Nyájimmunitásra az álhírekkel szemben is szükségünk van

koronavírus
Védőfelszerelést viselő orvosok az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított osztályán 2020. december 11-én.
MTI/Balogh Zoltán

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

 

„A megoldás a vakcina, amely most már belátható távolságban van”

– nyilatkozta múlt hétfőn Orbán Viktor, amikor bejelentette, hogy január 11-éig fennmaradnak a szigorú korlátozó intézkedések. A belátható távolság elég tág értelmezhetőségén túl ezzel a kijelentéssel egy komoly baj van, mégpedig az, hogy hiába a vakcinák esetleges közelsége, ha a magyar polgárok nem bíznak bennük. A Publicus Intézet által készített reprezentatív felmérés szerint csak a magyarok harmada bízik a „belátható távolságban” lévő oltásokban.

Sajátos kettősség ez a magyar közhangulatban. Egyrészről a magyar kormányzat járvány elleni védekezésével kapcsolatos kommunikációját meghatározza a vakcina állítólagos közelsége. Másrészről a magyar polgárok eléggé szkeptikusak ezekkel az oltóanyagokkal kapcsolatban. A kormány által gyakran emlegetett kínai vagy orosz vakcinákkal szemben még tartózkodóbb a lakosság. Az amerikai vagy német oltóanyagnak ugyanis 31-36 százalékunk szavaz bizalmat, míg a kínai vagy orosz esetében ez a szám csak 20-21%. Válsághelyzetben nyújtja be a számlát a kormányzat álhíreket kedvelő kommunikációja. Amikor minden tény csak nézőpont kérdése, akkor a tudomány álláspontja is csak egynek számít a sok közül, ráadásul egy elég bátortalan hangnak a hatalmas politikai és propagandazajban. A kérdés azért is kardinális, és az adat azért is fájó, mert a nyájimmunitás kialakulásához a társadalom legalább 60%-ának kellene beoltatnia magát a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem megállapítása szerint.

Az Ipsos Observer szeptemberi mérésénél még kevésbé szkeptikus hozzáállást tükröztek a számok. Az akkori kutatás szerint a magyarok 56 %-a oltatná be magát koronavírus elleni védőoltással. Igaz, már ez az az adat is messze elmaradt a nemzetközi átlagtól, amely 74 %. Az Ipsos kora őszi kutatása arra is rákérdezett, hogy mi áll az elutasítás mögött. Csak a magukat beoltani nem szándékozók 22%-a kérdőjelezte meg a vírus súlyosságát. A harmaduk egész egyszerűen – látatlanban és megelőlegezve – nem tartaná hatékonynak a vakcinát. Több mint az elutasítók fele pedig az esetleges mellékhatásoktól való félelem miatt tartaná távol magát a védőoltástól.

A kutatásból az is kiderült, hogy a fiatalabb korosztályok elutasítók inkább a vakcinával szemben. A 18-49 éves korosztálynak több mint a fele akkor sem oltatná be magát (a szeptemberi felmérés alapján), ha az ingyenes lenne. Ez a tendencia mutatja azt, hogy az oltásellenesség egy friss jelenség hazánkban, és aggasztó, hogy éppen idén, a koronavírus járvány idején talált utat magának. Tőlünk nyugatabbra már súlyos áldozatokat szedett ezen fajta összeesküvés-elmélet. Franciaországban 2011-ben tömeges kanyarójárvány tört ki, 2012-ben az Egyesült Államokban a szamárköhögés pedig 50 ezer gyermeket betegített meg. Mindkét eset az oltásellenesség számlájára írható.

Krekó Péter az ELTE PPK-nak adott interjújában az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatban a következőt nyilatkozta:

„[…] elvezet ez ahhoz a jelenséghez, hogy egyre többen elkezdenek kételkedni abban, hogy egyáltalán léteznek-e tények, és megismerhetők-e. […] Ez végső soron egy korábbi civilizációs időszakba való regressziót jelent, ahol a tényeket eldobjuk és csak a hiedelmek vitatkoznak egymással. Ezáltal a felvilágosodás fő eszméit dobjuk ki az ablakon.”

A hangsúly az utolsó mondaton van. Minden, az oltásellenesség ellen küzdő megszólalás azt emeli ki, hogy az oltással szembeni szkepszissel a civilizációnk egyik legfontosabb vívmányától fosztjuk meg magunkat. Mintha a penicilint tiltanánk be. Vagy hogy közelebbi példát említsek, az orvosok kézmosását, amely általánossá tételéért Semmelweis Ignác az anyák megmentője nevet kapta.

A kormány nem terjeszti az oltásellenességet, ezzel nem akarom megvádolni. Nem is tehetem, hiszen a növekvő feszültséget éppen azzal törekszik csillapítani, hogy a vakcináról, mint egy csodaszerről beszél, amely varázsütésre szünteti majd meg azt a furcsa világot, amelybe a koronavírus kényszerített bennünket. De a tények és tekintélyek iránti szkepszis terjedésében mégis súlyos felelősség terheli azt a kormányzatot, amely álhírekre és összeesküvés-elméletre építi kommunikációját. Ez olcsó szavazatmegtartó akciónak tűnik, de válsághelyzetben, amikor fontos volna az állami intézmények és tudományos állítások iránti bizalom, súlyos árat fizetünk érte. Egyébként pedig békeidőben sem túl olcsó, mert a propaganda-gépezetére közpénzszázmilliárdokat költ a kormány (pontosabban költünk mi), mégis egyszerűbbnek tűnik, mint jól kormányozni, és a jó kormányzásért számítani bizalomra. Egyszerűbbnek tűnik álhírekkel rágalmazni, bizonytalanná tenni minden állítást, így a kormányt érintő minden kritikát is, mint válaszolni újságírói kérdésekre, érett felnőttként kezelni a polgárokat, tudomásul véve azt, hogy ők akár le is válthatják a hatalmon levőket.

Erre a kettősségre világít rá az is, hogy a kamupártos csaló Gődény György, aki vírusszkeptikus véleményéről vált idén országosan ismertté, október 6-án egy műsor keretén belül tiszteletét tette az idén ősszel indult, a kormányzathoz kötődő Pesti TV-n, de a műsor videója a tévé egyetlen platformján sem érhető el.

A médium Facebook oldalán a műsorról közzétett közös fotó eltűnt, egyedül az egyik műsorvezető Facebook oldalán maradt fenn, alighanem gondatlanságból. Ma már a propagandamédia korántsem ennyire szívélyes Gődény Györggyel, és immár a bűnügyi szervek érdeklődését is felkeltette az állításait a járvány első hulláma óta terjesztő volt kamupártos. Feltehetően a kormánypárti médiabirodalom legalsóbb szintjein dolgozó szerkesztők is ráébredtek arra a finom logikai ellentmondásra, amely a vírustagadás, az oltásellenesség és Orbán Viktor „a vakcina, a csodaszer” kommunikációja között feszül.

A hazánkban terjedő oltásellenességgel szemben a jövő kulturális és közösségi élete könnyen lehet, hogy csak oltásigazolásokkal indul majd újra – fejtegeti a Portfolio. Nagy jegyeladó és fesztiválszervező cégek gondolkodnak azon, hogy a jövőben – ha munkájuk újraindulhat – csak a beadott koronavírus elleni oltás igazolásával vehetünk részt programjaikon. Ugyanezek az elképzelések a légitársaságoknál és munkahelyek esetében is felmerülnek.

Valószínűsíthetően az oltásvételi nyomás átírja majd az oltási hajlandóságot hazánkban is, de a meglévő bizalmatlanságot nem szünteti meg. Az ellen másképp kell küzdeni. Krekó Péter a korábban már idézett interjújában az álhírekkel és a dezinformációval szembeni immunitásról is beszél, amellyel kapcsolatban a társadalmunkban ugyanúgy szükséges kialakulnia egyfajta nyájimmunitásnak, mint a koronavírussal szemben. Kutatásai alapján arra jutott, hogy az álhírekkel szembeni „védőoltást” a tényszerű cáfolatok, valamint a nevetségessé tétel jelentheti. Az utóbbi esetén azonban vigyázni kell arra, hogy az összeesküvéseket magukat (esetleg az összeesküvéseket önös érdekből terjesztőket), de nem az összeesküvéseket elfogadó személyeket szabad csak nevetségessé tenni.

Ma Magyarországon tehát egyszerűen válhatunk embermentő hőssé.

Higgadtan, a másik személyt tiszteletben tartva kell beszélnünk az oltás előnyeiről, az oltásellenesség legendáinak cáfolatával. Nem játék, mert százak, ezrek fölösleges halála múlhat azon, ha nem oltatjuk be magunkat koronavírus ellen a megjelenő vakcinák valamelyikével. Oltásra fel!