zöld populizmus, mint gondolnánk.

Életképes lenne ma az agrárpopulizmus?

Vannak olyan maradandó értékei, amelyeket ma is lehet képviselni. Rögtön kettőt mondanék, az egyik, ami itthon is súlyos kérdés, az a falusi Magyarország helyzete. A vidék leszakadása 1980 óta folyamatos, az amerikai agrárpopulisták, ahogy a magyar népiek, vagy a skandináv és német agrárdemokraták erre kínáltak választ az alulról szerveződő szövetkezetekkel. A szövetkezeti mozgalom sok tekintetben segítséget nyújthatna, a szociális és gazdasági hasznosságán túl kinevelődne a falvakban egy középosztály, ami a demokrácia számára is hasznos lenne, a népesség egy aktív részét a falvakban tarthatná. A másik fontos dolog a zöld irányultság. Az agrárpopulisták egységben látták a természetet és a benne dolgozó embert. Az a filozófiai felfogás, mely szerint a természetet nem lehet leigázni, legfeljebb megszelídíteni, hasznos lenne ma is.

Donald Trump populista?

Abban az értelemben, mint a régi amerikai populisták, nem. Az más kérdés, hogy a populizmus átment egy rossz fogalomváltozáson, az Egyesült Államokban is pejoratívvá vált, és Trumpot is sokan populistának nevezik. Az eredeti amerikai populisták sok tekintetben különböztek Trump karakterétől. Az agrárpopulizmus erőteljesen női mozgalom volt, 250 ezer nő vett részt benne, úgy, hogy fénykorukban egymillió szavazatot szereztek. A kettő halmaz persze nem fedi egymást, mert csak kettő tagállamban volt a nőknek szavazati joga. Trump sokszor tesz eléggé macsó kijelentéseket a nőkkel kapcsolatban. Amit még érdemes tudni, hogy az agrárpopulisták, bár voltak konfliktusaik Délen, erőteljesen afroamerikai-barát mozgalom voltak, sok vitával a fehér fajvédő mozgalmakkal.

A mai magyar közéletben látunk populista tendenciákat?

Itt megint visszakanyarodunk oda, hogy mit értünk populizmus alatt. Régitípusú agrárpopulizmust nem látunk, bár a falusi, kisvárosi Magyarország miatt lenne létjogosultsága. Az egyéni filozófiám az, hogy elvi okokból szélsőjobboldali és szélsőbaloldali pártokat nem nevezek populistának, mert nem szeretném, ha összemosódnának ezek a fogalmak. Ahogy egyik nagy konzervatív és szociáldemokrata pártot sem nevezem populistának, mert ezek gyűjtőpártok, az egész választókorú népesség minél szélesebb lefedésére törekednek, nem egy csoportot azonosítanak a néppel. Jelenleg tehát nincs egy régi amerikai típusú agrárpopulizmus Magyarországon.