(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
„A kormány irányvonalába nem illeszkedő vagy azt kritizáló kezdeményezéseket ugyanis vagy azzal szokták elütni, hogy Soros, vagy tudomást sem vesznek róla. ”
A vendéglátósok türelmét kérte Müller Cecília január 25-én tartott sajtótájékoztatóján. A kérdés amiatt merült fel, mert hazánkba is elért az a mozgolódás, amelynek keretén belül vendéglátósok Olaszországtól Lengyelországig gerillanyitásokba kezdtek. Az a szokatlan helyzet állt elő a magyar közéletben, hogy a kormány defenzívába került. Nem ismerte eddig ugyanis a „türelmet kérek” kifejezést, de nem csak azért nem, mert ő maga nemigen adott. A kormány irányvonalába nem illeszkedő vagy azt kritizáló kezdeményezéseket ugyanis vagy azzal szokták elütni, hogy Soros, vagy tudomást sem vesznek róla. Más most a légkör.
Január 20-án egy, a magyar közélet homlokterétől távol eső kis kocsma, a nagykanizsai Resti Presszó törte meg a jeget, és hirdetett nyitást február elsejére. Amikor múlt héten a posztot utoljára láttam, még 900 megosztás volt rajta, azóta 11 ezer. Gyorsan bejárta bátorságuk híre a médiát. A posztjukban a rendőröket és a NAV-ellenőröket előre meghívták egy kávéra. A gerilla-nyitáson túl azonban azt is leírták, hogyan jutottak erre a döntésre: „Az érvényben lévő korlátozásoknak eddig eleget tettünk, de mivel semmiféle támogatást nem kaptunk a kormány részéről (az út szélén lettünk hagyva)”. Mintha előre sejtették volna, mit fog válaszolni Müller Cecília, beleírták a hirdetésükbe azt is, hogy a magyar társadalom átoltottságának elérését nem tudják megvárni.
Egy nagykanizsai vendéglátósnál betelt a pohár: újra kinyitnak, máskülönben tönkremennének
Az érvényben lévő korlátozásoknak eddig eleget tettünk, de mivel semmiféle támogatást nem kaptunk a kormány részéről /az út szélén lettünk hagyva/ az ígéretek ellenére, gondolok itt vállalkozás támogatás, bértámogatás /amit nyújtanak az vicc!!/, így 3 hónap után mi sem kívánjuk tovább támogatni a kormány munkáját, főleg azok után, hogy az semmiféle eredményre nem vezet!
A nagykanizsai kocsma azóta visszakozott, de nem Kósa Lajos bravúros biztatása hatására, aki a debreceni tévében kimagasló empátiával fordult a vendéglátó szektor felé: „mondjak jó hírt a vendéglősöknek? A magyar emberek márciusban is nagyon éhesek lesznek, és szeretnének sört inni, meg elmenni a barátaikkal jó konyhájú vendéglőkbe, és ott jól érezni magukat”. A nagykanizsai Resti Presszót nem Kósa szavai, hanem a kormány vasszigora tántorította el kezdeményezésétől. Fél éves bezárás és a tetten ért fogyasztók büntetése egy olyan fenyegetés, amelynek már nem tehetik ki sem magukat, sem a betérőket. A kormány számára feltehetően nem sorvezető Kossuth Lajos híres felirati beszéde, amely szerint a „büro és bayonett nyomorú kapocs”.
Ezek után következett a Madách téri Központ nevű kocsma, akik elvileg elviteles kiszolgálásra nyitották meg helyiségüket. A járókelők visszajelzései alapján megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyire volt naiv az „elviteles fogyasztás” gondolata, hiszen a kocsma előtt jelentős tömeg gyűlt össze, és a vásárolt italokat a közterületen fogyasztották, ugyanakkor, ha felelőtlenül jártak is el, a helyzet kialakulásáért elsősorban nem ők vonhatók felelősségükre. Becsületükre váljék az is, hogy Facebook oldalukon keresik azokat a személyeket, akiket a rendőrség a kocsmán belül érve előállított. A hatóság drasztikusan lépett. Tucatnyi rendőr érkezett a helyszínre, akik 60 napra bezáratták a vendéglátó egységet és 500 ezer forintra megbírságolták a Központot úgy, hogy nem tették egyértelművé, mivel is sértették meg a hatályos kormányrendeletet. A pénz azóta a médiafigyelem keltette adakozás hatására összegyűlt, a probléma azonban nem oldódott meg.
A kétségbeesett vendéglátósok a Hősök terén tüntetnek, a rendőrök már igazoltatnak
Közel kétszáz vendéglátós jelezte, hogy február 1-jével újra megnyitják egységeiket, mivel a kormány támogatásának hiánya miatt a csőd szélére kerültek. Vasárnapra a kötelező zárvatartás és a mielőbbi segítségkérés reményében szerveztek tüntetést, míg hétfőre tömeges újranyitást hirdettek.
Amikor először olvastam az elinduló gerilla étteremnyitó mozgalomról, összerezzentem. Törvénytisztelő állampolgárnak tartom magam, továbbá azok közé tartozom, akik civilizatórikus vívmányként kezelik azt, hogy a gazdaság szereplői képesek voltak jelentős áldozatot hozni életek védelmezéséért. Mennyire máshogy volt ez az induló ipari forradalom idején, amikor az élet alig volt több puszta eszköznél! Hamis azonban az a dilemma, amit a kormányon túl számos kormánytól független megmondóember is táplált és táplál a közéletben, hogy vagy a gazdaságot hagyjuk életben, vagy a krónikus betegeket. Egy kormány rátermettsége éppen abban áll, hogy képes megtalálni a szűk mezsgyét, és úgy tudja megelőzni a járvány terjedését, hogy mellette nem szántja fel a gazdaságot. Tökéletes (ellen)példa erre a magyar kormány, amely a második hullámra a lovak közé dobta a gyeplőt, ami eredményeképp később sokkal szigorúbb korlátozások meghozatalára kényszerült, de úgy, hogy addigra már százak hunytak el a felelős intézkedések hiánya miatt.
A mostani mozgolódást nem intézheti el annyival a kormány, hogy Soros, és muszáj róla tudomást vennie, hiszen a vendéglátó szektor jelentős GDP-termelő erő, másrészt pedig tekintélyes állampolgári szimpátiát tudhat maga mögött. A „türelmet kérünk” nem sejtet sok jót a bajba juttottak számára, az átgondolt stratégia hiánya sejlik föl mögötte. Valószínű bőszen mérnek a Századvég közvéleménykutató műhelyeiben, de nem egyszerű megtalálni rá a választ. Ez a kihívás pontosan egy olyan helyzet a mindenkori kormányok előtt, ahol nem a közvéleményt, hanem a közjót kellene szem előtt tartani.
Sokat jelentene a hangulat változásában a következetlenségek felszámolása is. Terjed a közösségi médiában egy kép, amely állítólag egy nagy bútoráruház karácsony előtti forgalmáról, tömött sorokról tanúskodik. Ahhoz képest meditációs magány lehetett az a maximum fél tucatnyi ember, akik egyszerre a kiszolgálókkal együtt a Központ kocsmájában, zárt térben tartózkodhattak. Többen és zsúfoltabban utaznak egy BKV buszon is, mint egy-egy szellős teraszon csücsülnének a januári napsütésben. A szentmisék megtartása pedig számomra egy érzékeny kérdés. Milyen jogon várnám el az éttermek és kávézók tulajdonosaitól, hogy maradjanak zárva, és menjenek csődbe, miközben én részt veszek minden vasárnap misén, akkor is, ha (sajnos) a távolságtartás bőven megoldható a hatalmas jákóhalmi templomban? Természetesen egyébként semmi ilyesmit nem várok el, nekem is fájnak a kávézók, edzőtermek és uszodák zártsága, de eddig azt gondoltam, a köz java követeli meg a bezárást. Sőt, kissé szégyenkezve néztem meg a fotókat egy pár héttel ezelőtt Felföldi László püspökké szenteléséről, ami bár egy emelkedett és fontos ünnep egyházam számára, mégis felveti a kettős mércét a színházakkal, koncerttermekkel szemben.
Az ellenzék azonban nem vívódik annyit a kérdésen, mint a kormány. Persze erre könnyű reakció az, hogy nincs is rajtuk felelősség, de amikor a propagandagépezet az oltáspártiság ellenére is halálkampánnyal vádolja őket, bőven volna okuk hallgatni. Ezzel szemben a Momentum, a Jobbik, az MSZP és Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester is a bajbajutott vendéglátósok mellé állt. Ceglédi Zoltán publicista egy hosszas eszmefuttatásban arra kérleli az „egyesült ellenzéket”, hogy mentsék meg őt a Mi Hazánktól, és a szélsőséges párt után álljanak ők is a nyitás pártjára. Részletesen fejtegeti Toroczkaiék érdemeit abban, hogy a következetlen korlátozásokat ellenzik, hozzáillesztve a tőle megszokott Jobbik-kritikát, de azokat a posztokat nem találta meg, amelyekben a Jobbik a bajbajutott vendéglátószektor megsegítésére kéri a kormányt. Jakab Péter pedig úgy fogalmazott, hogy „a nyomor vámszedői vannak kormányon. Még egy darabig. Aztán eljön az idő, amikor évek múltán már ők fogják mondani: túl sokáig voltunk bezárva…”
Az éttermi lázongásokat övező szimpátiát látva és a kormány népszerűségi index fétisét ismerve, csodálkoznék, ha jövő héten az új hónap nem lazább intézkedésekkel köszöntene ránk. Abban azonban biztosak lehetünk, hogyha a kegyúri nagylelkűséggel a kormány enged a vendéglátó szektor nyomásának, akkor azt nem Müller Cecília, hanem személyesen a doktor miniszterelnök úr jelenti majd be.