Egy színes bőrű, közel-keleti ács ne mondja meg nekünk, kit szeressünk!

illusztráció
illusztráció

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Tertulliánusz meghatározó teológusa volt a kora keresztény kornak azzal együtt is, hogy vehemens igazságkeresése és erkölcsi rigorózussága miatt végül szakított az egyházzal. Ő volt az, aki megmakacsolta magát, és az általános (keresztény) közvélekedés ellenére határozottan kijelentette, hogy Jézus igenis csúnya volt. Nem azért tette ezt, mert látomása lett volna, vagy mert fellelt volna egy megőrzött titkos rajzot, hanem az állítás erkölcsi üzenete miatt. Istennek nem kell alávetnie magát a mi szépérzékünknek, a belbecs pedig sokkal fontosabb a külcsínnél. Ebből a nézőpontból rápillantani Gazdag István minap megjelent cikkére, amiben azt állítja, hogy a baloldaliak rondábbak a jobboldaliaknál, egészen más hatást vált ki, mint ahogy azt a szerző elképzelte.

Gazdag Istvánnak azonban vannak ennél cifrább állításai vagy kérdésfelvetései is. Egyik írásában azt törekszik kimondatlanul alátámasztani, hogy létezik feketebűnözés, a cikk címében pedig sikerült megkérdőjeleznie, hogy számít-e a feketék élete. Egy másik írásban azokat a fehér nőket, akik más bőrszínű sanyarú sorsú embereken segítenek, így jellemzi: „a szexuális egzotikumot Afrikában vagy az európai menekülttáborokban hajszoló fehér nők valósággal lubickolnak a Bergoglio-féle [Ferenc pápa] humanitárius ökumenizmusban, amelyben az erkölcsösség stigmájaként tudják elpasszolni negrofil nimfomániájukat”. Másik cikkében a homoszexuálisokról állítja azt, hogy nagyobb valószínűséggel degeneráltabbak heteroszexuális társaiknál. Bár Gazdag szereti állításait cikkhivatkozásokkal alátámasztani (igaz, annak fejtegetésébe nem bocsátkozik, hogy az adott cikk mennyire komolyan vehető), ennél a homoszexuálisokról megfogalmazott súlyos állításnál már ezzel sem fárasztja a nagyérdeműt: „Sok homoszexuális nyíltan bevallja, hogy pederaszta is egyben, hiszen a széles körben vallott homokrédó szerint »a férfiak és fiúk közötti szerelem a homoszexualitás alapja«. A homoszexuálisok közül kerül ki a gyermekeket szexuálisan zaklatók kb. egyharmada.” Ismét másik írásában pedig az Istenképmásúságot kérdőjelezi meg a más bőrszínű emberek esetében, amely keresztény nyelvezetben emberi mivoltjának megkérdőjelezését jelenti.

A mostani, sokakhoz eljutott cikkében sem csak annyit állít, hogy a baloldali politikusok csúnyábbak a jobboldaliaknál, hanem hogy kevésbé intelligensek is, frusztráltabbak is, erkölcstelenebbek is, és gonoszságra is sokkal inkább hajlamosak. Sőt, tovább megy, nemcsak a politikusokról állítja ezt, hanem minden baloldali szavazóról. Attól tartok, nem beszéltek össze Semjén Zsolttal, aki a KDNP esetében rendre azt hangsúlyozza, hogy az gazdaságilag egy baloldali párt.

Mit lehet erre reagálni? Komolyan venni nehéz, de csak nevetni rajta veszélyes. Ács Dániel A gyilkosok emlékműve címmel készített dokumentumfilmjéről nyilatkozva mesélte arról, holokauszt-túlélő nagyszülei miként kezelték az egyre erőteljesebbé váló antiszemita propagandát. Nagyszülei azt mondták, hogy nevettek Hitleren, mert lehetetlen volt komolyan venni a hadonászó, óbégató akarnokot. Végül a propaganda csendőr- és nyilas verőlegények képében tört az életükre.

Nagyon veszélyes kísértés a farkast kiáltás kísértése. A rendszerváltás óta hazánk közélete sokat szenvedett a túlzó antiszemita rágalmaktól, amely nem békésebbé tette közéletünket, hanem megosztottabbá. Végül pedig mégis kivirágozhatott körünkben a Soros-ellenes kampány, amely bár névleg nem antiszemita, de klasszikus antiszemita toposzokra játszik rá, a „gazdag zsidóról, aki háttérhatalmat sző, és mindent a kezében tart”. Erre a toposzra egyik cikkében Gazdag is rájátszik, még egyértelműbben, mint a kormány, amikor Goldman Sachs-ot más, csak zsidó származású bankárokkal említi együtt, mint elvtársakat, hozzátéve a származását tekintve szintén zsidó Trockijt és Lenint, akik bár egyáltalán nem nevezhetők az előbbiek elvtársainak, mégis ezzel a szóval kapcsolja össze őket.

Bár óvatosan szabad csak az ilyen súlyos minősítéseket használni, de Gazdag cikkeiről elfogultságtól és politikai pártszimpátiától függetlenül, avagy harag és részrehajlás nélkül állítom azt, hogy rasszisták.

Hangsúlyozom a megfogalmazásom módját is. Nem Gazdagot minősítettem rasszistának, hanem a cikkeit. Elfogadom, hogy vannak emberek, akik számára ez nem bűn, de ez nem én vagyok, és nem is a magyar Alaptörvény. A Fidesz(-KDNP) által elfogadott Alaptörvény ugyanis így fogalmaz: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

Gazdag szerint az Alaptörvényünk a „Bergoglio-féle humanitárius ökumenizmus” jegyében született, egyes mondatokat csak kényszerből tettek bele, és azokat nem kellene komolyan venni? Valahogy úgy, ahogy a jézusi fő parancson gúnyolódott egy helyütt a szerző: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ironikusan beszélt erről az evangéliumi szövegrészről Gazdag, mondván „Ferenc pápa áldásos ténykedése nyomán mára alighanem ez lett az evangélium legfontosabb parancsolata”. A baj csak az, hogy tényleg ez az evangélium egyik legfontosabb parancsolata, de nem Ferenc pápa, hanem a parancs megfogalmazója, azaz Jézus miatt, aki a második legfőbb parancsolatnak minősíti ezt. Bár lehet, hogy Gazdagnak nem nyom sokat a latba egy közel-keleti, nem fehér ács eszmefuttatása. És ha még Tertulliánusz radikális feltételezésének is igazat adunk, akkor Jézust csúnyaságából fakadóan még baloldalinak is minősíthetnénk.