(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Nagy Katalin a szokásos péntek reggeli Orbán-interjú készítője, már éppen a műfaj ritka pillanataiként értelmes és közszolgálati kérdéseket tett volna fel a miniszterelnök úrnak az oltási terv részleteiről, amikor Orbán félbeszakította.
„Bocsánat, nagyon fontos, hogy van egy telefonszámunk, ezt kértem Müller Cecília asszonytól, hogy minden nap mondja be, ahol közvetlenül lehet jelezni, ha valaki problémát észlel, akár a rendszerben, akár saját magára vonatkozóan; és adnak tanácsot ott, hogy mit és hogyan kell tenni, hogy a hibát ki tudjuk javítani.”
Nagy Katalin erre ismét kilépve a szerepéből óvatlan, ámde racionális kérdést tett fel, mi is volna ugyanis ez a telefonszám? Orbán Viktor elhallgatott, matatott egy keveset, majd bevallotta, hogy nem tudja, és nincs nála.
Ez a kis színes mozzanat a mai reggelünkből szépen aláhangszereli azt a hírt, amely szerint le kellett állítani ideiglenesen a tömeges oltást, ugyanis összeomlott a rendszer. Ezt a kis szóváltást ne keresse a kedves olvasó a Kossuth rádió archívumában, mert hogy-hogy nem, elveszett a hanganyagból. Történt ez azután, hogy Orbán Viktor reggel ugyanebben az interjúban így nyilatkozott: „az oltások körül van némi technikai zavar”. De e technikai zavar nem a teljesen megbízhatóan érkező keleti, és megbízhatatlanul érkező nyugati vakcinák körül vannak (a miniszterelnök úr jelzőit idéztem), hanem a logisztikában. A megbízhatósághoz adalékul szolgál a következő pár számadat. Eredetileg az oroszoknak második ütemben fél milliót kellett volna küldeniük a Szputnyik V-ből, erre küldtek 280 ezret (de nem mindkét komponensből), az Astra-Zeneca pedig a 127 ezer helyett nem átallott csak 105 ezret küldeni.
A tömeges oltás körüli gubancokról Orbán Viktor ezt állapította meg: „Most, hogy tömegesen oltunk, át kell állnunk az adat alapú oltásra, ahol ha az adatok nem stimmelnek, akkor semmi sem stimmel.” Azaz jól működött az oltás, amíg nem volt az tömeges, most hogy tömeges, összeomlott. De! Mindenki vegyen egy mély levegőt, és sóhajtson nagyot, itt sem az történt, hogy a kormány és az operatív törzs tévedett vagy hibázott volna. Dehogy! Arról van szó, ahogy ezt a miniszterelnök úr kifejtette, hogy az állampolgárok tetszenek máshol élni, mint az állandó lakcímük, és nem tetszettek páran házi orvoshoz elfáradni egy bizonyos ideje. Bizonyára nehézségekbe ütközött volna az, ha az oltásra jelentkezésnél meg kellett volna adni a tartózkodási helyet, de ebben már nem merült el a doktor miniszterelnök úr.
Nyilatkozta tehát Orbán Viktor március 5-én azok után, hogy január 19-én még a következőképpen beszélt erről: „Egymillió embernek a két nap alatt történő beoltására is fel vagyunk készülve.” Hacsak úgy nem. Akkor még bizonyára fel voltak, de mivel Brüsszel nem küldött időben elég vakcinát, azóta kicsit szétesett a felkészültség.
Megértőnek kellene lennem a kormányunkkal, mert olyan válsággal, mint a koronavírus, minden létező kormány bukdácsolva, torkot köszörülve nézne szembe, a harmadik hullám pedig, még ha talán rövidebb lesz is, de annál súlyosabbnak ígérkezik. Ez az empatikus képesség azonban kissé megfakult bennem az elmúlt hónapok, évek után, amennyi cinizmussal, kioktatással és rágalmakkal kellett szembesülnöm tőlük. Mindezt ráadásul annak a szlogenjébe burkolózva, hogy hát igen, korruptak vagyunk, igen, sok a hibánk, de mi „legalább tudunk kormányozni”. Haj-jaj!
Ilyen az, amikor Orbán Viktor és az általa vezetett kormány és operatív törzs és párt és minden, amit Orbán Viktor vezet, rácsodálkozik, hogy ebben az országban rajtuk kívül még élnek egy páran. Élnek például olyanok, akiknek a bejelentett lakcímük másutt van, mint ahol élnek. Vagy élnek olyanok, akik virágüzletet vezetnek, és ha nem szólnak nekik, hogy be kell zárniuk, akkor bizony megrendelnek két teherautónyi virágot nőnapra. Ők ugyanis kénytelenek előregondolkodni, mert a piacból élnek, nem uniós pénzekből és az adózókból. Vagy élnek kertészkedők, és a NER-lovagok saját kertészei sem varázslattal teremtik elő a dughagymát, hanem üzletekből vásárolják, amely kerti munkák javát épp ezekben a hetekben kell elvégezni.
Először fodrászhoz mentem. Aki engem ellátott, elmondta, hogy teljesen bizonytalan mi lesz a bérükkel. Igen, bejelentettek valamit, de ki tudja, mi jut abból neki, első ránézésre 80 ezer forintját bánja csak a két hét. Azzal kapcsolatban viszont igen szkeptikus az elmúlt hónapok kormányzati kommunikációjának megbízhatóságát illetően, hogy a két hét az két hét is lesz. Egyedül azzal kapcsolatban volt nyugodt, hogy a fodrászati szaküzletek legalább drogériának minősülnek. Utána rohantam étrend-kiegészítő üzletbe, mert nem tudtam, beleszámítanak-e az élelmiszerüzletekbe. De nemcsak én nem tudtam, hanem az ott dolgozó kiszolgáló sem. Épp akkor kapta a központból az e-mailt a friss helyzetről, amely így szól: a legfrissebb állás szerint továbbra sem tudnak semmit, hogy nyitva lehetnek-e hétfőn. Történt mindez péntek délután.
Aztán kertészeti üzletbe siettem. Ott már ugyan az üzletvezető nyugtatgatta a vásárlókat, hogy nyitva lesznek hétfőtől is, de a nagy tumultus annak szólt, hogy a polgárok intravénásan nincsenek rákötve a kormányzati kommunikációra, és ha egyszer azt hallják, hogy minden bezár, akkor felkerekednek bevásárolni. Másoktól pedig azt hallottam, hogy a cukrászüzemekben dolgozók is teljesen tanácstalanok. Nem tudják még, hogy kell-e menniük dolgozni hétfőn.
Ez mind azért történhetett így, mert „állig felfegyverkezve” várták a koronavírus harmadik hullámát épp olyan elszántsággal, mint ahogy már a másodikat is sikerült. A Magyar Közlöny oldala péntek délután folyamán a tömeges oltáshoz igazodva szintén összeomlott, négy órára állt helyre. De az ország és a világ hamarabb értesülhetett az új kormányzati rendelet tartalmáról egy autóalkatrész-bolt honlapján, mint a jogszabályok hivatalos fórumán, ezt Hadházy Ákos szúrta ki. Amikor még jól működött a Közlöny oldala, akkor szerda este olyan értékes gyöngyszemekkel kínálta meg olvasóit a portál, minthogy a kormány 10 milliárd helyett 19 milliárdot szán a nyíregyházi stadionra. Ami kell, az kell.
Most, hogy számos szakma váratlanul felszabadul a munkavégzés kötelezettsége alól, én feltenném a kérdést, hogy nem állnának be egy kicsit kormányozni? Én nem bánnám, ha végre valaki ezt a munkát is elvégezné. Az a halvány kétely jelent meg ugyanis bennem, hogy az egyszeri fodrászok, cukrászok, ruhaüzletben dolgozók, nőnap utántól a virágosok és így tovább, barátibb viszonyban állnak a valósággal, mint hőn tisztelt és adóforintjaikból jól kistafírozott kormányunk. Addig is álljunk féllábon, mert mindjárt újraindítják a gazdaságot.