Molnár Áron: "Senki szemébe nem tudnék belenézni, ha nem vállalnám fel, hogy ezekbe az ügyekbe beleállok"

Olvasási idő kb 12 perc
noár
Béli Balázs

Frissesség van abban, ha kint találkozunk, nem a négy fal között. Egy ember átlagosan naponta fél órát tölt a szabad ég alatt. Nem ismerjük a természetet, a szél irányát. Úgy szocializálódunk, hogy a barlangjainkban lakunk. Eddig az iskolában tanulhattunk a környezetről, a pandémia alatt azonban a környezettől tanulunk. Hatalmas leckét kapunk most, a kérdés az, hogy jó diákok leszünk-e? 

– kezdte a színész, aktivista, immáron pedig az Álarcos énekes második évadjának második helyezettje, vagyis a Zebra. A maszk mögött rejtőzködő Molnár Áron, a noÁr Mozgalom életre hívója a tőle jól megszokott, hatalmas lendülettel vetette bele magát a műsorba, mely fináléját követően álarcokról, jelenről, előremutató fiatalságról is beszélgettünk a Feneketlen-tó körül róva a köröket egy decemberi napon. Interjú.

noár
Molnár Áron az RTL Klub Álarcos énekes c. produkciójában a Zebra jelmezben
RTL Klub / Álarcos énekes

Hogy kerültél a műsorba?

Szabó Győzővel és Lendvai Zoltánnal voltunk egy óriási bevetésen, a Toxikomák konyhán. Öt héten keresztül 2500 adag ételt szállítottunk rászorulóknak a Hős utcába. Rekeszeket pakoltam épp egyik helyről a másikra, hívott valaki, hogy érkezett egy rettenetes mennyiségű sárgarépa és ezt dolgozzuk föl. Ismét csörgött a telefonom: akkor újrahasznosítható dobozokat ajánlott föl valaki, a harmadik hívás azonban az RTL Klub Álarcos énekesének producerétől jött, hogy részt vennék-e benne. Nem ismertem a műsort, ráadásul mindenre egyből igent mondok, most viszont át kellett gondolnom. Átküldték az előző évad történetét, végignéztem a produkciókat és elkezdtem gondolkodni: egyrészről, ez egy jó buli, egy jó kaland lehet.

Másrészről pedig egy olyan felület a Molnár Áron alapította noÁr mozgalomnak, ami által egy kicsit ki tud jönni abból a buborékból, amiben van.

És akár eljuthat olyan helyekre is, ahová nem feltétlenül sikerült eddig. Már önmagában a nyomozók követőbázisa több mint 2 millió fő. Mérlegre kellett tenni, hogy azok az értékek, amit a noÁr képvisel, becsempészhetőek-e egy ilyen műsorba. És azt hiszem, sikerült.

Beszéljünk egy kicsit a Zebra karakteréről! Mennyire volt tudatos a felépítése? És mik a közös vonások?

A karaktereket nem a szereplők választják, a műsor készítői találják ki, hogy milyen maszkok lesznek és hogy fognak kinézni. Amint megkaptam a maszkot, onnantól kezdve pedig úgy is aposztrofáltak a lebukás elkerülése végett: nem hívtak Molnár Áronnak, én voltam a Zebra. Amikor láttam fotót a karakterről, és kiderült, hogy ez egy rendőr jelmez, épp akkor volt a rendőri brutalitás ügye Belorussziában. Nagy kérdés volt számomra, mit fog jelenteni, hogy eközben egy rendőr jelmezben koreográfiákat csinálok, aztán rájöttem, ez ismét egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy üzenhessek általa: volt ugyanis egy gumibot a rendőrnél.

A Nirvana Smells like teen spirit c. szám zenei végpontjánál föltartottam ezt a botot és széttörtem a combomon, jelezve: ezt gondolja a Zebra a rendőri erőszakról.

Amikor először kipróbáltam a jelmezt, éreztem, hogy nagyon jó, de nem tudok benne komfortosan mozogni, ezért átalakították. A színházban egyébként is állandóan úgy hívtak: a jelmeznyűvő. Mindig is rengeteget mozogtam, egy csomó atraktikus dolgot rakok bele a szerepekbe, ezek miatt állandóan kiszakad a nadrágom vagy épp leválik a cipőm talpa. Azon előadásokért pedig, amiket a leginkább szeretek, mindegyikéhez a véremet adtam a folyamatos sérülések miatt. Az Álarcos énekesben például többször mentem neki ajtónak, mert nem nagyon láttam ki a maszkból.

A Zebra mozgása abból az élményből lett összegyúrva, amikor három napon keresztül katonák voltunk az Othello c. előadást próbálva a Víg Színházban. Rengeteg dolgot elsajátítottunk. Ez volt az egyik eleme a mozdulatoknak, na meg az, hogy beleraktunk egy kis electric boogiet, lazaságot, amitől pikantériája lett. Így jött például a szalutálásból a hullám. Ez a kettősség egyébként a személyiségemben is benne van.

Nagyon fontos volt a bevonulás is, hiszen erről is emlékeznek a karakterre. Azóta rengetegen kérik, hogy dobbantsak, nem hittem, hogy ez ekkora attribútum lesz. Az, hogy a Zebra legyen a legnépszerűbb karakter, nem volt célom.

A belefektetett munka érte el az eredményét. Az odavezető út sokkal fontosabb számomra, mint megfogalmazni a végcélt.

Weöres Sándor A célról c. versében azt írja: nem kell ismernem célomat, mert célom ismer engem. Ez az egész életemnek fontos attitűdje. Sokszor kérdeznek a noÁrral kapcsolatban is arról, mi a vízió, a misszió, az öt éves terv. Általában nem tudok erre válaszolni. Azt tudom, mit szeretnék csinálni: azon lenni, hogy egy szabadabb, nyitottabb ország és egy tudatos, cselekvő társadalom legyen.

Meghatározó volt a kapcsolat a közönséggel is. Egyrészt ők szavaznak, másrészt nagyon jó fejek. A Nirvana számnál például még a színpadra is feljöttek, ami elképesztően jó érzés volt. Rengeteg energiát adott a jelenlétük. Szempont volt továbbá, hogy a Zebra határozott legyen, de ne nagyképű.

noár
Molnár Áron, a noÁr Mozgalom alapítója
Béli Balázs

Mennyire „fért bele” noÁr egy ilyesfajta showműsorba?

Nagy vállalás volt ez az RTL részéről is. Lehet azt mondani, valaki olyat választunk, akinek 100 ezer fölött van a követőbázisa, de lehet, hogy választunk egy olyan embert, aki egyébként beleáll a közügyekbe. Bátor dolog volt, hogy engem választottak. A noÁr szóvivőjével, Kolnai Kovács Gergellyel volt is egy elég komoly vitánk pár nappal ezelőtt ezzel kapcsolatban. Nagyon más véleménye volt erről az egészről.

Úgy gondolom, ha mi egy értelmiségi buborékból lenézünk mindent, ami szórakoztató, ha azt mondjuk, itt csak Brecht vagy Villon versek szólalhatnak meg, és csak ókori görög frázisokban beszélhetünk különböző ügyekről, benne maradunk egy olyan buborékban, aminek fogalma sem lesz a világról. Nem fogunk tudni elérni azokhoz az emberekhez, akiket ez nem érdekel. Az Álarcos énekes egy szórakoztató műsor, amiben most volt egy csávó, aki megpróbál közérthetően beszélni közügyekről. A benne való szereplés által pedig adódott például egy lehetőség arra, hogy a maszkot levéve ott lehetett rajtam a #freeSZFE maszk főműsoridőben, közeli képpel.

Mit ad és mit takar a jelmez?

Ad egy óriási szabadságot. Ha ezt egy bulinak éled meg, hatalmas kaland lehet.

A legeslegjobb az egészben, hogy volt három óra az életemben, amikor nem kellett a közügyekkel foglalkoznom. Felszabadított.

Amikor például próbálni mentem, vagy felvételre, autó jött értem. A sofőrön egy fekete maszk volt, nem láthatott. Háromszor kellett bekopogni hátul, az autóvezető kinyitotta az ajtót, melynek ablak lesötétített volt. Az ülésen volt egy zsák, abba kell beletenni a ruhákat és átvenni egy teljesen fekete szettet fekete símaszkkal együtt, kapucnival, kesztyűvel. A fekete pulcsira az volt ráírva: ne szólj hozzám. Csak ketten tudták, hogy én vagyok a Zebra: a feleségem és a noÁr koordinátora. A sofőrrel természetesen nem lehetett beszélni. A stúdióba történő megérkezést követően egy asszisztens érkezett, aki néma csendben bekísért az öltözőbe, ahonnan nem lehetett kiszólni. Kártyákat kaptunk, azok segítségével kommunikálhattunk, ezeket az ajtó alatt kellett kicsúsztatni. A kamerapróba egyébként 3-4 órát vett igénybe, természetesen végig maszkban, majd ezután került ránk a jelmez körülbelül még 2 órára. Kemény meló volt.

noár
Molnár Áron, a noÁr Mozgalom alapítója
Béli Balázs

A műsor végén két maszkot vettél le. Mit jelent az egyik, és mit a másik? 

Az, hogy megszabadulhattam a zebrafejtől és visszanyertem azt, aki vagyok, szintén felszabadító volt, és még a mozgásom is visszaváltozott. Viszont csupaszabbnak, pőrébbnek is éreztem magam.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem maszkja az egyetem autonómiáját és önmagában az oktatás függetlenségét szimbolizálja. Ez azért volt nagyon fontos számomra, mert azt gondolom, közszereplőként két lehetőségünk van arra, mit tehetünk a hírnévvel: nagyképűek leszünk tőle és önző mód elkezdjük a saját malmunkra hajtani a vizet, vagy arra használjuk, hogy olyan ügyekbe állunk bele, irányítjuk a reflektorfényt, amelyek megérdemlik azt. Az lenne a legjobb, ha ennek a maszknak nem kellene rajtam lennie, hanem csak úgy elmehettem volna kiállni valami teljesen másért. Például, hogy rossz a doboktatás a Színműn. Nem itt kellene tartani 2020-ban egy művészeti egyetemnél. És nem ott, hogy kialakulhat-e konszenzusos párbeszéd egy illegitim kuratórium, valamint diákok és tanárok között. Főleg úgy, az egyetemet aszerint foglalta el ez a kuratórium, hogy semmiféle párbeszédet nem kezdeményezett.

Miután pedig rátérdelnek a nyakadra, megkérdezik: van kedved beszélgetni?

Az is elkeserítő, hogy lépten-nyomon bizonygatnom kell a magyarságomat. Iszonyú büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Evidencia számomra, hogy színészként én vagyok az, aki folyamatosan képviselem a magyar nyelvet. Őrzöm, ápolom. Az, hogy 2020-ban az identitásomat, a nemzettudatomat kell bizonygatni azért, mert valakik azt mondták, ez ott nincs oktatva, és valaki beperel egy HÖK elnököt ilyen gyáva módon, azt gondolom, én nem szeretnék ilyen téren kivonódni ebből az ügyből. Hogy engedheti meg bárki magának – és nem csak Magyarországon, bárhol a világon –, hogy érvénytelenítsen egy félévet? És hogy képzeli a Nemzeti Színház igazgatója, hogy terroristákhoz hasonlítja a fiatalokat? A Lenin-fiúkkal vonta párhuzamba őket, akik saját honfitársaikat verték agyon puskatusokkal.

Visszafordíthatatlan károkat okoztak. Azonban ezzel párhuzamosan van egy hihetetlenül progresszív, kreatív és előremutató generáció.

Ők képesek még mindig azt mondani: várjuk a párbeszédet az Innovációs- és Technológiai Minisztériummal.

A békés ellenállás hihetetlenül izgalmas formái azok, amiket ezek a hallgatók csinálnak.

Amióta közélettel foglalkozom, soha nem láttam annyira gazdag palettát, amit ők felvonultattak.

Ezt ráhúzhatjuk akár más szegmensére is a mai magyar társadalomnak?

Abszolút. És ami hiányzik, az a tapasztalat. Közösségi médiánk van. Meg buborékjaink. Azon hírek narratíváit és retorikáját alkalmazzuk a vitákban, amelyek körülöttünk vannak, és egyáltalán nem tudjuk azt, hogy egyébként mi az igazság. Ez nem csak a Színművészetiről szól. A CEU-nak a története ugyanez volt: ideológiai támadás. Az MTA kivéreztetése szintén az iskolák alapítvánnyá alakításával egyetemben. Mind mögött van egy gazdasági érdek is, ez azonban mind megöli a szakmaiságot.

Leginkább egyébként talán a csendről és a félelemről szól ez az egész. Hogy a hallgatással legitimáljuk-e azokat a rendszereket, amikben benne vagyunk. Abban kell felnőnie a generációnknak, hogy inkább hallgassunk? Senki szemébe nem tudnék belenézni, ha nem vállalnám fel, hogy ezekbe az ügyekbe beleállok. Támogatni, felemelni kell ezeket a történeteket!

A csönd ugyanolyan fekete kocsi, mint régen az, amelyik eljött érted.

noár
Molnár Áron, a noÁr Mozgalom alapítója
Béli Balázs

Azt látjuk, mindig hatalmas energia árad belőled, de mégis: el tud fáradni egy aktivista? Van, hogy neked is sötétebb egy-egy nap?

Annak, hogy amiért küzdök, nincs értelme, sosem éreztem. Rossz napok azonban sokszor előfordulnak, leginkább akkor, amikor összesűrűsödik a fejem fölött minden. Például hétfőn hajnali 5-kor felkelek, mert eszembe jut egy rím, leírom, aztán ránézek a telefonomra és látom, hogy érkezett egy gyűlölködő komment. Arra megpróbálni intelligensen válaszolni, elmaradt e-maileket küldeni a támogatóknak. Na meg jó lenne elmenni mozogni is, ami lételemem, közben jön egy hír, amire reflektálni kell, mert például egy ember azt mondta, hogy Európa Soros György gázkamrája. És ennek tetejébe jön a kérdés, hogy hol van a magánéletem? Az összetorlódott ügyek nagyon meg tudják nehezíteni a napokat. Sokszor érzem úgy, mindent egyedül kell csinálnom, mert ha nem én teszem, nem lesz jó. Néha van ebben igazság, azonban sokszor pont azért nem lesz jó valami, mert csak én akarom csinálni. Ezt még tanulnom kell.

És milyen terveket tartogat a belátható jövő?

Szeretnék leültetni különböző véleményű embereket, leginkább fiatalokat egy asztalhoz egy stúdióban, a felvételeket pedig élőben lehetne követni: lássuk meg, mi van benne! Három szám is van a fejemben: az egyik az identitás kérdéskörét feszegetné, azt, hogy mit jelent 2020-ban magyarnak lenni. A klíma- és ökológiai védelem mindig benne van a repertoáromba, illetve szeretnék egy számot a politikáról is. Ezek egyébként nem csak dalok: ügyek, amelyeknek eszköze a szám, a klip, de eszköze lesz a beszélgetés, a podcast, egy akció, amiben részt lehet venni. Tervezek egy noÁr koncertet is, majd elindulni egy turnéra.