(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
A napokban lekapcsolta a Facebook központja több vírusszkeptikus oldal és csoport működését saját felületén. Voltak, akik ebben a szólás- és a véleményszabadság csorbulását látták, még azok közül is, akik egyébként károsnak tartják a vírusszkeptikus véleményformálók működését. Az álhírekkel kapcsolatban újból és újból felröppen a vita, mikortól számít valami álhírnek, mi a tudatos manipuláció, és mi az, ami még „csak” vélemény? Ugyanakkor nyilvánosságunk kitettségét is jelzi az, hogy hazai tartalommegosztók „láthatóságáról” nem itthon, és nem is egészen átláthatóan döntenek. Mégis jó az, hogy Gődényék „vírusrealista” véleményszektája megbicsaklott kissé?
Kezdjük ott, hogy a vírusrealista megnevezést már önmagában is lábjegyzetelni kell. A világ kevésbé gyanakvó fele, azok, akiktől, ha maszkviselést kérnek, már csak illemből is felveszik, akik tudomásul veszik, hogy járvány van, ha mainstream médiumokból ezt látja-hallja, ők Gődényt és társait nem vírus-„realistáknak”, hanem vírusszkeptikusoknak nevezik, azaz vírustagadóknak. Gődény György ennél jobb szózsonglőr. Látja és érzékeli, hogy a vírust tagadni már komolyabb ellenérzéseket kelt, és nehéz is, főleg ha nyugati médiumokat is fogyaszt az ember lánya, fia. Ezért feltalálta – többed magával – a tagadást, vagyis a szkeptikusságot puhító „realista” kifejezést. Szerény. A vírusrealizmus ugyanis azt jelenti, hogy ők a valóságot állítják. Epidemológusok, közgazdászok és hálózatkutatók hada még csak félhomályban botorkálnak a vírussal kapcsolatban, de nekik már kész válaszaik vannak. Az álhíreket terjesztők és összeesküvés-elmélet szövők gyakori ismérve a „tuti” kész válasz a bizonytalanság szorongásával szemben. Az összeesküvéselmélet-szerkesztés tudatos manipulátorai az információhiány szorongásából akarnak minket megváltani egy kész, de nem biztos, hogy (és általában nem is) igaz válaszokkal.
De ne szaladjunk ennyire előre! Én vírusszkeptikusozom őket, ők pedig engem vissza karanténtáliboznak, vagy csak egyszerűen lebirkáznak, mert beveszem a vírusmesét, esetleg hisztisnek bélyegeznek, mert a nagy médiahisztéria áldozatának tartanak. Hívőként szeretném megnyugtatni őket, hogy ebben a kérdésben csöppet sem vagyok hisztérikus.
Számomra a vírussal kapcsolatos óvintézkedések inkább a társas kapcsolatok bizalmáról szólnak. Tudományos kutatások sora bizonyítja, hogy a vírus terjedését fékezi a maszkhasználat. De én akkor is készséggel viselném, ha ilyen kutatások nem lennének, mert egész egyszerűen kialakult a társadalomban az a tudat, hogy a maszkviselés segít, és ezáltal is csillapítja a kedélyeket. A szorongáscsökkentés pedig az egyik legfontosabb misszió különösen hazánkban, tehát ezt készséggel megteszem. (De hangsúlyozom, nem csak szorongáscsökkentő hatása van, mert véd is! Különösen a másik embert.) Magyar Hangos maszkom van, amit büszkén viselek. Gődény György is feltehetné saját táplálékkiegészítőjének logóját a maszkjára, igaz, akkor nem kattintanának rá annyian, mint a vírus bagatellizálása miatt kattintanak. Az üzlet, az üzlet, ahogy a kamupártos csalás is az volt…
Meghallgatva több miniinterjút a vírustagadók tüntetésén résztvevőktől (itt és itt), jobban megértem a szempontjaikat, és emberi arcot kaptak az ún. vírustagadók.
„Milyen jó lenne elhinni azt, hogy élhetünk úgy, mint régen, csak pár embert meg kell győzni, és máris vége a karanténhisztériának, és akkor még a munkám is megmenekül!”
De ott vannak ebben a táborban azok is, akik minden sarok mögött szabadkőműves páholyok titkos gyűlését orrontják, és politikai széljárás változása miatt most már kimondva ugyan nem a zsidókat látják minden rossz forrásaként, de a globális pénztőkét igen. A magas társadalmi közbizalmatlanság tünetei az ő gondolkodásuk, amelynek terjedése közös felelősség, ahogy annak visszaszorítása is.
Mit tehet ilyenkor a Facebook? A Facebook rendre kellemetlen helyzetbe kerül az álhírek terjedése – és akaratlan terjesztése – miatt. A koronavírus, mint nagy társadalmi válság kiváltó oka, melegágya az álhírek megszületésének. Mégis a mostani szigorítás állítólag ettől független, egy amerikai lövöldözéses ámokfutás a kiváltó oka, amire a Facebookon keresztül toboroztak részvételre, és két ember áldozatául is eset az erőszaknak. Érthető, hogy egy ilyen eset után hirtelen tűzoltásba kezd a platform, akár marketing, akár teljesen emberi, erkölcsi szempontok miatt. Ehhez képest teljes agyrém, hogy az egyébként a vírusszkeptikusságot (és így a Facebookot) marketing szempontból felhasználó Gődény Hitlerhez hasonlítja Zuckerberget csoportja lekapcsolása miatt.
Jó volna, ha sem Zuckerbergtől, sem Orbán Viktortól nem függene jelentősen a magyar nyilvánosság, hanem csak tőlünk, magyar polgároktól. Ezért azonban csak mi tudunk megdolgozni, rajtunk kívül senki. És az sem igaz, hogy ehhez feltétlenül rengeteg pénz kell. Kossuth Lajos kétkezi munkával teremtette meg a magyar nyilvánosságot az Országgyűlési Tudósítások írása és sokszorosítása révén. Tanuljunk tőle! És még egy megjegyzés: szerintem ma Kossuth Lajos maszkban venne részt a társadalmi eseményeken, és fogadjunk, hogy ő is a kedvenc sajtóorgánumának logóját viselné a maszkján!