Azerbajdzsán zsebében a magyar kormány?

örmény
Örmény harckocsik úton Azerbajdzsán felé
Youtube

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

 

Különösen az örmény származású Azbej Tristannak lehet megindító, akinek az üldözött keresztények megsegítéséért kell a továbbiakban államtitkárként úgy küzdenie, hogy őseit és vállalt hivatását egy napon árulta el.

 

A közelmúltban már írtam az egy hete kirobbant és elmérgesedő azeri-örmény konfliktusról, amelynek már több mint húsz civil áldozata van. Akkor csak a magyar kormányzat hallgatásának okát találgattuk, remélve, hogy a halogatás mögött bölcs mérlegelések zajlanak. Reményeink szertefoszlottak, mert csütörtökön a Külügy az új Indexnek nyilatkozva készséggel megtörte a csendet: a két ország konfliktusában Azerbajdzsán oldalára állt.

Írjuk le ezt a mondatot még egyszer, a három országot jellemezve. A keresztény szabadság zászlaját lobogtató magyar kormány a muzulmán Azerbajdzsán és a világ első keresztény állama, Örményország vitájában Azerbajdzsán oldalára állt. Akiben kérdések merülnek fel a külügy nyilatkozata hatására, azok okkal értetlenkednek.

Számomra három dolog miatt aggályos ez az állásfoglalás. Először is, hogy egyáltalán állást foglaltunk a kérdésben. Miért kell Magyarországnak itt a Kárpát-medencében állami szinten valaki mellé nyíltan odaállnia egy ilyen konfliktusban? Szövetségeseink sora (már ha az EU még a magyar kormány szövetségesének számít) mind egyöntetűen békére szólították a feleket. Azerbajdzsán és Örményország tárgyalóasztal mellett rendezze Hegyi Karabah enklávéjának helyzetét, és ne játsszanak emberéletekkel. De aggodalomra adna okot az is, ha nagyobb nemzetközi konfliktussá nőné ki magát két ország véres vitája.

A másik dolog, ami miatt aggályos számomra ez a döntés, az a hangoztatott keresztény szabadság szlogenje. Ha már szeretett kormányunk nem győzi a keresztény szabadság zászlaját magasan lobogtatni, hogyan sikerül egy muzulmán állam és egy ősi keresztény ország közül az előbbit választani? Hangsúlyozom, nekem nem kenyerem, hogy a béke akarása helyett mindenképpen állást foglaljunk ebben az ügyben, de ha már állást foglalunk, akkor miért így? Vagy ha már mindenáron egy langymeleg diktatúra mellé áll oda a magyar kormány egy keresztény identitású országgal szemben, akkor miért hivatkozik magára hangosan és mindenkit túl harsogva keresztényként?

Rendre ebbe a kérdésbe futok bele, minél inkább szemlélem a kormány tevékenységét, bel- és külpolitikáját. Az a kérdés merül föl bennem, hogy miért akarják mindenáron meggyalázni Krisztus nevét, a keresztény szót?

Fontosnak tartok azonban itt a második kérdésfelvetésemnél egy válaszlehetőséget felvetni, amire természetesen bizonyíték nincsen, de pár elgondolkodtató tényt érdemes átfutnunk. Azerbajdzsán egy brit céghálón keresztül több milliárd dolláros pénzügyi alapot tart fenn abból a célból, hogy az európai közélet és sajtó világában számára baráti influenszereket, közéleti szereplőket „vásároljon”, fizessen meg, ezáltal javítva az azeri államról kialakult európai képet. Ezen a céghálón keresztül érkezett egy jelentősebb összeg egy budapesti számlára akkor, amikor a magyar kormány (tudatosan említem a magyar kormányt és nem Magyarországot), kiadta az azeri baltás gyilkost Azerbajdzsánnak. Hogy mi lett a pénz sorsa, azt nem tudni, de az tény, hogy az MKB által vezetett számlára érkezett, és pontosan akkor, amikor Safarov gyanús kiadatása megtörtént.

Az örök „elmúlt nyolcévezés” előtt tisztelegve emlékezzünk meg arról is, hogy ugyanezt a Safarovot 2006-ban életfogytiglanra ítélték, amiért itthon 2004-ben megölt egy örmény katonát. Azerbajdzsán aztán rendre az ítélet mérséklését kérte a magyar államtól, de nem találtak nyitott kapukra. 2012-ig. Azóta hatalmas a barátság a magyar kormány és az azeri állam között, amely kapcsolatot az sem rontott meg, hogy a magyar fél kérése ellenére azonnal kegyelemben részesült a kiadott azeri baltás gyilkos. Könnyen lehetséges, hogy pár év múlva izzasztó és fáradtságos oknyomozó újságírói munka gyümölcseként (ha lesz még akkor oknyomozó újságírás Magyarországon, de legyünk optimisták), feltárják majd azt, hogy ezekben a napokban gyanús körülmények között jelentős mennyiségű azeri pénz érkezett egy budapesti számlára…

Végül zárásként egy harmadik kérdéses szempontot is felvetek a magyar külügy állásfoglalásával kapcsolatban. A külügyi nyilatkozat Székelyföldről olvasva hangozhat igazán érdekesen. Képzeljük el, mit kapna a Momentum a Fidesztől, ha az autonómiáért folytatott küzdelemmel szemben ezt mondaná: „a magyar többségű Székelyföld Románia nemzetközileg elismert határain belül fekszik, hazánk pedig általános nemzetközi jogi alapelvként támogatja az államok területi integritását és szuverenitását”. Álljunk meg egy pillanatra, és szögezzük le, ez egy fikció, ilyet a Momentum nem mondott! De helyette a külügynek sikerült emígyen nyilatkoznia: „az örmény többségű Nagorno Karabakh Azerbajdzsán nemzetközileg elismert határain belül fekszik, hazánk pedig általános nemzetközi jogi alapelvként támogatja az államok területi integritását és szuverenitását”. Egészen megindító ezt olvasni. Különösen az örmény származású Azbej Tristannak lehet megindító, akinek az üldözött keresztények megsegítéséért kell a továbbiakban államtitkárként úgy küzdenie, hogy őseit és vállalt hivatását egy napon árulta el.