A motoros Vérlovagok csapatában – Interjú Erdélyi Krisztiánnal, az Ossian basszusgitárosával

fooldal Krisz Verlovagok

Mondhatni kis szerencsével, de vélhetően nem véletlenül került a látóterembe pár napja, hogy Erdélyi Krisztián, az Ossian basszusgitárosa egy motoros társasághoz csatlakozott nemrég. A csapat tagjai nagyon szimpatikus és hasznos tevékenységet végeznek, és mert az Alfahíren már Krisszel is készült interjú „civilként” a motorozás iránti szeretetéről, egy percig sem volt kérdéses, hogy tőle kérjek információkat a Blood Bikes Hungary megalakulásáról, feladatairól és mindennapjairól, valamint az ő szerepéről, de természetesen zenekara sem maradhatott ki az összeírt témák közül.

 

 - A csapat létezéséről hogyan szereztél tudomást?

 - Már régóta követem Sárvári Zsolt tevékenységét az onroad.hu-n, és az oldal YouTube csatornáján is. Ezeken a felületeken motor teszteket, motoros felszereléseket, motorozási technikákat mutatnak be. Ezen kívül figyelemmel kísérem Zsolt Facebook-oldalát is, és ott szembesültem vele, hogy elindult egy kezdeményezés ’Vérlovagok - Sürgősségi vérszállítás Magyarország’ elnevezéssel. Az első gondolatom egyből az volt, hogy ezt én is nagyon szívesen csinálnám.

Mivel korábban már részt vettem a Zsolt által tartott különböző vezetéstechnikai képzéseken, megvolt az ismeretség. Így felhívtam, hogy hallottam erről a motoros szerveződésről, és örömmel csatlakoznék a csapathoz.

 - Miért szerettél volna bekerülni?

Egyrészt, mint köztudott, a koronavírus helyzet miatt az Ossian fellépéseit sajnos egész évre törölni kellett, úgyhogy a felszabadult időmet szerettem volna valami értelmes dologgal tölteni. Másrészt, élvezem a motorozást, illetve, valljuk be őszintén, nem mindennapi dolog egy ilyen kezdeményezésben részt venni, és tényleg jó érzés, hogy ezzel segíthetek másokon. Szóval, összekötöttem a kellemest a hasznossal. (nevet)

cikkbe Krisz Verlovagok motoron

 - Mióta vagy te is Vérlovag?

 - Egészen pontosan szeptember 15-e volt az első szolgálati napom.

 - Pár mondatban felvázolnád a csapat megalakulását és feladatait?

 - Ez egy teljesen új dolog, idén augusztus közepén indult. Ha jól tudom, a Magyar Mentőszolgálat Alapítvány már régóta létezik, de ez a tevékenysége most valósult meg. Pribil Sanyi a szellemi atyja az egésznek - felismerte, hogy nagy igény volna a sürgősségi vérszállító munkára. Annyira nem volt ez kitalálva korábban, hogy olyan eset is előfordult, hogy taxival juttatták el a vérkészítményt a kért helyre! Az pedig, hogy ez most motorral történjen, természetes volt, hiszen Sanyi is régi motoros - két éve Major Jánossal kettesben körbemotorozták a Földet is. És természetesen sok előnye van az ilyen jellegű szállításnak.

Jelenleg öttagú a csapat, és mindannyian a jó cselekedetért és persze a motorozás szeretetéért csináljuk. Felemelő érzés, amikor megérkezünk egy vérkészítménnyel, és tudjuk, hogy segítettünk akár egy ember életét is megmenteni. Ezért semmilyen anyagi juttatást nem kapunk, egyszerűen csak szeretjük csinálni.

Vannak sürgős szállítások, amiket megkülönböztető jelzést használva kell az ország különböző OVSZ (Országos Vérellátó Szolgálat) központjaiba eljuttatni, illetve vannak a nyugodtabb, egyszerű futárkodásnak nevezhető ún. helyi feladások. Ezeket Budapest különböző autóbusz- vagy vasúti pályaudvaraira visszük, és a sofőrök továbbítják a megfelelő városokba.

 - Milyen felvételi követelményeknek kell megfelelni annak, aki esetleg csatlakozni szeretne hozzátok?

 - Mivel ez egy magánkezdeményezés, és még nagyon gyerekcipőben jár, a jelenlegi csapat inkább ismeretség alapján jött össze. Természetesen a megfelelő motorozási tudás és a PÁV I. alkalmassági vizsga kell hozzá.

A PÁV I. a legmagasabb alkalmassági kategória, és a megkülönböztető jelzésekkel ellátott járművek vezetésére jogosít. Ennek feltétele még a 2. csoportú orvosi vélemény, illetve két évnél régebbi vezetői engedély, ami már nem minősül kezdő jogsinak. Természetesen ezen felül a megfelelő motoros rutin is elengedhetetlen. Gondolj bele, sürgős esetben akár éjjel, esőben is le kell tudni érni például Nyíregyházára a lehető legrövidebb idő alatt.

 - Valamilyen műszakbeosztás vagy ügyeleti rend szerint végzitek a feladatokat?

 - Ez változó, van egy heti beosztásunk, amit előre megbeszélünk, ki melyik napot tudja vállalni. Mivel öten vagyunk, ez heti egy napot jelent. Az, hogy melyik napszakban vagyunk, attól függ, mikor van ránk szüksége az OVSZ-nek. Volt olyan hét, amikor este 10-től másnap délután 2-ig, de volt olyan is, hogy délután 2-től másnap reggel 6-ig voltunk szolgálatban.

 - Mennyi bevetésed volt eddig?

 - Eddig kb. öt-hat napot voltam ügyeletben. És változó, hogy egy nap alatt hány helyre kellett mennem.

 - Voltál már kéklámpás, nagymotoros akcióban, vagy még „csak” robogóval szállítottál?

 - Igen, voltam már kéklámpás sürgős, és nyugisabb robogós úton is. Mindjárt az első napomon bele is kóstoltam mindegyikbe. Délután volt pár pesti utam robogóval, majd mikor hazaérkeztem Székesfehérvárra, nem sokkal éjfél után jött a riasztás, hogy lenne egy kéklámpás sürgős út Egerbe. Hát, érdekes volt... Pesten ilyen gyorsan még nem jutottam át. (nevet) Ilyenkor az út megkezdése előtt be kell jelentenünk, hogy kéklámpával fogunk menni, meg kell adni az útvonalat és az időtartamot is. Miután megérkeztem, és leadtam a vérkészítményt, egy benzinkútról kifele jövet azt láttam, hogy két rendőrautó áll a motorom mellett. Először azt hittem, valami probléma lesz, de mint kiderült, még nem láttak ilyen motort és kíváncsiak voltak rá. Készült is pár kép a találkozásról. (nevet) Szóval emlékezetes volt az első kéklámpás utam.

 - Hogy tetszik a munka, és hogy érzed magad a Vérlovagok csapatában?

Nagyon tetszik minden, a hangulat is remek, jókedélyű kis csapat jött össze. Elég sokszínű a társaság egyébként. Pribil Sanyi, mint már említettem, az egésznek a kitalálója, Sárvári Zsolt vezetéstechnikai oktató, Esztocsák Guszti, aki szintén komoly motoros múlttal rendelkezik, ezenkívül Buch Tibor színművész a csapat tagjai. Én csatlakoztam utolsóként, de nagyon hamar befogadtak, amit ezúton is szeretnék megköszönni!

 - Milyen folytatást képzelsz el?

Természetesen szeretném továbbra is csinálni, igény van rá, az már bebizonyosodott. Bár most a tél felé haladunk, és ha olyanok lesznek az útviszonyok, hogy a motorozás már nem lesz biztonságos, és több hátránya lesz, mint előnye a sürgősségi szállításoknál, akkor elképzelhető, hogy autóval is fogunk menni. A lényeg, hogy csináljuk, és segítünk, ahol lehet, hiszen tudjuk: „Utazásunk jelenti az életet…”

cikkbe Krisz Verlovagok Ossian

 - E nélkül is megkérdeztem volna, de így, hogy idéztél az Ossian egyik dalából, még kézenfekvőbb… Valamelyik helyszínen volt már olyan, aki kiszúrta, hogy a zenekar basszusgitárosa a motoros?

 - Egyelőre ilyen élményről még nem tudok beszámolni. (nevet)

 - Legyen a végszó is a bandáé, zenéé! Hogyan éled meg a koronavírus miatti koncertlemondásokat, a közönséggel, rajongókkal való találkozások hiányát?

 - Elég nehezen viselem ezt a kialakult helyzetet, nagyon hiányoznak a koncertek, a megszokott menetrend, a nyári bulik hangulata. Tavasszal még bíztunk abban, hogy a szeptemberre tervezett budapesti lemezbemutató koncertünket és az azt követő őszi turnénkat meg tudjuk tartani. Sajnos a vírushelyzet romlása miatt ezt át kellett tennünk jövő évre. Így egyelőre marad az otthoni zenélés és a motorozás. (nevet)

 

Legolvasottabb híreink