Kisebb és közelebb van hozzánk a Betelgeuse óriáscsillag, mint azt korábban gondoltuk

Betelgeuse
A Betelgeuse felszíne az ESO Nagyon Nagy Távcsövével készült közvetlen felvételeken. A 2019. decemberi képen látható a csillagot részben eltakaró porfelhő hatása
ESO/M. Montargès és mtsai.

De így is biztonságban vagyunk, mert még akár százezer évbe is telhet, mire szupernóvaként felrobban, állapította meg egy magyar csillagászt is a tagjai között tudó nemzetközi kutatócsoport, tájékoztat az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat.

A Betelgeuse a téli égbolt egyik jellegzetes csillaga, az Orion csillagkép bal vállát jelöli ki. Egy nemzetközi kutatócsoport Molnár László, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársának részvételével most részletes vizsgálatnak vetette alá az égitestet. A csillagászok az Astrophysical Journal folyóiratban most megjelent munkájukban arra jutottak, hogy

a vörös óriáscsillag kisebb és közelebb is található a Földhöz, mint amire a korábbi megfigyelések engedtek következtetni.

A jellegzetes, fényesvörösen világító égitest régóta foglalkoztatta a kutatókat, de az érdeklődés új lendületet kapott, amikor a csillag a közelmúltban furcsán kezdett viselkedni.

Normál esetben ez az egyik legfényesebb csillag az égbolton, de 2019 óta két elhalványodását is megfigyeltük

 

– mondta el Meridith Joyce, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) posztdoktor kutatója, aki a munkát vezette, és többször volt már a CSFK vendégkutatója.

Többen máris arról kezdtek spekulálni, hogy esetleg felrobbanni készül. Az eredményeink azonban más magyarázattal szolgálnak. Ma már tudjuk, hogy az első, nagy halványodást egy porfelhő váltotta ki. Mi pedig arra jutottunk, hogy a következőt valószínűleg a csillag pulzációja okozta

A kutatók csillagfejlődési, hidrodinamikai és szeizmikus csillagmodellek segítségével mélyebb betekintést nyertek a pulzációt hajtó fizikai folyamatokba, és egyben pontosabb képet kaptak arról is, hogy életének melyik fázisában jár a csillag. Shing-Chi Leung, a Tokiói Egyetem munkatársának szavaival élve: megerősítettük, hogy nyomáshullámok, vagyis lényegében hanghullámok okozzák a csillag pulzációját.

Jelenleg héliumot éget a magjában, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem áll közel a felrobbanáshoz. Akár 100 000 év is eltelhet, mire a szupernóva-robbanás bekövetkezik

 

– tette hozzá Dr. Joyce.

A modellek felhasználásával meg lehetett becsülni a csillag fizikai méretét és távolságát is.

A Betelgeuse méretéről nem volt teljes egyetértés: korábbi kutatások alapján a Jupiter pályájánál is nagyobbnak vélték. Mi viszont arra jutottunk, hogy csak annak kétharmadáig tart, az átmérője a Napénak kb. 750-szerese

 

– mondta el Molnár László, a CSFK Csillagászati Intézetének kutatója.

A fizikai mérettel a kezünkben már ki tudtuk számolni a Földtől mért távolságát. Ez mindössze 530 fényévnek adódott, tehát kb. 25 százalékkal közelebb van, mint a korábban elfogadott érték.

A jó hír, hogy a Betelgeuse még mindig messze van ahhoz, hogy a felrobbanása hatással legyen a Földre.

A szupernóva-robbanások mindig izgalmas események, és ez rá a legközelebbi jelöltünk. Egyedülálló lehetőséget biztosít arra, hogy figyelhessük, mi történik az ilyen csillagokkal a felrobbanásuk előtt 

 

– összegezte Dr. Joyce.

Molnár László munkáját az MTA Prémium posztdoktori kutatói programja támogatja. A kutatást emellett támogatta a Tokiói Egyetem Kavli Intézete és az ANU DV vendégkutatói program. A munkában ausztrál, magyar, amerikai, japán és hongkongi kutatók vettek részt.