A szociális lejtő alján található végállomás neve Dél-Somogy lenne?

A szociális lejtő alján található végállomás neve Dél-Somogy lenne?

Október elején hívta fel a figyelmet Ander Balázs, a Jobbik alelnöke, országgyűlési képviselője a Bakházán történtekre. Bejegyzésében rávilágított: az ország szerencsésebb régióiban található,

gazdagabb önkormányzatok az itteni szegényebb települések olcsón megvásárolt ingatlanjaiba deportálják rászoruló vagy problémásabb családjaikat.

Bakházát 180 lélek lakja, ide a Balaton partjáról költöztettek – elmondásuk szerint akaratuk ellenére – egy hétfős családot, miután ottani házukat lebontották.

A szociális ellátórendszer recseg-ropog, a szociális háló szakadozott, hullanak ki belőle az emberek. Az elmúlt időszakban halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított térségeknek, településeknek pedig egyesek azt a funkciót szánják, hogy egyfajta szociális gettóvá alakítva, mintegy elfekvőivé váljanak a máshonnét kiebrudalt szerencsétleneknek

 

– fogalmazott Ander.

De mi is történt pontosan?

Bakházára október első napján rendőri felvezetéssel érkezett a kisbuszból, személy- és teherautóból, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kocsijából álló konvoj, mely a Kossuth utca 55. előtt állt meg, írja a Népszava.

Héttagú családot költöztettek Balatonújlakról a településre, amelynek polgármestere, Nagy Tibor úgy nyilatkozott, ők semmit sem tudtak erről, s csak amikor már lepakoltak, kereste meg a balatonújlaki polgármester. Ekkor mondta el, kik ezek az emberek és miért költöztették őket oda.

Vimmer István, Balatonújlak első embere úgy véli, kényszerhelyzetbe kerültek, ugyanis a család újlaki háza az építési hatóság szerint életveszélyessé vált, s mivel a hibákat nem javították, elrendelték annak bontását. Végrehajtó hatóságként a NAV intézkedett az ügyben. A hivatal február elején közölte: el fogják bontani az épületet.

A törvény szerint ilyen esetekben

az önkormányzatnak három hónapra szükséglakásról kell gondoskodnia,

Balatonújlaknak azonban nem volt ilyen ingatlanja, mondta a polgármester. Költségvetésükből hirtelenjében 1,7 millió forintot különítettek el e célra – a település egyébként az idei esztendőben 75 millióból gazdálkodhat –, azonban mivel sem ott, sem pedig a környéken 10 millió forint alatt nemigen lehet eladó ingatlant vásárolni, a legközelebbi, paramétereknek megfelelő házat Bakházán találták. Az önkormányzat tehát megvette az épületet, azonban a koronavírus-járvány első hulláma miatt a balatonújlaki ház bontása, illetve a kényszerköltöztetés októberre csúszott.  

Nagy Tibor szerint érthető, hogy a helyieket felzaklatták a történtek, hiszen Bakházára esztendők óta senki sem költözött, idős emberek és néhány kisgyermekes család él a faluban. Hirtelen pedig hét embert beköltöztettek ide, akikről kiderült, jellemzően fogyatékkal élők, és az is előfordul, hogy mások portáira tévednek be.

A polgármester kifejtette továbbá,

a helyzet megváltoztatására nincs lehetőségük, hiszen jogilag Balatonújlak eljárása szabályos, az pedig, hogy Bakháza a továbbiakban mit tud kezdeni a helyzettel, senkit sem érdekel már.

Munkahely a környéken nem igen van, közmunka sem, a családsegítő pedig ugyan megpróbált beszélni a falu új lakóival, azonban ők nem tudtak TAJ-kártyát felmutatni, nem mondták meg, mennyi pénzük van, így azt sem tudni, miből élnek.

Jogosan vetődhet fel a kérdés: ilyenkor az lehet-e a megoldás, hogy vegyen Bakháza is valahol egy másik házat, s adják tovább a nyomort, a felelősséget?

Az eset nem egyedi sajnos, emlékezzünk csak vissza például Miskolcra és a 2010 utáni fideszes városvezetés telepfelszámoló programjára, amikor különböző eszközökkel próbálták elérni, hogy a szegreált városrészeken lakók környező településekre költözzenek.