(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Fél évvel ezelőtt egy hosszú, több részes írásban fejtettem ki, hogy melyek azok a fontos területek, amelyekben az Európai Unió soros elnökségét betöltő Németországtól akkor megoldást és iránymutatást vártunk. Nagy és erős országhoz mérten nagy feladatok álltak akkor az európai közösség előtt: előttünk volt még a gazdasági mentőcsomag és a hét éves költségvetés elfogadása, valamint a Brexit körüli tárgyalások egy igen jelentős része.
Bár reménykedem abban, hogy a következő időszak az EU életében is kicsit nyugalmasabb lesz, ez nem jelenti azt, hogy ne volnának várakozásaim a portugál elnökség időszakával szemben. Sőt, éppen ellenkezőleg: most, hogy a legsürgetőbb kérdéseket sikerült lezárni, eljöhet a finomhangolás időszaka. Ahogyan pedig fél éve, az akkori feladatok fényében úgy gondoltam, hogy bizakodásra adhat okot, hogy egy nagy országhoz kerül a soros elnökség, most különösen örülök annak, hogy Portugália veheti át a soros elnökséggel járó feladatokat. Hogy miért?
A térképre nézve talán meglepőnek tűnhet, hogy miért gondolom így, de meggyőződésem, hogy hazám, Magyarország és Portugália között számos hasonlóság van annak ellenére, hogy ez a két nemzet Európa tökéletesen ellentétes felén lakik. Területét és népességét nézve Magyarország és Portugália nagyjából azonos súllyal rendelkezik. Noha Portugália hamarabb lépett a demokrácia útjára és valamivel módosabb is, mint Magyarország, mindkét ország az Európai Unió perifériájának szegényebb tagjai közé tartozik. Éppen ezért több olyan kérdés is van, amely Portugáliát éppen úgy érzékenyen érinti, mint Magyarországot, vagy általában Közép-Európát.
Amikor a héten Augusto Santos Silva úr, Portugália külügyi államminisztere az Európai Unió Külügyi Bizottságában (AFET) járt, három olyan várakozásomnak adtam hangot, amelyekről úgy gondolom, hogy Portugália számára is kiemelt fontossággal bírhatnak.
Az első az Európai Unión belüli súlyos jövedelmi különbségek kiegyenlítésének kérdése volt. A Bérunió európai polgári kezdeményezés elindítójaként tisztában vagyok vele, hogy nem csak Közép-Európát sújtja az alacsony jövedelmek okozta kivándorlás, de Portugáliát is. Bízom benne, hogy egy ilyen, a probléma által érintett ország nagyobb érzékenységgel lesz az Európai Unió periférikus államainak szociális kihívásai iránt. Az EU szociális pillérének a portugál elnökség által kilátásba helyezett megerősítése mindenesetre egy pozitív jel erre nézve.
A második a jogállamiság kérdése: a jogállamisági mechanizmus január elsejétől él, most viszont el kellene kezdeni alkalmazni. Úgy gondolom, hogy egy olyan ország, amely maga is megtapasztalta a diktatúrából a demokráciába való átmenet kihívásait, ráadásul kisebb tagországként aligha vádolható azzal, hogy anyagi, vagy gazdasági érdekei fűződnének az uniós pénzeket elsíboló despotákkal való barátkozáshoz (ahogy ez a gyanú sajnos nagyon is megáll, például, a német politikai és gazdasági elit esetében). Remélem, hogy ezen a téren Portugália meg tudja tenni a szükséges lépéseket, hiszen a demokrácia az Európai Unió működésének alapja. Aki a jogállamiságot saját országában aláássa, az az EU-t destabilizálja, ezt pedig nem szabad megengednünk.
A harmadik szintén egy olyan kérdés, amely az EU kisebb államait számos alkalommal nyomasztja. Ez pedig az, amikor a valódi döntések nem nyílt tárgyalásokon, hanem a nagyobb tagállamok vezetői között, zárt ajtók mögött születnek meg. Ez a gyakorlat amellett, hogy teljesen szembemegy az EU által vallott elvekkel, elidegeníti a polgárokat és tüzeli a populistákat. Nem utolsósorban pedig kirekeszti a kisebb országokat és polgáraikat a valamennyiünket érintő kérdések eldöntéséből. Bízom benne, hogy a portugál elnökség ebben a tekintetben aktívabban fog fellépni, mint egy nagy tagország tenné.
Fél év ugyan nem túl hosszú idő – még ha most a kijárási korlátozások idején annak is tűnik – de talán éppen elegendő ahhoz, hogy a portugál elnökség most, miután az EU-t sürgető és a politikát domináló kérdésekre megoldást találtunk, nekifogjon a finomhangolásnak. Nem lesz kevésbé kis feladat ez sem.