Még megmenthetjük magunkat, de alapjaiban kell változtatni az életünkön

Olvasási idő kb 16 perc

A koronavírus miatt hátrébb szorult a közbeszédben, de ugyanúgy zajlik a klímaváltozás. Mit rontott el az ember? Pontosan mi történik, és hol tartunk most? Mi lesz Magyarországgal? Időben vagyunk még? Mit tehetünk? Mit mutatott meg a Covid-19? Bartholy Judit meteorológust, klímakutatót, az ELTE oktatóját, a Magyar Tudományos Akadémia doktorát kérdeztük. Interjú.

Augusztust leszámítva nem tűnt annyira forrónak ez a nyár, mint például a tavalyi. Megtorpant a globális felmelegedés?

Soha ne várjuk, hogy a melegedési folyamat homogén lesz, s minden év egy kicsit melegebb, mint a megelőző. Az, hogy az idei nyár nem volt kimagaslóan meleg, az nem jelenti a felmelegedés megtorpanását, elég megnéznünk a Föld más pontjait, kimagaslóan nagy meleganomáliák voltak. Akár két-három év is lehet nem annyira forró, ez nem változtat a tendencián. Amíg mi, emberek nem változtatunk gyökeresen szokásainkon és nem kezdjük el radikálisan csökkenteni az antropogén eredetű üvegházgázok légkörbe bocsátását, addig nem változhatnak a hosszútávú tendenciák.

De a tudomány szerint ember nélkül is változik a Föld klímája.

A Föld klímája természetes okok miatt is változik, ahogy az elmúlt többmillió évben mindig változott, például csillagászati okokból, vagy a tektonikus mozgások miatt. A változás oka lehet belső, vagy külső, extra-terresztrikus (Földön kívüli). Az utóbbi kategóriába tartoznak például a meteorbecsapódások, vagy a Napból érkező energia mennyiségének változásai. A mostani globális melegedés belső változás, ennek oka az üvegházhatás növekedése és okozója az ember. Az üvegházhatás a légkör speciális hatása, mely a Napból rövidhullámú tartományban érkező sugárzást relatíve jól átengedi, s a Föld hosszú hullámú visszasugárzását pedig elnyeli. Ha a befelé és a kifelé menő energiaegyenleg pozitív, többletenergia marad a légkörben, és növekszik a hőmérséklet. Maga a természetes üvegházhatás rendkívül fontos. Ennek segítségével 33 fokkal melegebb a felszínközeli léghőmérséklet, mint ennek hiányában lenne. Természetes üvegházhatás nélkül a bolygón nem plusz 15, hanem -18 °C lenne a felszínközeli hőmérséklet, ami a jelenlegi bioszféra számára élhetetlen. A mostani melegedés oka, hogy az ember bizonyos üvegházhatású gázokból többletet tesz a légkörbe, például a közlekedéssel, a földhasználattal, a gyárakkal, hosszan lehet sorolni. Többlet szén-dioxid, metán, és dinitrogén-oxid kerül az emberi tevékenység nyomán a légkörbe, ezért a 33 fok felkúszik 34-35-36 fokra. Ez a globális felmelegedés lényege. Ha nem akarjuk, hogy melegedjen a bolygó, és nagyon nem akarjuk, akkor csökkenteni kell az emberi többletkibocsátást. Ha nem csökkentjük, vagy nem megfelelő mértékben csökkentjük, akkor tovább zajlik a melegedés folyamata.

Mióta tudjuk ezt?

Nem mondhatjuk azt, hogy csak mostanában, hirtelen ismertük fel ezt a folyamatot és nem tudtunk róla korábban. Már 1824-ben Joseph Fourier ismertette, hogy az úgynevezett üvegházhatás következtében a földi klíma jóval melegebb, mint nélküle lenne, és 1896-ban Svante Arrhenius publikálta, hogy az ipari forradalom előtti légköri szén-dioxid-szint megduplázódása 5-6 °C-os melegedést okozhatna. A mai modellszámítások ugyanezt mutatják, szuperszámítógépek, és többmilliárd adat felhasználásával. Tehát, régóta ismerjük a problémát, de vagy nem hittük el, vagy nem érdekelt minket, ezért nem foglalkoztunk vele.

Fontosabb üvegházgázok koncentrációjának változása a légkörben (1800-2000)
üvegházgázok

Szóval úgy képzeljük el, hogy itt lent üzemel például egy szénerőmű, a keletkező üvegházhatású gázok a légkörben ragadnak, és ezzel gyakorlatilag fűtjük a Földet?

Igen. Végig kell gondolnunk, hogy az ember mely tevékenységei révén, milyen üvegházhatású gázokat juttat a légkörbe. Az ipar és a közlekedés egyértelműen ilyen, de például a mezőgazdaságban a kérődzőállatok is. Maga a kérődzési folyamat metánt juttat a légkörbe, mely egy nagyon agresszív üvegházhatású gáz, ezért nem ajánlják nagy mennyiségben a marhahús-fogyasztást. Visszacsatolási mechanizmusok is működésbe lépnek, például a többmillió éve fagyott permafroszt területek a melegedés hatására egyre intenzívebben olvadnak, és ennek következtében egyre nagyobb mennyiségű metán jut a légkörbe.

Át kell térni a megújuló energiafajták használatára valamennyi iparágban?

A megújuló erőforrásokra való áttérés direktben, azonnal nem működik. Nem az a cél, hogy összeomoljanak a fosszilist használó vállalkozások, inkább az átállás, átvezetés lehet az út. A fosszilis mellett fejlesszen és működtessen megújulókra épülő üzletágakat is az átálláshoz. Nyugat-Európában valóban komolyan gondolják ezt, a tömegközlekedéstől kezdve, az autózáson át az iparágak átalakításáig. Németországban vagy Dániában kis túlzással lehetetlen úgy megállni egy mezőn, hogy ne lássunk szélerőműveket vagy naperőmű-telepeket. Rendkívül jó példákat lehet látni arra, hogy egy-egy település hogyan alakítja át a saját energiamixét (nap-, szél-, víz-, biogáz), összehangolva a különböző megújulókat, 85-95 százalékában már csak azokat használva.

Az atomenergia segíthet?

Nem vagyok az atomenergia szakértője, de szkeptikus vagyok. Segítség, és zseniális dolog az atomenergia békés felhasználása, viszont hiányoznak azok a technológiai fejlesztések, amelyek lehetővé teszik a fűtőelemek semlegesítését. Ehhez innováció szükséges, és a biztonság mellett sem mehetünk el szó nélkül, ismerünk szörnyű eseteket.

szélerőmű
MTI

A marhahúst már említette, mit tudunk még tenni egyéni szinten?

Nagyon vadul hangzik, de minden embernek tudomásul kell vennie, hogy úgy nem élhet, ahogy eddig élt. Az életünk minden egyes szegmensét újra kell gondolni. Az egyéni energia-felhasználást minimalizálni kell, a közlekedési igények lecsökkentésével együtt. Olyan élelmiszerek vásárlására kell törekednünk, amelyeket Magyarországon termeltek, hogy az élelmiszerszállítást a minimálisra csökkenthessük. Én nagyon szeretem például az avokádót, de úgy gondolom, hogy nem ehetek avokádót, mert azt főként Brazíliából hozzák ide. Nehéz kimondani, de a jelenleg ismert fogyasztói társadalomnak vége kell, hogy legyen, nem mehet így tovább. Nem azért kell vásárolni, mert az jó, hanem azért, mert szükségem van azokra a tárgyakra, szolgáltatásokra, amiket megvásárolok. Ha kilyukadt a nadrágom, veszek egy újat, technológiai eszközt csak akkor cserélek, ha az előző már végleg elromlott. A műanyaghasználatot is minimalizálni kell, és ötször végiggondolni vásárlásnál, hogy enélkül valóban nem tudok élni, tényleg szükségem van rá? Egy évvel ezelőtt azt mondtam, hogy óriási felvilágosítói, oktatói feladat minden emberhez eljuttatni az üzenetet, hogy így nem mehet tovább. Aztán jött a koronavírus.

És mindenkinek azonnal megváltozott az élete.

Egy héten belül mindenki feladta az addigi szokásait, minden megváltozott. Ez megmutatta, nem igaz, hogy nem lehetséges, csak komoly belátásra van szükség. Ha veszélyben érzem magam, ha félek, akkor tudomásul veszem, hogy máshogy kell csinálnom. A Covidnál ezt viszonylag egyszerű volt végiggondolni, erős intézkedések is születtek. A klímaváltozás területén inkább agymunkára van szükség, hogy mindenki maga lássa be és döntsön a változtatás mellett. Ha szabad ilyet mondani, a Covid tudatilag segített, mert mindenki megtapasztalta, hogy tud másképp is élni. Ha én azt akarom, hogy az unokáim számára is élhető legyen a bolygó, és a kibillent klíma ne okozzon nehézségeket nekik, változtatnom kell. A mai életemen változtatok az ő érdekükben, ez nem egy bonyolult gondolat.

Ahogy mondta, a Covidnál veszélyben érezhetjük magunkat, mert az egy vírus, ami bárkit megfertőzhet. Az emberek többsége viszont nem aszerint éli a mindennapjait, hogy milyen bolygót hagyok az utódaimra.

Kézzelfogható példákat láthatunk a klímaváltozásra, ha megnézzük, hogy a klímaextrémumok miket okoznak. Amelyik falun átment egy erős vihar, és elvitte néhány ház tetejét, ott egyből megértették, hogy miről van szó. Ha nem változtatunk egyre több és egyre erősebb ilyen vihar lesz. Ugyanez igaz a hőhullámokra, az árvízre, az aszályra és a tornádókra. A szélsőségek gyakorisága és intenzitása megnövekszik. A hőhullámok emberéleteket követelnek, pesszimistább forgatókönyv esetén ezek gyakorisága a mai tízszeresére növekedhet, az időtartamuk a két és félszeresére nőhet. De nem is kell a jövőbe tekinteni, a mérési adatok a már bekövetkezett változásokat is megmutatják. A ’60-as-’70-es években minimális számú hőhullám volt és az intenzitásuk sem volt ilyen erős. Ha csak az elmúlt évtizedet (2010-2020) nézzük, tudunk mondani három olyan évet, amikor nyáron hat hőhullám volt, s az egyik esetben még szeptemberben is tartott.

Ezek a klímaváltozás legközvetlenebb következményei?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy ezeket látjuk leginkább. Az, hogy másfél fokkal felkúszik az éves átlaghőmérséklet, vagy a század végére Magyarországon átlagosan öt fokkal melegebb lesz, nem annyira látványos. A Földnek ma is vannak olyan részei, ahol magasabb az átlaghőmérséklet, és szárazabb az időjárás, lehet élni ott is, de teljesen más életformát követel. Amit igazán érzékelünk, és drámaian látványos, az az extrémumok.

antropogén

Szintén kézzelfogható következmény, hogy olvad az északi jégtakaró. De ez miért zavarjon engem itt, a Kárpát-medencében?

Az albedo fogalma nem túl elterjedt, de könnyen megérthető, azt mutatja meg, hogy a Földre érkező sugárzás hány százaléka verődik vissza és hány százaléka nyelődik el a felszínen. A hó-jég felszínről 95-97 százalékos a visszaverődés, az óceánfelszín viszont 95-97 százalékát nyeli el a sugárzásnak. Az albedo-skála egyik végéről a másikra kerülünk, ha olvad a sarki jégsapka. Északon ez azért különösen fontos, mert ott nincs kontinentális bázis, délen igen, az egy kontinens, az Antarktisz. Északon a jég a vízen úszik, s ha elolvad, jégfelszín helyett vízfelszín lesz. Az eddig 95 százalékban visszaverődött energiamennyiség elnyelődik és hőenergia formájában dolgozik, melegíti a vizet, melegíti a légtömegeket, azokat más irányba, máshogy mozgatja. Ha jelentős mértékű az olvadás, a többletenergia következtében megváltoznak a cirkulációs rendszerek. Magyarország klímáját az határozza meg, hogy 8-10 naponta jön egy mérsékeltövi ciklon, ami az északatlanti térségben keletkezett. Ezek a forgó nyomásképződmények, ciklonok frontrendszereikkel érkeznek a térségünkbe, ezekből jön a Magyarországon lehulló csapadék fele. Egyáltalán nem mindegy nekünk, hogy ezek a ciklonpályák merre mennek. Ha jelentős változások történnek, akkor mehetnek más irányba is, elkerülve minket. Ezért az az érdekünk, hogy jelentős átrendeződés ezekben a folyamatokban ne történjen.

A grönlandi olvadás is hihetetlenül nagymértékű, jelentős regionális következményekkel járhat. A kontinentális és grönlandi olvadás, valamint a világóceán hőtágulása bizonyos modellek szerint már a század közepére többméteres világóceánszint-emelkedést eredményezhet. Az Antarktisz ilyen szempontból más, ott bizonyos helyeken 3,5 kilométer vastagságú a jég, és a központi területeken -36 fok az éves átlaghőmérséklet, ha érkezik pár fokos melegedés, nem történik nagy baj, a központi területek olvadása nem veszélyeztetett. Ellenben a peremterületeken a gleccserek által szállított jég óceánba kerülése szintén emeli a a világóceán szintjét. Minket itt Magyarországon közvetlenül nem érint az óceánszint-emelkedés, de több mint negyven, tízmillió lakos feletti város fekszik óceánparton. Miamiban már a mostani emelkedés is komoly gondot okoz a csatornarendszerek működésénél. A Csendes-óceán térségében a tartós egyirányú szél az óceánfelszín „megbillenését” okozhatja, ami 40-60 centiméteres szintváltozást hozhat, ezzel elöntéssel fenyegetve sokezer kisebb szigetet. A Dawlish-dilemma néven emlegetett vita az Egyesült Királyságban szintén jól jellemzi ezt a helyzetet: a Devont és Cornwallt összekötő fő vasútvonalat az utóbbi években újból és újból elmossa a megemelkedett, s háborgó tenger. Szakértők azon vitatkoznak, érdemes-e ismételten újjáépíteni a lerombolt szakaszt 50 millió fontért, vagy új vonalat létesíteni a tengertől messzebb fekvő részeken £250 millióért. Ebben a régióban minden évre jut egy nagyobb vihar, amely korábban százévente csak egyszer volt.

Emblematikus fotó a grönlandi olvadásról: Steffen Olsen, a Dán Meteorológiai Intézet klímakutatója 2019. június 13-án készítette a Jeges-tenger olvadó jégtakaróján vízben álló szánhúzó kutyákról.
Grönland
Twitter

Milyen közvetett hatásokat látunk?

A vízháztartásunk a klímaváltozás következtében jelentős mértékben eltolódik, Afrika további részei válhatnak lakhatatlanná, de ha nem cselekszünk, ugyanez igaz lehet Indiára és Kínára is. A Dél-Afrikai Köztársaságot sújtó aszály 2016 és 2018 között olyan súlyos volt, hogy 1904 óta nem láttunk ilyet. Fokváros 3,7 millió lakosát hat óriási víztározó látja el, minden tartalék elfogyott, mert nem két hónapig, vagy fél évig volt csapadékdeficit, hanem három évig. A modellbecslések szerint az ilyen szélsőségek gyakorisága három-négyszeresére is nőhet. A Szahara környéki területeken most is a határán vannak annak, hogy van-e ivóvíz, az ember és a haszonállatok meg tudnak-e élni. Afrikában és Ázsiában többszázmillió ember van olyan potenciális helyzetben, hogy ha nem cselekszünk, akkor azoknak az embereknek el kell hagyniuk jelenlegi lakóhelyüket. Ezért egyrészt el kell érnünk, hogy ez ne következzen be, ha viszont mégis bekövetkezik, fel kell készülnünk arra, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik az élhetetlenné váló területeken vannak? Hova mehetnek? Afrikában kellene olyan életkörülményeket teremteni, hogy ha például 50 millió embernek el kell hagynia az otthonát a klímaváltozás miatt, akkor a kontinensen belül legyen hova menniük. Nem az a cél, hogy európaiak látszatsegítséget vigyenek Afrikába, hanem összefogva, átgondoltan, megtervezve, nem egy választási ciklusra, hanem 30-40 évre előre gondolkodva komoly nemzetközi pénzkereteket teremteni és azokat célzottan felhasználni, fejlett technológiákat átadni, s ottani életlehetőséget teremteni a bajbajutott százezrek, milliók számára. Ez nem csak a távoli jövőre vonatkozó tervezés kérdése, ma is rengetegen halnak meg a megfelelő ivóvíz, illetve elegendő élelem hiánya miatt.

A Föld országainak jelentős többsége Párizsban megegyezett abban, hogy kezelni fogják a problémát.

A Párizsi Klímamegállapodás létrejötte egy nagyon fontos lépés, 2015-ben 195 ország írta alá, 2016-ban lépett hatályba. Az emberiség összefogott annak érdekében, hogy a globális felmelegedés mértéke ne haladja meg a 2 °C-t. Az azóta eltelt időben kiderült, hogy inkább a 1,5 fokos küszöbérték betartására lenne szükség.

Ön hisz ebben a megállapodásban? Tényleg van mögötte politikai akarat? Például Donald Trump már ki is léptette az Egyesült Államokat.

Bízom benne, hogy ezek az ígéretek országonként valóban végrehajtásra kerülnek. Maga a megállapodás nem határozza meg, hogy melyik ország hogyan csinálja, mindenki maga állítja össze a saját tervét az energiamix átalakítására, az élelmiszerbiztonságra, vagy a mezőgazdaságra vonatkozóan. Azt is az országok maguk döntik el, hogy a megújuló energiaforrások közül melyeket használják, hogyan fejlesztik azokat. Az a lényeg, hogy az adott országra vonatkozóan a végén az egyenleg 2 fok alatt legyen. A végrehajtást műholdas és egyéb eljárásokkal lehet ellenőrizni. A karbonsemleges vállalások meghatározott céldátummal működnek majd. A nettó 0 kibocsátás nem azt jelenti, hogy teljesen nullára le kell vinni a szén-dioxid-kibocsátást, hanem azt, hogy a kibocsátott szén-dioxidot ellensúlyozni kell elnyelő tevékenységekkel, hogy az egyenleg legyen nulla. Erre már vannak működő és még fejlesztés alatt lévő technológiák az óceán bevonásán túl az elnyelő erőműveken át a növénytelepítésekig, a házak átalakításáig, rengeteg variáció létezik. A nullás egyenleghez viszont új kivonási technológiákra is szükségünk lesz, többirányú fejlesztés zajlik ezen a területen. Az Egyesült Államok kilépése óriási hiba volt, de a többi aláíró ország összezárt és azt mondták, hogy átvállalják az ő kvótáikat is, ráadásul nagyon sok USA-beli állam kijelentette, hogy a saját részüket Donald Trump bejelentése ellenére is teljesítik.

Hány foknál járunk most?

Az egyet már meghaladtuk, 1,1-1,2 magasságában vagyunk globálisan. Bizonyos régiókban, például a sarkvidéken már 2,5 fok, máshol viszont csak 0,8. Modellbecslések alapján látjuk, hogy mi elég rossz pozícióban vagyunk, mert a globálisan egy fokos melegedéshez a Kárpát-medencében 1,4 fokos melegedés társul.

Mi történik, ha 3-4 fok lesz?

Párizsban azért a 2 fok mellett döntöttek, mert tudományos konszenzus volt arról, hogy ez a fizikai rendszer változásának visszafordíthatatlansági küszöbértéke. Ha stabil állapotban van egy fizikai rendszer, és kicsit kibillentjük ebből, visszatér az eredeti állapotába, ha megszüntetjük az elmozdulás kiváltó okait. Ha viszont egy határnál jobban kibillentjük, onnan már egy másik nyugalmi állapotba tér vissza. Nem tudjuk, ha átlépjük a 2 fokos küszöbértéket, hol lesz a legközelebbi stabil pont, ezért nagyon fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a földi légkör átlépje azt a határt, ami után már nem tud visszatérni az eredeti stabil állapotba.

Időben vagyunk?

Az utolsó pillanatban. Nem igaz, hogy nem lehetséges. Sok racionális terv van, reményeim szerint a megállapodás aláírása valódi akaratot jelent, ha pedig valódi szándék és cselekvés van, akkor meg lehet csinálni.