Hrutka és a kormánypárti cancel culture

illusztráció
illusztráció

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

„Van a mi cenzúránk, ami jó indulatú, szépen mosolyog, kedves. És van a csúnya Nyugatnak is cenzúrája, amely hanyatlástól bűzlik, vicsorít és undok”

– röviden így foglalhatnám össze azt a kettősséget, ahogy a kormánypárti holdudvarban az úgynevezett cancel culture-ről alkotnak véleményt. A véleményvezérek berzenkednek és riadoznak, ha az alkonyati Nyugaton valakit a politikai korrektség megsértése miatt menesztenek vagy hurcolnak meg, de mindjárt a kereskedelmi csatorna védelmére kelnek, ha itthon ugyanez politikai okokból történik. Ezt az ellentmondást a kormánypárti közbeszédben most Hrutka János története élezte ki, miután őt a kormányközeli Spíler TV váratlanul menesztette szakkommentátori állásából.

A sport a kormány számára annyira fontos, hogy egészségügyi válsághelyzetben az ötszörösét költi rá, mint amennyit az egészségügyre. Ez nem jelenti mégsem azt, hogy a szakértelem számítana egyedül a sportszférában. Hiába Gulácsi Péter jelenleg a legjobban jegyzett labdarúgónk. Hiába ez az a sportág, amely a miniszterelnök számára már-már becsesebb a polgárok életénél, Gulácsinak máris gyűlölet szökőárral kell szembesülnie, ha véletlenül máshogy talál vélekedni a világról, mint azt a kormánypárti sorvezetők előírják. Nem hallatszott egy hang sem, amely abból a holdudvarból megvédte volna legalább a gyűlölettől a válogatott kapust, miután az kiállt a szivárványcsaládok mellett. Nem így Hrutka János, aki bár a Mészáros Lőrinc közeli Spíler Tv-nél dolgozott, többször is szót emelt Gulácsi mellett, és amellett az ügy mellett is, amiért Gulácsit támadták.

Hrutka korábbi kormányzati családképpel ellentétes megnyilatkozásai nem keltettek nagy figyelmet, de most, amikor napokig Gulácsi Péter nevétől volt hangos a honi sajtó (és nem a sportsikerei miatt), Hrutka kiállását már kínosnak ítélhették meg a Spíler Tv vezetői. A menesztés azért is rendhagyó, mert javában zajlik a Bajnokok Ligája kieséses szakasza, ahol kiemelten szükség van egy ismert és szeretett szakkommentátorra. Életszerűtlen a Spíler Tv mentegetőzése, hogy ők nem politikai okokból menesztették Hrutkát, csak meg akarták újítani a szakembergárdájukat. Azt szezon végén vagy jelentősebb sportesemények lezárulta után szokták, nem a Bajnokok Ligája negyeddöntői idején, hangsúlyozta Egri Viktor sportújságíró, aki tamáskodott a Spíler TV magyarázatát olvasva.

Elfogadta a sporttelevízió érvelését viszont Apáti Bence, aki a cikkem megközelítésével ellentétesen a „liberális” világ kettős mércéjét kifogásolta Hrutka-ügyben. Időszerű volna, ha eldöntenék – feltehetően köztük én is –, hogy most rendben van-e, ha egy magáncég önkényesen válogatja meg munkatársait, vagy mégis inkább világnézettől függetlenül mindenkit alkalmazni köteles – vetette fel cikkében Apáti. Hrutka János elbocsátását a kormánypárti újságíró a Mandalorian sorozat színésznőjének menesztésével állította párhuzamba. A sorozatban kulcsszerepet játszó Gina Carano-nak a Disney a berendelt harmadik évad előtt azért mondott fel, mert az kifogásolható bejegyzéseket tett közzé közösségi oldalain. Miután egy Instagram story bejegyzésében azt írta, hogy a zsidók elleni náci gyűlöletkeltés a Trump-pártiakkal szembeni napjainkban tapasztalt gyűlöletkeltéshez hasonlít, a cég szerződést bontott vele.

Vélhetően az ilyen esetekre értik kormánypárti megszólalók és politikusok azt, amikor arról beszélnek, hogy Magyarországon szabadabb a sajtó, mint az imperialista progresszív Nyugaton. Éppen egy hónapja nyilatkozta a sokak számára értelmezhetetlen kijelentést Deutsch Tamás erről a Telexnek: „az az állapot, amiben a magyar sajtóviszonyok leledzenek, és általában az európai átlag, a tekintetben inkább Nyugat-Európából nézik irigykedve a magyar helyzetet”. A kormánypárti buborékon túl ez az állítás valóban nehezen emészthető, a kormánypárti buborékban viszont kánon. Hiszen itt van Demeter Szilárd, aki Gina Caranonál sokkal markánsabban írta meg ugyanazt, de nemcsak egy 24 óra hosszáig elérhető Insta storyban, hanem egy publicisztikában, ennek ellenére ma is a Petőfi Irodalmi Múzeum élén csücsül, a színésznő azonban kegyvesztett lett, és elvesztette ikonikus szerepét. Köveztetés: nálunk nagyobb a szabadság – összegez a kormánypárti gondolkodó. Összecsengve azzal, ahogy erről a doktor miniszterelnök úr vélekedik (az idézet 2018-ból származik): „Magyarország jócskán felértékelődött, […] Minek is köszönhetjük ezt? Elsősorban annak, hogy a Fidesz és a KDNP Magyarországon nyolc éve szünetelteti a politikai korrektséget. Süllyesztőbe került az euro-blabla, a liberális szépelgés, a korrekt semmit mondás.”

Ezt kormánypárti véleménybuborékon kívüli állampolgárként máshogy látom. Azt elfogadom, hogy az úgynevezett liberális politikai korrektséget a kormány és holdudvara valóban száműzte országunkból (bár pontosabb volna az a megfogalmazás, hogy nem engedte kikötni, hiszen az még meg sem érkezett hozzánk), de helyette ránk nehezül a pártpolitikai vagy hatalmi politikai korrektség kultúrája. Ezt a fájó élményt Plankó Gergő a Fidesz PC-ellenességéről írva két szóban ragadta meg. Cikke végén a politikai korrektség véleményterrorjára utaló „cancel culture” angol fogalmát próbálta meg sikertelenül magyarítani, majd csak annyit írt, hogy az magyarul leginkább a következő életérzésre fordítható le: „átlagos hétköznap”.

Nem akarok képmutatóan középre állni, és azt mondani, hogy se liberális, se fideszes, se semmilyen cancel culture ne legyen.

Azt nem tagadom, hogy ez volna az ideális, és azt sem tagadom, hogy erre kell törekedni, de az embernek ehhez saját természetét olyan mértékben kellene meghaladnia, amire kapacitást jelenleg nem látok. Ráadásul tekintettel arra, hogy a katolikus egyháznál nagyobb propagálója a cancel culture kultúrájának kevesebb volt a történelemben, kissé alázatosabban tiltakozok, ha katolikusként éppen ellenem vetik be. Csak azt szeretném, hogy ha már a kormány háborút indított a politikai korrektség véleményterrorja ellen, akkor legyen zéró tolerancia a fideszes politikai véleményterrorral szemben is. Különben nem beszélhetünk másról a szabadságról deliráló kormánypárti véleményvezérek esetében, mint arról, hogy szemükben gerendákkal szálkákat keresnek mások szemében.