Vörös István: "Egy alkotónak illik követni a világ eseményeit, és amik megfogalmazódnak bennem, azok visszaköszönhetnek a dalszövegekben"

Vörös István
Vörös István
Perczel Adrienn

40 éve alakult a Prognózis. A magyar rockzenét akkoriban irányító Hanglemezgyár 1982-ben adta ki az együttes első kislemezét, és a "Hajsza közben" című számuk már akkor rockhimnusz lett. Ez a négy évtized lehetne akár összegzés is Vörös Istvánnak, de a zenekar frontembere folyamatosan alkot. Új albumokat ad ki, hangszerel és a járvány enyhülésében bízva abban reménykedik, hogy zenekarával márciusban ismét közönség előtt ünnepelheti a jubileumot. Ugyanakkor ez a 40 év a sikerek mellett a hullámvölgyekről, a kompromisszumokról és nem utolsó sorban a mindenkori politikának a társadalomra gyakorolt hatásáról is szólt, amely a művészek számára sem lehet közömbös. Sőt, nem ritkán ennek hatására születhettek olyan dalok mint például a Kőhegyek, a Kutya világ, a Kinek van igaza, vagy éppen a Kié az ország? A járványügyi korlátozások Vörös István szerint is sok gondot okoznak és nemcsak azért, mert nem lehet találkozni a közönséggel, de úgy véli ez az időszak az elmélyült munkára is alkalmas.

Vörös István
Nyáry Andrea

Hogy érzed magad ebben a művészek számára most valóban kutya világban?

Felemás érzések vannak bennem. Nyilván sajnálom, hogy nincsenek koncertek, hiszen nekem éltető energia a közönség szeretete, a visszajelzések, ugyanakkor a karantén alkalmat adott arra is, hogy alkossak, dalokat írjak, hangszereljek. Tavaly márciusban, amikor kitört a járvány megtáltosodtam és írtam 20 dalt, zene-szöveg- hangszerelés, ebből lesz a következő album. Ez lesz az első olyan lemezem, ahol a dalokat még nem ismeri a közönség a koncertekről. 

Kikkel dolgozol együtt ezen az új albumon?

Elsősorban Tót Attila billentyűssel, aki mint hangmérnök is kiváló, ketten valósítjuk meg az elképzeléseimet. Természetesen a zenekari tagok zenészi kvalitásaikkal sokban emelik a hangzást. 

Beszéltél zenészbarátokkal, roadokkal, a zeneiparban dolgozókkal, akik a koncertek hiánya miatt most nehéz helyzetbe kerültek? Tudtok ilyenkor segíteni egymásnak?

Szerencsére ilyen gondok a környezetben nem merültek fel. Zenésztársaimnak többnyire vannak más munka lehetőségeik is, én is úgy gondolom, érdemes több lábon állni. 

A jelenlegi helyzet könnyítése érdekében a kormány a zenészeknek, előadóknak például raktárkoncertet szervezett, de voltak akik pénzt is kaptak, és sokan át is utalták a zenekaruk személyzetének. Ezek az intézkedések mennyiben könnyíthették meg a művészek dolgát? Olvastam, hogy össze is vesztek egymással és a közösségi oldalakon üzengettek egymásnak a zenészek...

A segítő szándék jó volt a kormány részéről, de a megvalósítás módjával kapcsolatban már vannak kétségeim. Nem biztos, hogy azoknak segített, akiknek valóban szükségük volt rá. Szerintem a főállású előadóművészeknek a 2019-es bevételének 60%-át kellett volna kifizetni, akik elsősorban KATÁS vállalkozók. Igazságosabb lett volna az elosztás, és ezek az aktív zenészek örömmel zenéltek volna a raktárkoncerteken. 

Nem lehet, hogy megint a politika szólt közbe, és ezért egyfajta sajátságos értékelések alapján kerültek ezek a források végül a zenészekhez?

Nem hiszem. Szerintem a politikusok, a döntéshozók, nincsenek igazán tisztában a zeneipar működésével, a részletekkel, ők csak megbíztak a szakmában ismert szervezőket, hogy oldják meg a feladatot. 

Egyébként érdekel, foglalkozol a politikával, a közélettel?

Hogyne, természetesen! Egy alkotónak illik követni a világ eseményeit, és amik megfogalmazódnak bennem azok visszaköszönhetnek a dalszövegekben. Egyébként sokat olvasok és próbálom értelmezni az összefüggéseket.  

Térjünk vissza a zenéhez. Mindig is érdekelt, hogy a valóban jelentős alkotói múlttal rendelkező zenészeket, mint amilyen te is vagy, milyen zenei hatások érik. Szoktál meríteni az új hangzásokból, az új trendekből, vagy marad a rock, ami örök és elpusztíthatatlan?

Én valahogy mindig kilógtam a sorból. Nem voltam igazán a szó klasszikus értelmében rockzenész, hosszú hajam is csak a '70-es években volt. A rockkosoknak túl poppos voltam, a popposoknak túl rockkos. Az én stílusom egyedi, a közelmúltban valaki azt mondta róla, hogy ez az igazi kultrock.  Ha mindenképpen fel kéne címkézni, akkor ezt szerényen Vörös István stílusnak gondolom.

Figyelemmel követed az új magyar előadókat, együtteseket?

Nagyjából...

És szerinted most nehezebb boldogulniuk a kezdő tehetségeknek a zeneiparban ahhoz képest, amikor ti kezdtétek a Prognózissal még az Aczéli kultúrpolitika idején? Könnyebbnek tűnt az előrejutás a '80-as évek elején a Prognózis indulásakor?

Egy tehetségnek mindig is bonyolult volt ismertté válni. A ’80-as években mi, mint Prognózis leginkább a közönség szeretete miatt, és így utólag már kijelenthető, hogy a jó dalok és a fergeteges, magával ragadó koncerthangulatok miatt tudtunk lemezhez jutni, ami még így sem volt egyszerű. Addig jártam a Hanglemezgyár illetékeseihez, az újabbnál újabb demó kazettákkal, míg beadták a derekukat. Persze beleszóltak a hangzásba, a szövegekbe. Például a Hajsza közben kislemezen a refrént eredetileg úgy írtam meg, hogy ”én az időt nem sajnálom, csak élni szeretnék, mert minden ami jó, az éjbe hullik szét". Kifogásolták, hogy nem optimista az üzenet, ami szerintük nem szerencsés. Kimentem a legendás ORI büfébe egy kávéra és már mentem is vissza a megfejtéssel: " minden ami jó" helyett legyen inkább "minden ami volt, az éjbe hullik szét". Így már elfogadták. A ‘90-es évek elején elindultak a kábeltévék, majd a kereskedelmi tévék, és rádiók, és velük együtt megjelentek a playback formációk, mint az aktuális divat és trend termékei uralták a piacot. Itt már felsőfokon ment a közönség befolyásolása. Rengeteg gagyi értéktelen produkció került a piacra, az üzlet mindenek felett jelszóval. Az igényességre törekvő előadóknak, zenekaroknak nehéz, szinte lehetetlen volt megküzdeniük az új szemlélettel. Aztán jött az alternatív zene és a többi. De a kérdésedre is válaszolva, nem cserélnék a most induló zenekarokkal, előadókkal. Sok tehetség van, de irtózatos a dömping, rengeteg a média felület, nehéz kitűnni, kiválasztódni.  Akinek viszont sikerül annak megnyílik az ajtó a fesztiválokra és nemzetközi piacra. De fontos, hogy Magyarországon a magyar közönségnek magyarul énekeljenek. A magyar nyelv az egyik legárnyaltabb nyelv, érzéseinket csak anyanyelvünkön tudjuk méltón kifejezni.

Vörös István
Perczel Adrienn

A könnyűzenét mint műfajt, és minden ami megjeleníti ezt az egyébként igen változatos világot, ma mennyire látja át a tapasztalt zenész?

Nagyon összetett lett és sok esetben áttekinthetetlen láthatatlan szálak irányítanak. A nagy generációnak a legnagyobb problémája az, hogy akik még ma is aktívan alkotnak nincs hol rendszeresen jelen lenniük a rádiókban, egyik rádióadó sem játssza az új dalainkat. Például itt van az egyik legjobb szerzeményem, koncertekről és a videómegosztókon nagy közönség kedvenc a Minden percért kár, de nem tud átmenni a fenti okok miatt a széles rádióhallgatókhoz. Mondom ezt azért is, mert a mi generációnk az aktív rádióhallgató és nem a fiatal korosztály.

A koncertezés, az élő zene jelentősége mostanra megerősödött. De míg ti a Prognózissal annak idején megtehették, hogy évente akár 200 koncertet is lejátszottatok, addig ez manapság a magas költségek miatt nem lehetséges. Ez szintén hatással lehet a feltörekvő bandákra, akiknek nincs pénzük, nincs összeköttetésük.

Annak idején mi is kis klubokban kezdtük a koncertezést. Szerintem az igazi tehetség, ha nagyon akarja megtalálja a módját, hogy színre kerüljön. Van pályázati lehetőség van a klubok részére, a zenekaroknak koncerthely bérlésre, lemezkiadásra, klipkészítésére, lehet nagyobb zenekarok elé menni előzenekarnak is. Sokkal több lehetőségük van az anyagi támogatásokra, viszont sokkal többen vannak, nehezebb a kiválasztódás. A Vörös István Produkció azt az utat választotta, kevesebb, de nagyobb volumenű koncerteket visz színpadra. Természetesen a városi rendezvényeken, fesztiválokon örömmel lépünk fel.
Ez év aktualitása, hogy 40 évvel ezelőtt 1981-ben alakult a legendás Prognózis. Március 20-ra a MOM Kulturális Központban Akkor és most címmel lesz egy koncertem, ahol a műsor keretén belül egy külön blokkban színpadra állnak régi társaim, Jankai Béla billentyűs, Klemm Ervin gitáros és Cirmos-Kormos Gábor basszusgitáros. Természetesen meghívtam Bártfai Gyuri dobost is, de ő sajnos évtizedek óta nem zenél. A koncert előtti bemelegítés ezúttal is régi barátunk az egyszemélyes showman, Torma feladata lesz!
Amennyiben a járványhelyzet nem teszi lehetővé a márciusi koncert megtartását, azt 2021.október 9-én tartjuk meg ugyanitt, ugyanebben a felállásban. 

Említetted, hogy 1982-ben viszonylag gyorsan megjelenhetett az első kislemezetek. Innen egyenes út vezetett aztán az Előjelek albumig?

Amint a fentiekben már meséltem, nem volt olyan egyszerű a sikeres kislemez után (Hajsza közben - Nyári éjszakák) eljutni az első nagylemezig, annak ellenére, hogy mind két dal hónapokig vezette a slágerlistákat. 

1984-ben megjelent az Előjelek című első Prognózis album, amin talán mindegyik szám sláger lett. Azonban vélhetően nemcsak nekem tűnt fel, hogy a koncerteken megszokott keményebb, rockosabb hangzás a lemezen szintisebb, poposabb lett.

Igen, kompromisszumot kellett kötni. A Prognózis első műsorát rockprogramnak hívtuk. Ennek terméke volt a Hajsza közben. Ez egy hardrock himnusszá vált. A Hanglemezgyártó javaslatára "újhullámosítottuk" a dalokat, az akkori nemzetközi trendnek megfelelően. A szövegeket is átírtam, illetve az újabbak már a megfelelő koncepció szerint születtek. Tulajdonképpen nem bánom ezt a váltást, mert az olyan dalok, mint pl. a Semmit ne ígérj, Háromszögek, Tele van a város szerelemmel ma is megállják a helyüket. Szerényen mondhatom, hogy örökzöldekké váltak.

  
Visszatérve a március 20-ra tervezett koncertre. A régi Prognózis műsorblokk mellett, milyen műsorra számíthatnak a rajongók?

Műsoron lesznek az azóta megírt 25 lemezem legnépszerűbb dalai, pl. Ne zavarjon senki, Minden viharon át, Minden percért kár, stb. Azért azt megjegyzem, hogy a Prognózis korszak csak parányi, de fontos fejezete volt a pályámnak, mindössze 7 évig tartott. Én pedig azóta is alkotok, koncertezek és lemezeket jelentetek meg. De hát nekem ez az életem. Mikor kamaszként megérintett ez a műfaj, mikor zenekarokat láttam a színpadon, tv-ben, hallgattam a bakeliteket már éreztem, hogy nekem közöttük a helyem, ez az utam. A dalaimmal tudom az érzéseimet kifejezni. És ez a legfontosabb.