Intenzív terápiás osztályok – Realitás a MOK honlapján

Intenzív terápiás osztályok – Realitás a MOK honlapján

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) honlapján olvasható egy összefoglaló a realitás projekt keretében, mit is érdemes tudni az intenzív terápiás osztályokról.

Az összefoglaló alapvetésekből indul ki, miszerint:

  • egy ágy nem lesz intenzív terápiás ágy attól, hogy – fogalmaznak – betoljuk egy „Intenzív osztály” feliratú ajtó mögé;
  • a szakképzett szakápolókból már a járványt megelőzően is hiány volt;
  • az „intermedier osztályok”, „step down unit”-ok, subintenzív ellátó helyek a legtöbb helyen már szintén a járvány előtt is hiányoztak.

A járvány pedig mindezen problémákat sokszoros hatványra emelte. Kitértek továbbá arra, mik a meglévő pozitívumok, azaz:

  • lélegeztetőgép, 
  • egyéb intenzív terápiás eszközpark, 
  • betegágy melletti monitorozás eszközei,
  • enni és innivaló a személyzetnek,
  • bajtársiasság.

Összegyűjtötték azt is, mik a potenciálisan javítható negatívumok, vagyis azok, amikből kevés van, rohamosan fogynak, vagy utánpótlásuk bizonytalan, ezek:

  • védőfelszerelések,
  • központi monitor- és videórendszerek,
  • gyógyszerek. 

S vannak negatívumok, amik nincsenek, egyhamar pedig nem is pótolhatók:

  • elég intenzív terápiában jártas szakember, nővér, orvos.

Egy ITO-s szakember évekig képződik, majd további hosszú évek alatt szerez rutint, tapasztalatot. Egyszerűen nem pótolhatóak napok-hetek alatt gyorstalpaló tanfolyamokon. Minden más probléma lényegében ebből az egyből következik.

A beszámolóban olvasható többek között az is, hogy szakápolóból végképp nincs elég, az arányok pedig már most hasonlóak mindenhol: átlagosan egy szakképzett ápolóra 6-10 intenzív osztályos, akár lélegeztetőgépen lévő beteg esik, a melléjük rendelt, de ITO ápolásban járatlan személyzet létszáma változó. Jelentős különbségek vannak azonban mind az átvezényelt személyzet, mind a betegek eloszlásában, melyek mögött nehéz mögöttes logikát találni, írják.

Összegezve a visszajelzéseket, az ellátás a legtöbb COVID ellátásra berendezett intenzív osztályon már most is erősen kompromisszumos, derül ki a beszámolóból. Ezt úgy kell elképzelni – részletezik –, hogy a reggel vizitelni induló szakorvos délutánra végez a rábízott betegek gépeinek beállításával, gyógyszerelésük elrendelésével, ha hirtelen esemény nem szakítja meg a folyamatot. 

A szakdolgozók, illetve a további kisegítő személyzet létszáma épp, hogy elegendő a gyógyszereléshez, tápláláshoz, légutak tisztán tartásához. A nagy emberigényű beavatkozásokra (betegek forgatása, kimenetelt javító hason fekve lélegeztetés) alig marad kapacitás. Az ápolás erőforrásainak elégtelensége miatt sérülnek a sterilitás szabályai és gyakorivá válnak a veszélyes kórházi fertőzések, írják.

Javaslatok

Meglátásaik szerint erős megfontolásra javasolják az intenzív osztályos ágyak számának jelenleg kiépült szinten való befagyasztását, a meglévők mellé a szakszemélyzet biztosításának megkísérlését racionális átvezénylések, valamint a meglévő személyzet megóvása révén.  

A szakszemélyzet mellé (semmiképpen sem helyett) javasolják továbbá más szakterületekről orvosokat, ápolókat, akár önként jelentkező orvostanhallgatókat bevonni (betegmozgatás, egyszerűbben megtanulható, felügyelet mellett végezhető feladatok, adminisztráció) a további intenzív terápiásnak szánt ágyak jelentős részén intermedier ellátó osztályok kialakítása mellett.  

Ezeken túl tanácsolják a MOK munkacsoportja által még áprilisban elkészített etikai ajánlás bevetésére való felkészülést minden potenciálisan túlterhelődő, COVID betegeket ellátó kórházban.