November 3-án elnököt választ az Egyesült Államok, a Külügyi és a Külgazdasági Intézet összehasonlító elemzésének segítségével bemutatjuk Donald Trump és Joe Biden külpolitikáját.
A Trump-adminisztráció önmeghatározása szerint értékelvű realista külpolitikát folytat, meghatározónak tartják a nemzetállamok közötti hatalmi versengést, ezért a konfliktusok és érdekellentétek a nemzetközi rendszer természetes részét képezik.
Célok, érdekek és értékek mentén együttműködnek más nemzetekkel, de a külpolitikájukat alapvetően nem az ideológia, hanem az eredményesség vezérli. A nemzeti érdek és az amerikai szuverenitás védelme hangsúlyos, ezt az „America First” jelszóval össze lehet foglalni. Kiemelt szempont a kedvezőbb kereskedelmi mérlegek kialakítása, amihez protekcionista intézkedésekre is hajlandók, gondoljunk csak a vámháborúra.
Földrajzi és tartalmi tekintetben Kína került a középpontba, ezen belül a kínai-amerikai gazdasági kapcsolatrendszer és erőviszony alakulása. Ezt a tendenciát tovább erősítette a koronavírus-járvány és az azzal összefüggő konfliktusok Pekinggel.
Trump az elődjeihez képest kevesebb erőforrást fordít a Közel-Keletre, Szíriában és Irakban csökken a jelenlét, Afganisztánban belátható közelségben van a kivonulás, a Perzsa-öbölben egy-egy látványos műveletet leszámítva kerüli a kiterjedt katonai konfliktust Iránnal. Jelentős diplomáciai eredmény volt az Ábrahám-egyezmény összehozása Izrael, valamint az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein között.
A transzatlanti rendszerben Trumpék listájának elején a NATO relációjában a közös teherviselés kérdése és a kereskedelmi viták álltak. Szintén a politika részét képezte az Oroszországgal kapcsolatos NATO-stratégia, a szövetség keleti szárnyának megerősítése és a szankciók fenntartása. Trump viszont kerülte a Putyinnal való konfrontáció kiéleződését.
A transzatlanti kapcsolatokat bizalmi válság terheli, a fősodorba tartozó európai percepciókban Trump egyoldalú, a nemzetközi rendszert aláásó politikát folytat az egyezmények felmondásával, a konzultáció hiányával és a protekcionizmussal. Szerintük viszont az európaiak elégtelen tehervállalása, az amerikai szempontból előnytelen kereskedelmi politika és a rivális hatalmak felé tanúsított (Kína, Oroszország, Irán) megengedő magatartás az oka a megromlott viszonynak. Ha Trump győz, megmarad a kritikus hangvétel és a mellőzés az Európai Unió irányába.
Mi várható Bidentől?
Egy Biden-adminisztráció esetén a nemzetközi kapcsolatokban is érvényesülne a progresszív szemlélet, miszerint a nyugati liberális értékeket tükröző intézményeken és normákon keresztül a világ igazságosabbá és biztonságosabbá tehető.
A demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok védelme a politikai kommunikációban erős szerepet kapnak, de a gyakorlati lépésekben pragmatizmus várható, megtartva Trump eredményeit, építkezve az Obama-kormányzat kudarcaiból levonható tapasztalatokból. A globális kihívásokban jelentős súlyt kaphat a szabadkereskedelem, a fegyverzetkorlátozás és a klímavédelem. A kereskedelmet tekintve viszont nem számíthatunk visszatérésre az olyan átfogó egyezményekhez, mint például a TTIP.
Erőteljesebb lehet a fellépés a tekintélyelvű rendszerek térfoglalásával szemben, egyes régiókat, országokat és a nemzetközi intézményeket illetően is, de ez nem jelenti a demokrácia-terjesztés újraélesztését. A „szabad világ” intézményi és normatív megerősítése prognosztizálható. Ennek az agendának a középpontjában szintén Kína áll majd.
Prioritás lesz a hagyományos szövetségesekkel való intenzívebb koordináció, Európa viszonylatában főleg az EU, Németország és Franciaország irányába. Az érdekkülönbségeken még egy Biden-elnökség sem tud változtatni, ilyen konfliktusos területek lehetnek a NATO védelmi tehervállalás kérdése, vagy a Kínához és Oroszországhoz fűződő kapcsolatok. Az EU-val, Franciaországgal és Németországgal az olyan globális kérdésekben szorosabb lehet az együttműködés, mint a klímaváltozás, a migrációs politika, a demokrácia/jogállamiság/emberi jogok nemzetközi érvényesítése, a nemzetközi kereskedelmi kérdések és a fegyverzetkorlátozás.
A közel-keleti jelenlét növelésére Bidentől sem lehet számítani. Új nukleáris megállapodás csak további iráni engedmények után jöhet, kritikusabbá válhat a hozzáállás a térségbeli amerikai szövetségesekhez (például Szaúd-Arábia és a Netanjahu-kormány), de szakítás nem jön.
Milyen lesz az amerikai-magyar kapcsolat, ha Biden a befutó?
Elnökváltás esetén hangsúlyosabb szerepet fog kapni a demokrácia és a jogállamiság kérdése, ezeket Magyarország irányába is megfogalmazhatják elvárásként. Biden a közelmúltban egy lapon említette Belaruszt, Lengyelországot és Magyarországot, a magyar kormány pedig egyértelműen Trump mellett áll, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már a homályos ügyek tisztázására is felszólította a demokrata elnökjelöltet:
Szijjártó beszállt az amerikai elnökválasztási kampányba
Joe Biden demokrata párti amerikai elnökjelöltnek először meg kellene válaszolnia az ukrajnai korrupciógyanús ügyeiben felmerülő kérdéseket, mielőtt újra Magyarországgal kezdene foglalkozni - mondta a külgazdasági és külügyminiszter szombaton a közösségi oldalán megjelent felvételen. Szijjártó Péter felidézte, Barack Obama elnöksége alatt Joe Biden alelnökként nyolc évig sokat foglalkozott közép-európai kérdésekkel, most pedig a demokraták elnökjelöltje a néhány hét múlva sorra kerülő amerikai választáson.